Apás szülés? Miért kockáztattok?

"Persze azt mondja, hogy a legnagyobb csoda volt, de mit is mondhatna?"

Ha te eleve ezt nem fogadod el, nem hiszed el, akkor miért kell provokálni azokat az embereket, akik együtt szültek? Látod, így te is bántasz bennünket.........

Véleményem szerint ez a téma kb. olyan mintha azt vitatnátok meg szép-e a piros szín vagy finom-e a tökfőzelék.

Magyarán egy olyan téma amit valaki így gondol, másvalaki máshogy, és soha az életben nem fogja meggyőzni egyik tábor a másikat.

Teljesen felesleges azt hinni hogy csak az egyik tábornak van igaza, minden nő szüljön úgy ahogyan a leendő apával megbeszélik, ebben az egyész témában egyvalami számít ostobaságnak: lehülyézni (nem szó szerint) azt aki máshogy gondolja. Ha a témaindító azt gondolja hogy az apás szülés gáz hát akkor náluk ne menjen be az apa. Egy vegetáriánus sem nyit témát arról hogy fúj a hús az rossz ízű. Aki meg apás szülés híve (ÉN is az vagyok, nálunk bent lesz apuka-pár napon belül ha minden igaz :)) soha nem fogja meggyőzni a téma indítóját és vélemény-szimpatizánsait arról hogy igenis az apás szülés szép és jó.

De ha a kérdező nem kíváncsi más véleményére ni nyisson ilyen témát!

Nem ment el ez a beszélgetés más irányba pusztán mindenki leírja a véleményét! Olyan sosincs hogy mindenki egyetért, de ha valaki nehezen viseli hogy egyesek másképp látják az ne írjon ki ilyen témát.

Mert ennek az a lényege hogy leírjuk a tapasztalatainkat.

A kisfiúnk születése felejthetetlen közös élmény, mert mindketten így akartuk.

A férjem a fejemnél állt, a hátamat támasztotta, úgy bíztatott a kitolási szakaszban. Mondjuk bennünk fel sem merült, hogy "előlről" nézze az eseményeket, és ott egyébként is a szülésznő volt. De amint kibújt a fiam buksija, megnézte, és mondta: sok haja van, kitartás, mindjárt te is láthatod. De akkor ott ő a babára koncentrált, és nem arra, hogy én hogy nézek ki. A pocakomra tették, együtt simogattuk meg először. Aztán, amíg engem elláttak, elment a fiammal, és mérés, öltöztetés közben készített néhány képet. Mire visszajöttek, nyoma sem volt a szülésnek az ágyamon.

Én azt gondolom egy jó kapcsolatban, ha valóban közös a döntés, akkor nem okozhat gondot az, hogy a férj bent van a szülésnél. Sőt! Ettől csak több lettem a szemében, és mi tagadás, én is büszke vagyok rá, és végtelenül hálás a jelenlétéért.

Sajnos láttuk már egymást ennél sokkal méltatlanabb helyzetben. Akkor is egymásra voltunk utalva, csak fájdalmunkban. Nekünk meg sem fordult a fejünkben, hogy bármit is egymás nélkül csináljunk végig. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a miénk a legtökéletesebb házasság, nyilván nem az. De abban biztos vagyok, hogy ha egyszer a szexuális életünkkel gond lesz, az nem a szülés élményével lesz összefüggésben.

Egyébként el tudom fogadni, ha a férj úgy dönt, nem vágyik a szülőszobai jelenlétre. És azt is, ha egy nő úgy gondolja, a férfinak nincs ott keresnivalója. Nem vagyunk egyformák, ettől is szép az élet.

Nem olvastam végig mind a 36 hozzászólást, de azért leírom a véleményemet, mint választ.

Én nem kockáztattam. A mi kapcsolatunk van annyira stabil, hogy egy szülés nem teheti tönkre. És ahol egy szülésélmény bezavar a szexbe, ott valami nagy gubanc van vagy a kapcsolattal, vagy a pasi fejével, de nagyon nagy.

A férjem eleinte nem akart bejönni, de mégis meggondolta magát, mert látta, milyen sokat jelentene nekem, ha ott lenne, és nem egyedül kellene idegenek között szülnöm. A fejemnél állt, szóval nem sok vért látott, de különben is: már mindent láttunk a másikból addigra. Takarítottuk el egymás hányását, hasmenését, ápoltuk le egymás nagy nyílt sebét, ehhez képes egy szülés nem oszt, nem szoroz.

Szóval nem kockáztattam, amikor behívtam, hogy legyen ott a szülésnél, mert biztos voltam a férjemben. És nem kellett csalódnom benne. Szülés után 3 héttel voltunk együtt először orálisan, és 8 héttel vaginálisan. Az első két fájdalmasabb próbálkozás óta minden rendben, és jobb a szex, mint valaha! :-) Nem választja szét az anyát és a nőt, hanem egyszerre értékeli bennem nagyra mind a kettőt.

"Szóval Ti hogy gondoljátok?" Én így gondolom. Sajnálom a férjedet, amiért nem bíztál benne, és kizártad életetek egyik legfontosabb eseményéből.

A válasz írója 88%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 21:55

nem szoktam sipákolni viszont a kijelentésed téged minősít. Tanuéj meg normálisan irni nem bunkón.

Huh, jó kis vita kerekedett itt...nem is tudtam végigolvasni...

Én most vagyok 36 hetes, és pont ezen a dolgon vitázok a férjemmel, mert az elején Ő nem akart bejönni, nekem mindegy volt, meg is eygeztünk, hogy ne lesz bennt.

De ahogy teltek múltak a hónapok, és Ő mindenfelé beszélgetett "szülős" apukákkal, nagyon sokkal, és mind azt mondták neki, hogy micsoda egy csoda dolog, átpártolt...be akar jönni.

Én mondtam neki, hogy a vajúdás oké, de a végén majd had döntsem el Én , hogy bejöjjön-e vagy sem...

Beleegyezett ebbe a megoldásba, de látom, hogy rosszul esik neki, hogy bizonytalan vagyok.

Én is féltem a házaséletünket, viszont ebben a felállásban, féltem a köztünk lévő bizalmat is, mert Ő úgy veszi, hogy Én nem bízom benne.

Meg mostanában a dokik is tök egyértelműnek veszik, hogy apuka is bejön, ez is tök ciki helyzet volt...

Mintha Én lennék egy idióta, hogy egyáltalán elgondolkozom ezen.

na, mindegy, majd ott megoldódik a dolog...

sziasztok

Ja, és ne vitázzatok olyanon, amit mindenkinek saját szíve joga eldönteni.

Olyan, mintha vki meg akarna győzni, hogy a pacalpörkölt milyen tuti kaja, pedig én pl. úúúútálom. Soha nem tudna senki rávenni, max ha az éhenhalás várna rám.:-D

36 heteske