A 13 éves fiamon nevelési tanácsadó sem tudott változtatni, szörnyeteggé válik, terrorizál mindenkit a környezetében, engem is üt-ver-rúg, szörnyű dolgokat ordít. Pszichiáterhez nem tudom vinni, állami gondozásba nincs szívem adni, mit tegyek?

Tudom már nem annyira aktuális a kérdés így 10évre rá, de hátha tudok segíteni azoknak akik éppen erre böngésznek ilyen jellegű problémával, lényeg hogy én is ilyen gyerek voltam, 6évesen 155ös IQ-val rendelkeztem, és jelentős indulat problémáim voltak, így hát betudok számolni arról hogy mi volt hatással rám pozitív irányba, és hogy talán mi lehetett volna hatással rám, először kitérek arra hogy mi volt rám ténylegesen pozitív hatással, aztán meg arra is hogy mi lehetett volna rám pozitív hatással akkoriban, végére meg írok egy összegzést, amikor dühkitörésem volt akkor a szüleim elvitettek mentővel, és igazából bevált, abban a pillanatban lehet sőt biztos hogy haragudni fog rád a gyerek, de nem hosszútávon és utólag nagy valószínűséggel beismeri hogy erre szükség volt, (mint ahogy én most) de a pszichiátriai orvostudománytól ne várjatok hosszútávon sok csodát, arra jók hogy ha dühkitörése van a gyereknek akkor mentőkel elvitetve lehűttesd ott egy kicsit 1-2napra vagy akár hétre, de magától a kezeléstől ne várjatok nagy csodát mert a gyerek (legalább is régen én) h*lyére vettem az ápolókat orvosokat, egyszerűen nem bírtam őket komolyan venni, ha ez számít valamit azért nem mert eljátszották hogy segíteni akarnak csak én már 10-11évesen is tudtam hogy csak azért mert pénzt kapnak érte, ez meg így nem igazi segítségnyújtás, ha magát a segítségnyújtást nem jó indulat mozgatja hanem a pénz, röviden a kezeléstől ne várjatok csodát mert a gyerek ilyen IQ-val az orvosokat nem fogja komolyan venni, és olyanon nem lehet segíteni aki nem fogadja el/nem veszi komolyan a segítséget, de ha dühkitörése van a gyereknek és már a családra támad, el lehet vitetni mentővel pár napra vagy akár hétre a pszichiátriára, ha ez valamit segít mellékesen, annyi pozitív hatása még lehet a pszichiátriás elvitetésnek hogy találkozik ott bent magához hasonló gyerekekkel akivel megértik egymást, pszichiátrián én is több barátot szereztem mint az iskolába pont emiatt (érdemes lehet ezeket a barátságokat erősíteni, a másik problémás gyerek szüleivel felvenni a kapcsolatot és néha találkozni, ez által ti is tudtok egymásnak segíteni tanácsokkal, és a gyerek is olyan gyerekek közt lehet akikkel megértik egymást). anyám úgy tudott a legjobban hatással lenni rám a hétköznapokban hogy azt mondta ha jól viselkedek akkor kapok valamit, pl "ha sokáig jól viselkedsz fiam, és nem verekedsz suliba akkor kapsz új telefont" nem mondom hogy teljesen megszűnnek a magatartásbeli problémák, de a gyerek megpróbálja a indulatait korlátozni amennyire csak tudja, legalább is én ennek hatására annó nagyon próbáltam, mivel szegények voltunk ebből kifolyólag nem nagyon voltam el kényeztetve ezért egy telefon akkor nekem nagy értéknek számított, de ha már az elkényeztetésről van szó, (az előző kommentelőkkel egyet értve) azt se javaslom hogy a gyereket a hétköznapokban a betegsége miatt teljesen máshogy kezeljétek, mert nagyon hamar megérzi a gyerek hogy máshogy kezelik és nagyon kitudja ezt használni, 150+os IQ-val talán számotokra észrevétlenül is, lehetőleg ugyan úgy kezeljétek őt mint a testvéreit is (ha vannak) és valamennyire zavarja is a gyereket hogy máshogy van kezelve, csak addig nem szól ezzel kapcsolatba míg előnyére tudja fordítani ezt a megkülönböztetést. azt meg nem javaslom amit több előző kommentelő javasolt hogy "Ha baj van a gyerekkel üssétek/verjétek" mert a gyereket pofán vágod/megütöd vagy valami, onnantól azt egy provokálásnak fogja venni, és megpróbál majd valahogy visszavágni, én mikor gyerek voltam és megpróbált a nevelőapám fizikai erőszakkal hatással lenni rám akkor én azt egy versenynek vettem hogy ki tudja jobban megfélemlíteni a másikat, és azon törtem a fejem hogyan vágjak vissza, szóval ez eldurvulhat hamar, hosszútávon meg nem megoldás mert csak több lesz a gyerekben az összegyűlt feszültség/indulat amivel nem tud mit kezdeni.

a gyógyszeres kezelésről meg nem nagyon tudom eldönteni hogy jó e vagy sem (engem kezeltek gyógyszerrel régen, elég sokáig) azért nem tudom eldönteni hogy jó e vagy sem mert abból a szempontból jó hogy a gyerek kevesebbet fog verekedni, kevesebb dühkitörése lesz, de abból a szempontból nem jó hogy a gyerekben a gyógyszerrel nagyon mély nyomokat hagytok, beszámolok a tapasztalataimról, a gyógyszer miatt 155ös IQ-ból lett 115, az emlékeimet meg úgy kell összerakni mint valami kirakóst mert nagyon sok mindenre nem emlékszek a gyógyszer miatt, lényegébe nem egy "megjavult" gyereket fogtok kapni hanem egy "agymosott" gyereket. arról ne is beszélve hogy a májat is roncsolja jelentősen, na de rátérek arra hogy talán mi segíthetett volna nekem annó, az hogy ha a pozitív tevékenységeimbe jobban támogatnak engem/jobban dicsérnek, régen én szerettem festeni, de a szüleim soha se fektettek erre több figyelmet, és mivel úgy éreztem hogy a verekedéssel nagyobb hatással vagyok a környezetemre azaz mint ha több dolgot tudnék elérni vele/több reakciót tudok kicsalni az emberekből ezért inkább balhét csináltam mint a festést, de ha a szüleim jobban fókuszálnak arra hogy én szerettem festeni, és többet foglalkoznak ezzel/jobban támogatnak benne akkor lehet elindultam volna valami festői pályán. szóval szerintem érdemes odafigyelni hogy van e a gyereknek valami hobbija, és ha van akkor lehetőleg abban erősíteni, a másik ami lehet hogy pozitív hatással lett volna rám az az amit az első oldalon írtak, hogy ha elvisznek engem valami küzdősportra, szerintem élveztem volna még akkor is ha 1-2x kikapok, vagyis elvittek engem annó karatére de nem valami életképes edzőhöz kb csak egy helybe álltunk sorba a többi gyerekkel és kb mint ha valami légy lecsapást tanultunk volna, így meg hamar rá untam, de ha valami olyan helyre visznek el ahol már az első nap történik valami a légylecsapás gyakorlásán kívül akkor fix élveztem volna,

Na de akkor összegezve

1. Ha a gyerek rá támad a többi családtagjára, nyugodtan hívjátok rá a mentőt és vitessétek el a pszichiátriára, nem lesz tőle semmi baja attól hogy 1-2napot vagy akár 1-2hetet ott alszik míg kivizsgálják, de hosszútávon ne várjatok az orvosoktól csodát mert a gyerek 150+os IQ-val simán hülyére veszi őket úgy hogy még a orvos se veszi észre hogy hülyére lettek véve

2. Próbáljatok meg bevezetni ilyen "ha jól viselkedik kap valamit" rendszert

3. Ne hétköznapokba ne kezeljétek máshogy amiatt mert beteg, mert hamar megérzi és kihasználja ezt

4. Ne verjétek a gyereket mert ettől csak több indulat/gyűlölet alakul ki a gyerekbe ami előbb utóbb kitör.

5. gyógyszeres kezelésről meg nem tudom hogy javaslom e vagy sem, döntsétek el ti a fentebb leírtak alapján, én személy szerint ha lenne gyerekem nem tömném gyógyszerekkel akkor se ha durván kezelhetetlen

6. Talán az segíthet hogy ha a gyereket megerősítitek a pozitív hobbijaiban

7. Talán az is segíthet hogy ha elviszitek valami küzdősportra, ott levezetheti a benne összegyűlt energiát.

Kihangsúlyozom hogy ez személyes tapasztalataim/élményeim alapján kialakult véleményem, objektív szemszögből megközelítve nem tudom hogy ez mennyire működőképes gyereknevelési módszer, nincs gyerekem, ez alapján semmi tapasztalat nem áll az előbb kijelentettek közt, az alapján írtam le ezeket hogy utólag visszaemlékezve/megfigyelve hogyan tudott rám hatással lenni a családom pozitív irányba.