A 13 éves fiamon nevelési tanácsadó sem tudott változtatni, szörnyeteggé válik, terrorizál mindenkit a környezetében, engem is üt-ver-rúg, szörnyű dolgokat ordít. Pszichiáterhez nem tudom vinni, állami gondozásba nincs szívem adni, mit tegyek?

Szimplán egy testvér születése is sokk, plusz a megromlott családi körülmények, ha elváltatok, ill. az apa halála, ha meghalt, mint tragédia mind zárkózottá, nehezen kezelhetővé tehet egy gyereket.

Mikor vitted először dokihoz azzal, hogy valami nem oké vele, ha már az első közösségbe kerüléskor, az oviban is gondok voltak? Meddig vártál?

Túl intelligens a gyerekekhez is meg a felnőttekhez is - találni kellene vele közösen egy célt, amiben levezetheti az energiáját. A játékkonzol, TV, internet egyrészt jó, mert a tudásvágyát kielégíti, másrészt viszont szociálisan még inkább hanyatlik tőle. Valami aktív hobbija van-e, amiben a kedvét leli? Versenyzik-e, akár sportban, akár iskolai ismereti vetélkedőkben?

A pszichológussal való konzultáció mindenképpen fontos lenne, mert nem az a megoldás, hogy nyugtatókkal leszedáld, hanem hogy a gyerek jól érezze magát végre és tudja kezelni, értelmesen levezetni az indulatát.

Neked is jó tanácsokat tudna adni, hogy hogyan dolgozd fel, hogy a gyereked nem olyan, mint a többiek, s hogy ezáltal a te életed sem lehet olyan, mint másoké. Próbáld a kivételes intelligenciáját adományként felfogni, még ha ez ebben a helyzetben nagyon nehéz is. Lehet, hogy az is elég lesz neki, ha látja, hogy te gyökeresen másképp állsz hozzá.

Sajnos a korszerű pszichológia is megteremti a maga szörnyszülötteit. Az ilyen extra IQ-s, de egyébként "használhatatlan" gyerekek személyében. Kérdező, szerintem neked az a legnagyobb gondod, hogy valahol imponál a gyereked "különlegessége". Holott nincs benne semmi különleges. Egy apa nélkül felnőtt kisgyerek, akinek sajnálatból, vagy kárpótlásból soha nem szabtál határt. Ne haragudj, ha ezt mondom, de ez a gyerek a te beteged. És annyi a baja, hogy felnőtt, de soha nem volt NEVELVE. Most, amikor lassan az életedet kell féltened tőle, baromi jó lenne, ha "valami" intézetben, valami csodaszerrel visszacsinálnák az összes hibádat. Nem fogják. Ha valami módon vissza akarod venni a gyereked feletti uralmat, az egy darabig ugyanaz a lelki terror lesz, amit ő nagyon okosan, és sikerrel alkalmaz veled szemben.

Ha nem történik az, amit TE akarsz, akkor nincs net,nincs mobiltelefon, nincs játékkonzol, és ha minden kötél szakad, nincs kaja sem. Lehet őrjöngeni, csúnyákat kiabálni, csípni rúgni, harapni, de NINCS. Majd ha nagyon kell, akkor KÉRJE. Szépen, nyugodtan, ahogy egy gyerekhez illik, és köszönje meg, ha van. És legyen feltétele annak, hogy megkapja. Bármi, amit te jónak gondolsz. És ha nem tartja be az egyezséget, akkor megint NE LEGYEN.

Igen, ez kb olyan, mint amikor az ember egy kutyát szoktat kézhez. Emberrel nem szokás ilyet csinálni, ha normális nevelést kap. Ha nem, akkor jön ez a szelíd erőszak...

Mi az, hogy nem tudod megoldani, hogy szakemberekhez kerüljön? Lehet, hogy fizikailag erősebb, mint te, de továbbra is ő a gyerek és te a felnőtt, te felelsz érte: a te felelősséged, hogyha kárt tesz másokban és a te felelősséged, hogy megkapja az orvosi ellátást, amire egyértelműen szüksége van. Az ő érdeke is, hogy kezelést kapjon, csak ezt nem tudja, mivel az ösztönei tiltakoznak a pszichiátria ellen - épp ezért az IQ-jától függetlenül nem hajlandó bevonulni az alkalmas intézménybe. Ezért vagy TE ott, te vagy az édesanyja, neked kell gondoskodni róla, akár úgy is, hogy kihívod az embereket, hogy hozzájusson a megfelelő ellátáshoz. Az ő érdekében, a te érdekesben és a társadalom érdekében.

Javaslom, hogy mindenképpen intézkedj, mert ha nem teszed, és a gyereked viselkedése ilyen marad, vagy romlik, bántalmazhatja a későbbi környezetét is, nem csak téged, és talán olyan vége lesz, mint azoknak, akiknek már nincs hely a Lipóton: egyszer félrecsúszik a gyógyszerezésük, bekattannak, és mivel nincsen felügyelet, lemészárolják a saját családjukat, vagy akár önmagukat.

23:08-as vagyok. Annak alapján fogalmaztam meg a véleményemet, amit te leírtál magatokról és a fiadról. Mivel valóban nem ismerlek titeket,kénytelen voltam erre hagyatkozni. És változatlanul fenntartom, még akkor is, ha téged túl szigorúnak ítél a környezeted.

Ha jól értettem, akkor a fiad átesett már néhány szakember kezén, és ha csak nincs valami nagyon ritka, nagyon különleges betegsége, akkor normálisnak tekinthető, a viselkedési, és kezelhetőségi problémáit leszámítva.

Én erről változatlanul azt gondolom,hogy a problémák zömét nevelési hiányosságok okozzák. Egy kamasz lehet elviselhetetlenül pofátlan, dacos, akaratos. De ha normálisan nevelték, soha nem fog kezet emelni a normális szüleire. Jelen esetben rád. Ez valami olyan alapvető tabu, mint az, hogy az ember - ha normális - nem kívánja meg sem az anyját, sem az apját.

Feltűnt még valami a válaszaidban. Ha az ember gyereke beteg - a szó igazi értelmében - akkor az egész család, sőt a barátok is mellé állnak, és ahogy tudnak, segítenek. Nekem a válaszaidból úgy tűnik, hogy te egyszál magad vagy ezzel a problémával. Ennek mi az oka?