A 13 éves fiamon nevelési tanácsadó sem tudott változtatni, szörnyeteggé válik, terrorizál mindenkit a környezetében, engem is üt-ver-rúg, szörnyű dolgokat ordít. Pszichiáterhez nem tudom vinni, állami gondozásba nincs szívem adni, mit tegyek?

Gary Chapman könyveit javasolnám (pl. Kamaszokra hangolva). Nekem nincs ilyen tapasztalatom, csak laikusként tudok véleményt mondani. Úgy gondolom, ennyi idős korban már semmi értelme a fizikai fenyítésnek, főleg így, hogy nincs meg a fizikai fölényed. Amit én tennék: világos szabályokat állítanék fel, ha betartja, megjutalmaznám (lehetőleg nem pénzen vehető dolgokra gondolok, de mindenképpen olyan szívességre, figyelmességre, amit értékel), ha nem tartja be, megbüntetném. Mindig választási lehetőséget adnék neki, elmagyarázva mindkét lehetőség rövid- és hosszútávú következményeit.

Szerintem az nagy gond lehet, hogy nincs nála erősebb (apa)figura a családban, akire felnézhet, ezért neked kellene azzá válnod. Az nehéz kérdés, mit tehetnél akkor, ha téged üt-vág... Én azt hiszem azzal próbálkoznék, hogy valahogy lefogjam, és közben kérdezném, hogy "Miért bántasz? Inkább mondd el, mi bánt, hogyan segíthetnék a bajodon, hiszen az édesanyád vagyok, és szeretlek, bár néha nagyon nehéz, amikor így viselkedsz." Lehet, hogy a helyedben én mennék el (ha van időd, energiád ilyenre) valamilyen küzdősportot megtanulni, a hárító technikák elsajátítása végett.

Sok esetben egy nőt, ha bánt a férje, előfordult, hogy az apja is bántotta, ezt, ha kivetítjük a Te helyzetedre, nem lehet, hogy Téged is bántottak? S egy áldozat típusú nő vagy? A fiad is azért teszi, mert kiváltod belőle, úgy érzi, megteheti büntetlenül? Semilyen diagnózist nem állítottak fel a dokik?

Mi lenne, ha Te mennél pszichológushoz? Ezt azért kérdem, mert biztosan rengeteg a sérelem , a bánat az életedben, s azért temet maga alá a helyzeted. Ha rendbetennék a lelkedet, akkor szerintem, Te is rendbe tudnád tenni a gyerekedét-már ha nem betegsége van. Lehet, hogy válás után bűntudatod volt, s nagyon sajnáltad a fiadat, s mindent megengedtél neki, mert szegény elhagyatott pici fiam, s a fejedre nőtt.Ha kisugárzódik belőled az erő, ő sem fog merni bántani. Ezért ajánlom a pszichológust. Normális esetben, ha gondok vannak a gyerekke, a családot is kezelni szokták- Tanultuk.

AD/HD - Az az attention deficit hyperactivity disorder.

Ez a legnagyobb valószinüség. Nem vagyok sem orvos, sen pszihológus, azonban van egy ugyanilyen gyerekem. Ezt egyetlen pszihológus sem fogja neked 1-2 vizsgálattal megállapítani, én az én fiammal megpróbáltam mindent. A nevelési tanácsadódól, a pszihológuson keresztül, amit csak lehetett. Az említett betegségben szenvedö gyerekek, pontosan ilyen "tüneteket" produkálnak, leginkább fiúk,a lányok kevésbé hajlamosak erre. AD/HD-s gyerekek zöme átlagon felüli IQ-val rendelkezik ( a fiamnak, többszöri teszt után is 142) azonban nem ritka, hogy ennek ellenére nagyon rossz tanulók, egészen egyszerüen mert képtelenek sokáig koncentrálni egy dologra, nem köti le öket a tanóra, hülyeségeket csinálnak órán és sorra kapják a rossz jegyeket. Egyébként ha ez a probléma nála, ezt lehet gyógyszeresen is kezelni, a készítmény neve Rythalin, amitöl egyébként én hosszas gondolkodás és mérlegelés után elzárkoztam, ugyanis függöséget okoz. Idöre kell szedni és láttam már olyan AD/HD-s gyereket, aki elfelejtette a gyógysezrét és fél órát állt a fal elött és verte bele a fejét. Nekem aztán "szerencsém" volt, találtam neki egy speciális iskolát, ahol kimondottan evvel foglalkoztak, csökkentett 8-12 fös osztályokkal, 2-3 tanárral/nevelövel 30 perces tanórákkal. Nem tanultak így kevesebbet, söt sokkal többet. A 3-4 normális "ülö" tanora közt mindíg volt úszás, testnevelés, lovaglás, egyéb "mozgó" óra. Ebben a suliban reggel 8-tól délután 5-ig voltak.

A betegség kezelhetö, mint említettem, azonban nem gyógyítható. Jobb esetben kamasz korukra megtanulnak vele élni. A fiamnak sikerült. mai napig vannak ilyen dührohamai, viszont megtanulta magát féken tartani. Ilyen egész testében megfeszül, fújtat, összeszorított ajkakkal, látszólag is legyözi magában a "rohamot".

Remélem tudta segíteni, nagyon szivesen beszélgetek róla és a tapasztalataimról priv. ha érdekel.