Le mered írni mennyit kerestek?

Első vagyok! Jaj, dehogynem! De én már megszoktam, mert nálam ez gyerekkorom óta így működik!

Múltkor egy ismerős szinte nekem támadt,hogy jaj azért vigyázzunk el ne kapassuk, meg, hogy majd a mi gyerekünk aranykanállal fog enni. Nem nagyon akartam lereagálni, de apukám pont látta a szitut és odaszólt, hogy pont most vágatja ki a tölgyfát,hogy játszóteret építessen a gyereknek a medence mellé a kertünkbe! Az ismerős majdnem elájult, mi meg jót nevettünk!

A férjemet zavarja még,engem nem. Megszoktam. Mindig lesz,aki irigykedik. De attól függetlenül,hogy mim van, megdolgozom keményen a pénzemért. Ahogy anno apukám is. Ő mindig azt mondja,hogy tessék lehet utána csinálni. Neki nem voltak még csak gazdag szülei sem. Én meg úgy érzem, hogy megállom a helyem!

Ja, ha nem derült volna ki, első babánkat várjuk!:))

Szerintem sem volt ebben bántás. Örülj neki, hogy ennyit keresel! Én 90-et keresek, ezért nekem nem érné meg visszamenni (eüs dipl minbér). Nálunk a férjem keresi a pénzt (netto 500 körül+kocsi), ami nem tudom mennyire számít soknak, mindenesetre nem verem nagy dobra a játszótéren én sem ezt.

Van egy gyönyörű lakásunk és azt gondolom, hogy bár nem vagyunk gazdagok, jómódban élünk, mivel kevés a kiadás ( a lakás rezsije nagyon alacsony, kocsi céges, se penzin, se telefon). Mi nem örököltünk semmit sajnos, de azt hiszem így a nulláról indulva 33 évesen nagyon sokat elértünk mind anyagiakban, mind hivatásban, mind családban.

Nem élünk átlagon felül(de nem is rosszul) mégis sokat bántottak,mert végig táppénzen voltam terhesség alatt,és magánorvoshoz jártam.Ennek mind oka volt,én ragaszkodtam hozzá.Most azért bántanak,mert nem akarom bölcsibe adni a fiamat,és visszamenni dolgozni két év után."ja,hát ha megteheted".

Sajnos sok a szánalmas,irigy ember.

Hát mi nem keresünk olyan jól, mint ti, szóval nem tudok hasznos választ adni, de ezt a kérdést valahogy "magaménak" érzem.

Szóval nem vagyunk gazdagok, szép házunk van (pici hitellel), saját kocsi, mindkettőnknek biztos melóhelye, bár én gyeden vagyok, max-ot kapok. Jut is, marad is, nyaralás belföldön, kirándulások, fagyozás, állatkert, strand, nem okoz kárt a családi kasszában. A párom most indította el a vállalkozását, támogatom, segítem abban, amiben tudom, azért hogy jobb legyen. (Ha kell valakinek fotós, szóljon!:))

És már ez szúrja mindenki szemét, hogy nem nyomorgunk, nem panaszkodunk, hanem tesszük a dolgunkat.

Sajnos sok anyagilag szegény rettenetesen irigy, mert még 2 gombóc fagyit sem tud venni a gyerekének, bezzeg a másik igen. És közben semmit nem tesznek azért, hogy jobb legyen nekik, csak sopánkodnak, panaszkodnak és utálják azt, akinek egy kicsit is jobban megy. És közbe le mernek írni olyan közhelyeket, hogy a pénz nem boldogít.

Szóval nem kell törődni az irigy emberekkel, biztos van a környezetetekben olyan ember, aki nem akar a pénztárcátokban turkálni.