Ha lenne a pénztárcádnak megfelelő segítség, igénybevennéd rendszeresen?

Én voltam au pair 21 évesen és imádtam az életérzést, ezért sem értem igazán miért idegenkednek a hazai kultúrában ilyenektől. Mindenben számított rám a család, hoztam-vittem a gyerekeket, ha kellett, vigyáztam rájuk este, mentem velük strandolni, családi, baráti kajákra, stb. Egy szóval családtagként kvázi résztvettem a gyerekek ellátásában állandóan, ami a legtermészetesebb volt a tanárok, óvónénik, család barátai és mindenki részéről. Senki nem bírálta anyukát, sem apukát, sem engem. A családdal a mai napig tartjuk a kapcsolatot, a gyerekek már felnőttek, kiegyensúlyozott, boldog fiatalok.

Nekünk pótnagyink van, de ha nagyobbak lesznek a gyerekeink, nyelvtanulás miatt én is lehet elgondolkozom az au pairen, ha lehetőségünk lesz rá. És igen, tény hogy nyelvtanuláson túl nekem is könnyebb lenne sok helyzet, ami komoly logisztikát igényel segítség nélkül. Viszont már a pótnagyin is fennakad a legtöbbek szeme. Az itteni válaszok meg egyszerűen elképesztőek.