A férjem megpofozta a gyereket. Most mi legyen?

Egyébként aki azt írta, hogy az anyának nem kellett volna megvédeni a gyerekét, mikor a férje megüti, hanem mindig egyet kell értenie vele a gyerek előtt, azok felfogják, amit írnak?

Ha anyuka kever le egyet a kicsinek, mert nem ízlett neki az ebéd, amin anyuka 3 órát dolgozott, akkor apukának is csendben kellett volna bólogatnia vigasztalás helyett?

Vagy csak akkor oké, ha épp ti is helyesnek látjátok a hirtelen felindulás pofont, akkor kell egyetérteni?

Anyuka nagyon helyesen tette, ez nem mezei vita volt, hanem a gyereket bántotta az egyik szülő. MINDEGY MELYIK ÉS MIÉRT! Ha a másik nem ért egyet a bántalmazással, akkor igenis meg kell mondania, hogy a gyerek tudja, hogy ez semmilyen formában nem engedélyezett egy felnőtt számára(és a gyerek számára sem), hogy aki verekszik, arra rászólunk, akit vernek, azt vígasztaljuk és védjük. Így lesz normális értékrendje.

Vagy mit vártatok, ha nem oké védeni a síró gyereket a pofon után? Anyuka helyes reakciója, hogy ne gyere ide sírva, megérdemelted? Majd szépen kihívja apukát letolja, majd apuka visszamegy bocsánatot kérni a gyerektől és elmondja, hogy ilyet nem szabad soha és nagyon rosszat tett, anyuka meg bőszen bólogat mellette, mikor 10 perccel előbb mindketten helyeselték?

Vagy várjanak egy pár napot, és közöljék a gyerekkel, hogy "emlékszel, mikor megpofoztalak, anyukád meg helyeselt? Na az nem volt rendjén, átgondoltuk és sajnáljuk és többet nem fordul elő?"

Az egyetlen helyes reakció az őszinte, és csak akkor van rendben egy embernél valami, ha a megvert síró kisgyereket(NAGYON KICSI GYEREKET!) sajnálja és megvédi!

Egyébként nálam ez szakítóok, hacsak a másik nem mutat őszinte megbánást, sír teljesen magától és teljesen magától nem beszél a gyerekkel arról, mennyire sajnálja és többet nem fordul elő. Ha másodszor is megüti, az bizony válás, bármit tesz utána.

Kicsit gondoljatok már bele, hogy ti kapnátok tőle hirtelen felindulásból! Vagy csak akkor oké, ha a 12 kilós beszélni alig tudó gyereket ütik(az enyém pl nem beszélt rendesen 3 évesen és 12 kilós volt)

Ha az indulat mentség, akkor az is rendben lenne, ha nálatok csattan egy pofon indulatból, mert kiakasztja a viselkedésetek?

Utolsó jajj istenem sikíts rögtön bántalmazást...egy pofon volt. Gondolom te még hangosabban se szóltál a gyerekedre mert akkor megnyomorítottad a lelkét és lődd fejbe magad azonnal. Oké te nevelj semmit érő elkényeztetett kis görcsöt, de normáliséknál indokolt esetben egy pofon nem a világ.

Komolyan, ezért van ennyi nyomorék tini mert a kis valaguk ki van nyalva.

Én rendszeresen emelem fel a hangom, de nagyon figyelek, hogy ne azt mondjam, hogy te semmirekellő ostoba, minek kellett megszületned, hanem azt kiabálom, hogy "Most azonnal pakolj el, vagy nem megyünk a játszóra, 5, 4, 3..!

Vagy egyszerűen felkapom és beviszem a szobájába és rászólok, hogy nem jöhet ki, amíg ordít. Ha megpróbálja elveszem egy hétre a kedvenc plüssét. Amikr hiszti van, bevált, amikor magán kívül érzelmi felindulásból borult ki és nem volt önkontrollja, akkor azt is ordíthattam volna, hogy lelőllek ha nem maradsz csendben, egyszerűen nem képes gondolkozni. Olyankor én hagyom ott, hogy ne durranjon el az agyam és ne keverjek le neki, vagy ha másik megoldáshoz van türelmem, akkor babusgatom, amíg megnyugszik.

Egy három éves kb a combodig ér.

Egyébként válaszolnál a kérdésekre? Milyen együttműködést vártál anyukától? Hogy lökje el a hozzá szaladó síró 3 évest, miután megütötte egy felnőtt és közölje vele, hogy ne gyere ide, nem vigasztallak, nem érdekelsz, megérdemelted??

Esetleg keverjen le ő is egyet, mert a gyerek még mindig üvöltve bőg?

Nézze hideg közönnyel, amíg a kicsi vergődik és ha megölelné az anyját, az álljon fel és hagyja ott? Kérlek mondd, mit kellene csinálni ideális esetben annak az anyukának a megpofozott, síró, védelmet kereső gyerekével, aki próbál ugyanazon az állásponton lenni, mint a kisgyereket felpofozó apa?

Egy pofon is bántalmazás. Ha nem hiszed, csapj meg valakit az utcán, fel fognak jelenteni, pedig ott még csak nem is gyereket ütsz meg, hanem felnőttet! Gondolom azzal tisztában vagy, hogy gyereket megütni nagyobb bűn, pláne 3 évest, mint felnőttet, ugye? Ha nem, csapj meg az utcán random gyereket(ne, csak példa!), 5x gyorsabban jelentenek fel és ítélnek el, mintha felnőttnél tetted volna!

A biztonságot és a szeretetet a szülő jelenti annak a gyereknek, nem pedig plüssállat. A plüss az kedvenc játéka utánam, velem játszik a legtöbbet, engem hív, ha gond van, fontosabb vagyok mint a plüss, megbízik bennem, mivel nem ütöm meg és nem alázom meg szavakkal.

A pofon nem 30 mpig tart, én mindegyikre emlékszem(ezt honnan vetted?), amit kaptam, pedig 30 múltam, egyik sem volt jogos, nem mind fájt nagyon, de mind rendkívül megalázó volt, dühítő, ijesztő volt! A viszonyomra a szüleimmel örökre rányomta a bélyeget, pláne miután gyerekem lett és felfogtam, miket tettek velem azért, hogy NEKIK könnyebb legyen, megfélemlítettek egy kisgyereket.

Jó lenne, ha válaszolnál, érvelnél, ahogy látom csak kötekedni tudsz, kimazsolázgatod a leginkább támadhatónak látszó részt és teszel az érvekre. Egyébként nem mindig egy hétre vettem el, attól függ, mit csinált. Volt, amit másnap megkapott, vagy vacsoránál, a boxzsákja 2 hétig az ágy csomagtartójában volt, mert őfelsége nem volt hajlandó elpakolni a játékait a szobájában. Volt, amikor egy zacskónyi játékot elkoboztam, mert rohadtul nem érdekelte egyik sem, a végén alig maradt valamije.

Megmondanád végre, hogy a te látásmódod szerint hogyan kellett volna viselkednie az anyukának, amikor a síró totyogós gyereke felé rohan védelemért, miután az apja pofonvágta? Vagy csak a pofonig sikerült végiggondolnod a dolgokat?

56os, ha elveszed a kedvenc játékát, nem sokáig maradsz te a biztonság és a védelem elhiheted. Amit csinálsz az kőkemény agresszió és lelki terror.

Gondolj bele, te elkövetsz valami rosszat, erre a férjed elveszi a kedvenc eszközödet egy hétre vagy egy hétig nem ér hozzád. Haragudni fogsz rá? meginog benne a bizalmad?

56-os, a hároméveskori pofonjaidra emlékszel, ugyan már! Ha téged agyba-főbe vertek és emiatt rossz lett a viszonyod a szüleiddel, ahhoz a kérdezett esetnek semmi köze. Nem kell átesni a ló túloldalára. A te gyereked majd arra fog visszaemlékezni 30 éves korára, hogy mindenét elvetted.

Én a kérdezett esetben nem állnék neki az apja ellenében vigasztalni a gyereket, amivel elbizonytalanítom, és én leszek a jó zsaru, a szülőtárs meg a rossz zsaru, hanem egy másik cselekvéssel, mondjuk kézmosással, portörléssel, ablakon kinézéssel elterelném a figyelmét. A sírás így is abbamaradna, a nyugalom helyreállna belső konfliktuskeltés nélkül.

A plüss elvétele meg a pofon nem ugyanoda hat. Én mondjuk elvenni se szeretek játékot, de sajnos belekényszerülök nálunk a testvérharc miatt, igaz sose veszek el egy hétre, de amúgy azt el is felejtené, hogy volt valaha is. De ez gyerekfüggő.

Szóval az ütés az a test készenléti rendszerét zsigeri szinten aktiváló dolog, hormonális és egyéb szervezetszintű kémiai következményekkel, leállítva a tanulási készséget és a gondolkodást.

Az ilyen behaviorista büntetések, ha egy határon belül maradnak, akkor megengedik a logikus belátást. Határnak tartom ha a kedvenc plüsshöz jelentős kötődée van, de ez gyerekfüggő.

Én nagyon próbálok büntetés helyett a következmények vonalán maradni pl nem indulunk el mert elment az idő azzal, hogy öltözködéshez kergettem, nem pedig nem kapsz lekvárt este mert dühös lettem. Ettől függetlenül most volt egy nehezebb időszak, amikor kénytelen voltam inadekvát dolgokkal jutalmazni,.büntetni pl matricaadás, játékelvétel.

Nem szeretem, mert ez is kiszolgáltatottá teszi a gyereket és próbálkozásra sarkallja. Egy ponton túl minden büntit megér kipróbálni, mi lesz ha mégis.

Ezért én nem is hiszek az egészben, azt gondolom, az én szegénységi bizonyítványom, ha ilyesmi megjelenik a nevelésemben. Most épp nem jó a bizim.

Ezt az elterelést meg nem csinálnám, ennek nagyon rossz a pedagógiai jelentése.

Történt egy rossz, nagyon jelentős dolog, az eddig simogató kéz megütött, az anya nem mondja el mit gondol, nézzünk mind el és kezdjünk mást.

Ez ilyen elsikáló, mellébeszélő családi légkör, én ettől irtózom, de mashol meg mondjuk az egyenes beszédtől irtóznak.

Szerintem jó ha a szülők általaban egyetértenek, de hazudni nem kell ezt. Az is jó, ha kiderül, hogy néha nem értenek egyet, hogy lehet nem egyetérteni, vannak élesebb nézeteltérések is, de meg lehet beszélni és megy tovább az élet.

Persze ez csak akkor igaz ha az apuka maga sem akart ütni.