A férjem megpofozta a gyereket. Most mi legyen?

Kedves pszichológus.

Minden jóindulattal kívánom hogy 1 hétig nevelj egy olyan gyermeket aki nagyon brutálisan viselkedik. És találj jó megoldást arra, hogyan kezelnéd. Mondjuk mikor a gyermek úgy dönt hogy egy születésnapi buli amire meghívta az osztálytársait véget ér akkor úgy dönt hogy nem engedi haza a vendégeket!! Kiveszi a kulcsot a zárból és nem adja oda az anyjának. A rémült gyerekek meg nem értik miért nem mehetnek haza. Visít üvölt amikor az anyja a kulcsot kéri. És gyanítom nem az első vagy az utolsó ilyen eset volt. Igenis vannak olyan gyerekek akiknek sajnos néha ez az egyetlen megoldás mert nem értenek sem a szép szóból sem semmi másból.

#22, őt biztos túl szigorúan nevelték, csak az lehetett a baj :D

Amúgy ismerek egy gyermekpszichológust. Nagyon hiteles számomra, mert a saját gyereke egy vállalhatatlan kis nem is tudom micsoda. Zsarnok. Valahogy nem válik be nála a szép szó.

Nem azt mondom, hogy agyba-főbe kell verni a gyereket, de egy kicsit talán már átestünk a ló túloldalára. Szerintem meg lehet nézni a mai gyerekek lelkivilágát meg személyiségét ezzel az újhullámos neveléssel... Egyébként is vannak gyerekek, akikkel bármit csinálhatsz akkor is megtanul normálisan viselkedni, elhiszem, hogy náluk működik a módszer. De mit csináljanak azok, akiknek nem? Mindenki járjon óránként 10ezerért gyerekpszichológushoz, aki lehet, hogy amúgy a saját gyerekével sem tud mit kezdeni, mert a gyakorlatban nem jön be amit tanult az egyetemen?

Félreértés ne essék, nem tervezem megütni a gyerekem, remélem, hogy sosem fog eljárni a kezem, de más iránt már éreztem fékevesztett haragot. Akkor azt éreztem, hogy ha nem lépek ki azonnal az adott szituációból, és adok magamnak pár percet a vérmérsékletem csökkentésére, akkor baj lesz. De ha 3 éves lesz mondjuk a lányom, őt hogy fogom otthagyni? Vagy őt milyen módszerrel zökkentsem ki? Szívesen veszem a gyakorlati tanácsokat.

22. Amit leírsz, abban nincs semmi, ami miatt a gyereket rossznak kellene bélyegezni. Gyerekcsíny, a találékonyanb fajtából. Persze nem lehet hagyni. Hasonló temperamentumú, bár kisebb gyerekem van, és az a tapasztalatom, hogy ez a "fajta" leginkább belátásból és szeretetből fog engedelmeskedni, ami egy hosszú nevelői munka.

Ha beindul, nàluk nagyob meredek a fegyelmezési spirál, mert inkább "vérpadra megy", de nem adja meg magát (hozzáteszem, én ezt a tulajdonságát a lányomnak rendkívül nagyra tartom, még ha az őrületbe is kerget), és a kis pofonból pillanatok alatt sokkal több lesz (ahogy írtam, én is rövidzárlat alatt lekevertema már, hálIstennek csak egy pofont, mert a pofon az amit kifejezetten utàlok).

Az ilyen gyereket meg kell fogni, hosszú távon, nagy munka, de amúgy nagyon jó anyag is, mert okos, akaratos és kreatív, ha nen kerül ellenség szerepbe, még sok jót tehet a világért.

Én most a Gyermeki elme c könyvet olvasom, szerintem szuper (nekem szakmába is vág más irànyból), nekik van még több könyvük (Drámementes fegyelmezés, Igenközpontú neveles), azokat is olvasom majd. De ott vannak Payne könyvei is és még sok nevelési tanfolyam.

A probléma amúgy az, hogy a gyerek valójában nem azt tanulja meg amit hall, hanem viselkedésmintát utánoz. Kezdetben a frontàlis lebeny nem elég érett a viselkedés szabàlyozásához (amúgy a 20-as életévek közepén fejeződik be az érése), ezért a kisgyerek még nem tudja a késztetéseit leállítani. Amikor megjelenik a viselkedésszabályozás első csírája, akkor viszont a szülőt utànozza. Ha a szülő stresszhelyzetben elveszti a fejét, akkor szinte borítékolható, hogy ilyen lesz a gyerek is.

Én amúgy erre látok itt az orrom előtt a viszonyleg közeli családban egy példát, ahol egy tündér, kedves, tanult középkorú ember a legkisebb bajra kiabàl és csapkod és gyakorlatilag nem is érti ilyenkor amit mondanak neki. Egy ordítozó (amúgy szintén extrém intelligens és amúgy jó szàndékú) apa gyereke, aki ugyanilyen. Ez egy iszonyatosan erős minta... Ráadásul a stressz blokkolja a felsőbb agyterületeket és "zsigeri" fuss/harcolj reakciót vált ki, annak magatartásbeli és eü szövődményeivel.

Hozzáteszem, hogy egy temperamentumos gyerek nevelése nagyon nehèz, amíg nincs elég önszabályozó készsége, mert percenként van csomó tiltott késztetése (kutyafarok, asztalterítő, falfirka bármi). Én teljesen átérzem ha vki elveszti a fejét, én és a nővérem is a "szobanövénx" gyerekek voltunk, Anyu nem is érti mi az hogy rosszalkodik a gyerek, pedig sose bántott minket, csak kedves volt. A temperamentum jelentős részben genetika, és ez itt nàlunk az apai genetika a párom mind3 gyerekénél (a nagynak vki más az anyja). De a verés, ütés nem jó megoldás.

Egyszerűsítés, napirend, szülői nyugalom, sok lemozgatás, jutalmazás, sok beszèlgetés és nevelés mellett türelem kell szerintem, én pl 1,5-2 éves kora között nem vittem a gyereket boltba, mert nem ment, láttam hogy akkora a drive-ja, hogy nem tud és fog nyugton maradni, ha itt verem agyon vagy ordítom le a fejét se. Most már 2,5 évesen sokkal jobb, de hát egy csibész így is, ez van, figyelni kell rá minden pillanatban. De ez nem egy hiba vagy rossz lélek vagy nem is az én hibám szerintem. Máskor meg nekem sokkal könnyebb, mert más jellemvonásai meg könnyítik az èletet.

Ui. A páromat viccesen szoktam uramnak hívni, picit szégyenlem és sajnálom, hogy nem a férjem, és nem szeretem a párom/szerelmem stb szavakat, az èletben a keresztnevét hasznàlom rá, ha beszèlek róla.

22-es vagyok. Bocsi még nem olvastam végig a hosszú kommentet. Gyerekcsíny? Mikor az anyuka a 7 éves gyerekének már majdnem sírva könyörög hogy engedjen haza minket?

Az is eléggé normális dolog hogy koporsóban meg halottnak rajzolja le az iskolában az osztálytársait akire éppen haragszik. Egész nap nem eszik az iskolában csak chipset. Volt hogy nem volt hajlandó hazamenni az anyjával mert meg volt sértődve rá amiért iskolába kell járnia. És a folyosón lévő díszekkel állt neki dobálni az anyját. Már a tanár állt oda megfogni a nagyobb tárgyakat...

Ez akkor mind normális és gyerekcsíny....

A kulcs eldugása szerintem gyerekcsíny és vicces is, aztán persze belesodródott az ellenkezésbe. Hogy a szülő nem tud megoldani egy helyzetet, de tekintélye sincs, az nem a gyerek hibája.

A többi dolog felvet pszichés vagy mentális zavart, de nyilván nem ismerjük a teljes képet. Viszont nem értem, gondolod, ha megvered, megeszi a kaját, és ez így jó?