Ezért feljelenthetem apámat?

Inkább magadat jelentsd apukádnak, hogy miket mondtál róla. Javaslom, hogy vigyél magaddal egy fanakalat is, hogy ne neki kelljen érte menni.

A kisgyerekes beszólogató anyukára pedig kíváncsi lennék mit csinálna ilyen esetben. Könnyű úgy okoskodni, hogy nem volt még vagy csak nemrég született gyereked.

Ha igaz a kérdés...

Nem hiszem, hogy az első megoldás az ütés, de gondolom nem ismerjük az egész történetet sem az előzményeket. Ez már egy elfajult helyzet. Néha helye van az ilyen cselekedeteknek a szülő részéről- én így gondolom. Ha már nem hat a hegyi beszéd, ami egy kiskamasznál nem mindig hat, muszáj fegyelmezni ilyen durva esetekben. Mi az, hogy ennyire nem tiszteli a szüleit. Felháborító, amit sokan művelnek és elhiszem, hogy rossz volt ezt átélned, de meg kell értened a dolgot, vagy ha nem is érted meg, elfogadnod. Milyen dolog az, ha emiatt feljelentenéd apádat? A gondolat is szemtelen. Gondolom nem rendszeres a verés.

egy pedagógus (aki sok olyan gyerekkel foglalkozik, akinek bizony idejében kijárt volna egy atyai pofon)

Ja és még valami, kedves kisgyermekes anyuka. Ebben az esetben egy tizenéves véleménye hitelesebb mint a tiéd. Sajnálom.

Én is egy kisgyerekes anyuka vagyok. Jó, nem olyan kicsi, most fog iskolába menni. Szomorúan olvasom, hogy sokan pártolják a verést, holott az nem megoldás. Az csak a gyenge, tanácstalan szülők fegyvere. Nálunk elég durva volt már a dackorszak is, mégsem folyamodtunk a férjemmel ilyen módszerhez. Ha megtenné, el is válnék tőle. Hihetetlen, hogy egy diplomás, tanult pedagógus ember is a verekedős apuka pártját fogja. Remélem nem ő lesz a kicsim tanára. Nem Kóreában élünk. Ott szokták az apák, tanárok pálcával meg vonalzóval porolni a gyerek fenekét, ha rossz. Pedig bőven elég lenne egy alapos szidás, elbeszélgetés, majd szobafogság. Csakhát egy egyszerűbb, gyorsabb a barbár módszerekhez folyamodni.

Fel nem jelenteném az apukát azért, de nem tudnék rá tisztelettel nézni. És a kedves anyukára sem, aki mindezt nyílván végignézte és hagyta. GRATULÁLOK.

Sajnos kevesen kapnak atyai pofont, pedig kijárna. Ezért is tartunk itt, ahol most. Egy percig nem beszélgetnék vele, ha az anyját a szájára venné. A többit ha nem is nézném, már ezért kapna egy óriási taslit, ne félj többet nem tenné.

Ezért félnek az öregek itt Budapesten, ezért merülhet fel egy tiniben, hogy feljelenti az apját (kiemelem nem folyamatos testi sértésért), ezért nem adják át a helyet az időseknek, nézik, hogy áll egy nagyterhes nő a buszon (persze, mindenkinek fáj a lába, vagy beteg), ezért a sok rongálás, szemét az utcán, az egyre több drogozó fiatal és a részeg 10éves, vagy a terhes tini. Az ilyen szülők miatt, akik nem képesek megnevelni a gyerekeiket. Nyilván én sem csapok oda elsőre, sem másodszorra, de elismerem, van olyan szituáció, mikor felesleges a lelki beszéd. Ha az anyját szidja, akármi is történt nem beszélgetnék vele, egy percig sem.

Nézd, feljelenteni nincs értelme. Egyrészt azért,mert a feljelentés után is együtt kell majd élned vele és ezzel valószínűleg nem lesz túl rózsás a viszonyotok, másrészt pedig azért, mert nem biztos, h tudod bizonyítani a leírtakat...

Ugyanakkor azt gondolom (egy kamasz fiú szülőjeként), h jobb megpróbálni megbeszélni ezeket a dolgokat, mint hirtelen indulatból elkövetni valamit, amit minden bizonnyal édesapátok is megbánt már... Egy szülőnek sem olyan könnyű ám feldolgozni, ha hirtelen kezet emel a gyerekére... mert utána általában jön a bűnbánat és "Hol rontottam el?" kérdésnek a feltétele...

Ha édesanyátokra csúnyát mondott a bátyád, akkor igenis kutya kötelességed lett volna édesanyád védelmére kelni, akár a bátyáddal szemben is... Valamint érdemes lenne elbeszélgetni a tesóddal, h ez az út, amit választott, nem épp a legjobb irányba halad... A szülőkkel szembe menni lehet, csak éppen nem túl okos dolog...

Hidd el, én is sokszor felkapom a vizet, amikor a kamasz fiam valami hülyeséget csinál... de nekem épp elég felemelnem a hangom... Mert ritkán fordul elő és ilyesztőnek hat... (egy anyuka)