Mennyi gyerektartást vonhatnak le Gyesből, utólag vonják le? Az apa nem engedi látni a gyereket, akkor is fizetni kell?

Végigolvastam az összes kommentet az előbb.

Az előttem szólók véleménye elég homogén a hozzáállásodat illetően.

Nekem összeszorul a szívem, hogy egy 4 éves kicsire, aki a TE ÉDES GYERMEKED így tudsz gondolni.

Sajnos a sok-sok kommented alatt egyetlen egyszer sem láttam leírva azt, hogy SZERETEM a gyermekemet és borzasztóan érzem magam amiatt, hogy nem tudom nevelni és mindent megteszek, hogy élni tudjak legalább a láthatási jogommal.

Ez NEM ANYAGI vagy nem FŐLEG anyagi kérdés. Megdöbbent, ahogy az első gyermekeddel kapcsolatban az anyaságodat felfogod.

Lehet, hogy rosszul választottál párt (ez a TE kockázatod, nem a gyermekedé, nem az államé, nem a leendő párkapcsolatodé és a meg nem született gyermekeidé. Egyes egyedül a tiéd.

Szörnyű olvasni, hogy azért, mert te felnőtt nő létedre magad mögött hagytál egy viharos kapcsolatot ezért egy kisgyermeknek kell úgy felnőnie, hogy az édesanyja még a minimális láthatás erejéig sem lesz rá kíváncsi.

Nézd: ha az új párodtól FELELŐSSÉGTELJESEN, végiggondolva be tudsz vállalni gyermeket vagy gyermekeket, akkor nehogy már havonta pár ezer forintod ne legyen az ELSŐSZÜLÖTTEDre, hogy lásd, beszélj vele, magadhoz öleld, érdeklődj az életéről.

Szívszorító. Szánalmas. Szomorú.

Normális értékrenddel bírtó felelősségteljes szülőnek fel sem merülne, hogy ne utazzon akár fél napot is havonta 1-2 alkalommal, hogy a gyermekét láthassa, szerethesse.

Sajnálom azt a kis embert, hogy az anyja a PÉNZ hiányát látja akadályként, holott a legnagyobb akadály bizony a felfogásodban és a szívedben van.

Ha tetszik, ha nem, te bizony a kicsi gyermekedet elhagytad egy másik kapcsolat kedvéért. Nem tudom, mit ártott neked az a kicsi, amiért nem érdemli meg, hogy félretedd a kicsinyes ellentérzéseidet az apa anyagi helyzetével kapcsolatban és egyszerűen ŐT menj meglátogatni.

A volt férjedtől elváltál. Az ég világon SEMMI KÖZÖD az anyagi helyzetéhez. Inkább örülnöd kellene, hogy a gyermekednek etekintetben legalább nem kell rád szorulnia, mert bizony sanyarú sorsa lenne. A gyermektartás nem a férjedet illeti meg, hanem a te CSEKÉLY hozzájárulásod lenne a gyermekneveléssel kapcsolatos kiadások EGY RÉSZÉHEZ.

(...és itt szeretném megkérdezni, hogy az érzelmi részéhez vajon hogyan járulsz hozzá?)

Te mindig ennek a kicsinek az anyja maradsz. Kutya kötelességed hozzájárulni az eltartásához. Szégyen, hogy még ezt is sokallod. Anya létedre nem neveled, nem látogatod- és még ezalól a kötelezettséged alól is kibújnál? DÖBBENETES.

Ha majd az új kapcsolatodból szárzamó gyermekeidnek adsz este jóéjt puszit, ha mellettük virrasztasz, amikor betegek, ha az ő ballagásukra készülődsz- akkor jusson azért néha eszedbe, hogy elhagytál egy másik gyermeket is, aki nem kevesebb, nem rosszabb, mint az új férfitól való gyermekeid- még sem lehet része abban a minimális örömben, amit egy anya (legalább időszakos) jelenléte adhat.

Szégyeld magad.

Helyetted is pirul a hozzáállásodon: egy igazi édesanya

Mindjárt megsajnállak,legyen egy kis időm...

Szóval szegény te,aki nem költhette az ex pénzét (mert neked dolgozni büdös),bébiszitter és exanyós is vigyázott a gyerekre,szóval még vele se kellett törődni...még irj bejárónőt és el tudlak képzelni brazil szappanoperákat nézve egész nap...

jobb is annak a gyereknek az apjával.

Csak majd akkor se keresd ha egyedül öregszel mert,mert mindenki a fejedre fog tenni magasról...

"Most önzőségből harcoljak??"

Nem, hanem azért, mert te vagy az anya, te szülted, tápláltad. Szomorú, hogy nem alakult ki kötődés a saját kisfiad felé.

Az unokatestvérem is így járt. Bár ott az anyának lett egy agyi defektje, és elment Jehova tanúnak. A gyereket ötéves korában az apja kapta meg a bíróságon. Az anyával már szóba sem áll a fia.