Kedves abortuszt nem ellenzők! Miért nem értitek meg, hogy aki ellenzi az nem ellenzi akkor ha a magzat beteg vagy önhibádon kívül történik?

de kedves Kérdező!

akkor neked nem az abortusszal van a bajod, hanem a felelőtlen emberekkel. a nézőpontod szerint az abortusz gyilkosság, akkor mindegy milyen okból kell hozzá folyamodni, gyilkosság. nem lehet mindig egyértelműen különválasztani a felelőtlent és a véletlent.

egyébként nem olyan egyszerű ám az, hogy szüld meg és add örökbe. mondjuk ha egy e mellett kampányoló teherbe esne esetleg a 4.gyerekével vagy bármilyen olyan helyzetben, amikor tudja, hogy nem tudja felnevelni, mert se pénz, se semmi, nem akarja, akkor kihordaná, megszülné és örökbe adná? sokkal nehezebb róla lemondani 9 hónap után és persze el kell vele számolnod mindenki előtt. sok kérdésnél jönnek a válaszok, akik azt is elítélik, aki örökbe adja a babáját, pedig csak jót akar. de arra is az van mondva, hogy felelőtlenül megb*szatta magát aztán eldobja a gyereket. el kéne dönteni, hogy miben támogatunk kismamákat és miben nem. míg az abortuszról senki sem tud, nem kell vele elszámolni.

01:34-nek:

Nagyon szomorú a történeted, és valóban áldozata vagy egy önző, felelőtlen embernek, aki semmibe vette a döntésedet. A volt párod feladata lett volna, hogy ha gyereket akar, akkor keressen másik nőt magának, hiszen te korrekt voltál, elmondtad neki, hogy te nem akarsz.

Azonban máshogy alakultak a dolgok. És a történteket már nem lehet meg nem történtté tenni, hiszen egy kis élet fejlődésnek indult benned.

Vannak babák, akik bármi áron meg akarnak születni. Akiket nem érdekel, hogy a szüleik szegények, vagy hogy azok a szülők még nem állnak készen a gyermekvállalásra. A babák megfogannak, amint lehetőséget kapnak rá. Ilyen a te babád is, és ilyen volt az én kisfiam is. (Én vagyok a tegnapi 28 éves anyuka, akinek egyetlen baleset eredményeképpen született kisfia.)

Az, aki nem a saját döntése által válik szülővé, először borzasztóan megrémül a felelősségtől. De ha van bátorsága szembenézni azzal, ami rá vár, a legnagyobb kincset kapja ajándékul. Az emberek nem szülőként születnek. Szülővé az ember a gyermeke által válik, gyakran csak hónapokkal a kicsi megszületése után.

Eleinte félve néztem a bömbölő kis takarócsomagot, és nem akartam elhinni, hogy ő valóban az én fiam. Megviseltek az ájszakai nem-alvások, a napi 24 órás szolgálat, a felelősség súlya. De azt már az első pillanatban, amikor a hasamra tették a megszületése után tudtam, hogy jól döntöttünk, amikor engedtük megszületni őt.

Már lassan két éves. A szemem előtt fejlődik, minden nappal egyre okosabb, ügyesebb. A legszebb kisfiú az egész világon. Akit nem érdekel, hogy az anyukája szép, vagy csúnya, gazdag, vagy szegény, akinek a legfőbb vígasza én vagyok, amikor elbotlik, és megüti magát, és én vagyok az is, akinek elsőként megmutathatja, ha valami varázslatot fedez fel ebben a hatalmas, csodálatos világban (mint például egy színes, repülő bogár egy virágon, vagy egy furcsa formájú kavics a földön).

Egy kisgyerek maga a feltétel nélküli szeretet. Olyan ajándék, amelyet valójában meg sem érdemel senki. Olyan csoda, akiért az ember bármikor odaadná az életét.

Amikor megszületett, én naív azt hittem, neki van szüksége rám, hogy legyen, aki etesse, altassa, gondozza. Pedig az igazság az, hogy nekem volt szükségem őrá. Amikor ő makacsul megfogant minden védekezés ellenére, nem önmagáért tette, hanem értünk. Mi már kezdtük elfelejteni, milyen csoda, hogy élhetünk, és mennyi gyönyörű dolog vesz körül bennünket. Olyan dolgokat hittünk értékesnek, amik valójában értéktelenek. Pénzre, gazdagságra vágytunk. Valójában a fiunk által lettünk igazán gazdagok. Semmiért nem adnánk őt...

Az a kis élet a pocakodban még csak egy kis pont. Nem látod, nem is érzékeled őt. Nem tud szólni hozzád, és elmondani neked, hogy miért jött éppen a te pocakodba. De oka volt annak, hogy éppen téged válaszott anyukájának.

Nem szeretnél gyereket. Nem szeretnél felelősséget, kötöttségeket. Jogod van hozzá.

Csak egyet ne felejts el soha. Mások gyerekei, akiket látsz, és ismersz, azok nem a te gyereked. Soha nem fogsz irántuk úgy érezni, ahogy a sajátod iránt éreznél, ha megadnád magadnak a lehetőséget rá.

10:31:

"az abortuszról senki sem tud, nem kell vele elszámolni"

Tévedsz. El kell vele számolni. A saját lelkiismereteddel. Egy életen át cipeled majd a döntésed súlyát.

Anyukám 3 gyereket szült. A negyedikkel véletlenül esett teherbe, 42 évesen. Apukám meghalt. Anyukám pedig néhány hétre rá megtudta, hogy gyereket vár...

Apukám halála óta nyugtatókat szedett, teljesen ki volt készülve. Megrémült. Nem tudta felvállalni a babát, félt, hogy mi lesz, ha betegen születik meg, ráadásul egy apa nélküli, nehéz helyzetben lévő családba.

Nem szólt senkinek. Elvetette a babát.

Néhány év múlva, egy beszélgetés alkalmával szóba került közöttünk az abortusz. Én 16 éves voltam, már elkezdtek érdekelni a fiúk, volt egy barátom. Elmondtam anyukámnak, hogy nőgyógyászhoz készülök, tablettát felíratni, mert nem szeretném, hogy baj legyen... Helyeselte. Aztán hozzátettem azt is, hogy bár én mindent megteszek, hogy ő nehogy idő előtt legyen nagymama, de ha véletlenül mégis teherbe esnék, tőlem ne várja senki, hogy elvetessem. (A barátnőm akkoriban esett át egy abortuszon, szintén 16 évesen, élete második szexuális kalandjától maradt terhes. Én tudtam, bármit megtennék, hogy nekem ezt ne kelljen átélnem. Minden porcikám érezte, hogy ami a barátnőmmel történik, az nem helyes.)

Bőszen ecseteltem anyukámnak, hogy milyen rettenetes dolognak tartom az abortuszt, hogy micsoda szörnyűség, ami a magzattal történik (pedig akkor még nem láttam erről videót sem), és hogy nem értem azt a nőt, aki ilyet tesz a gyerekével. Ekkor anyukám sírni kezdett...

Mindent elmesélt. Elmondta, hogy csak minket akart megvédeni, hogy attól félt, hogy ennyi idősen, ráadásul a nyugtatók után beteg gyerek születik a családunkba... Megértettem őt, nyugtatgattam. De azt mondta, még így is úgy érzi, hogy amit tett, az rettenetes.

Nem talált békére azóta sem. Bár nem beszélünk róla, de ha abortuszról esik szó, elkomorul. Pedig azt hiszem, az ő esete is abba a helyzetbe tartozott, ahol nem létezett igazán jó megoldás.

Három egészséges gyereke van, és mégis magában hordja annak a negyediknek az emlékét...

01:34:

Még csak annyit tennék hozzá:

Ha egészen biztos lennél abban, hogy amit tenni készülsz, az helyes, akkor nem jönnél ide, egy fórumra vitázni, hanem szépen elmennél az orvoshoz egyetlen szó nélkül, és elvégeztetnéd a műtétet.

Az, hogy mégis itt vagy, és próbálod meggyőzni az embereket arról, hogy helyesen cselekszel, azért történik, mert valójában, tudat alatt önmagadat is győzködöd. Valahol mélyen te magad is tudod, hogy nincs ez így jól.

Áldozat vagy, az tény. Te nem azok közé a felelőtlenek közé tartozol, akikről már annyit írtam itt. Téged becsaptak.

De szerintem te magad is tudod, hogy nem a gyermekednek kellene megfizetnie a történtek árát...

És igenis, legalább nézd végig azokat a videókat! Legalább tudd, hogy mire készülsz! Neked csak végig kell nézned! A gyereked át is fogja élni!!!

A szívedre hallgass! Akkor nem hozol olyan döntést, amit aztán egy életen át bánni fogsz.

az utolsó két hozzászólást mindenkinek el kellene olvasnia...

:(

Kedves kérdező, épp arról beszélek amit mondasz! Hogy nem igaz! Nem tehetek arról ami történt, nem voltam felelőtlen, mégis elitélnek! Hát hol nem érted amit mondok! Te azt mondod azt itélitek el aki felelőtlen! Én meg a saját példámmal bizonyítom, hogy ez nem gigaz! Mert belül még azt sem tudják elfogadni ha pl valakit megerőszakoltak pedig az már elég durva. Minden mindegy csak szülni...

Kedves többieknek pedig láttam videóket és nem nagyon izgtnak. A szivemre hallgatom, sosem akartam gyereket, most sem akarok. Ez is jellemző rátok... Ha valaki ír ebbe a témakörbe akkor közlitek vele hogy szíve mélyén gyereket akar. Csak sajnos nem így van. Had ismerjem már magam... Szívem mélyén azt akarom hogy fogadják el a childfree életformát, azért írok ide! Azért írtam ide, hogy hátha észheztérnek a fanatikus anyák, de tudtam hogy nem fog menni mert túlságosan el vannak vakulva! Azért írtam ide, hogy hátha valaki ad valami jó tanácsot, hogyan dolgozzam fel egy ilyen féreg tettét...

De kösz, mostmár megtudtam mit is akarok igazából, hiszen ti az jobban tudjátok...