Kedves abortuszt nem ellenzők! Miért nem értitek meg, hogy aki ellenzi az nem ellenzi akkor ha a magzat beteg vagy önhibádon kívül történik?

Mert nem érdekel, hogy mi az. Nekem nem álmom szülni, senki nem fog rá kényszeríteni. Nem fogom a te véleményed miatt utálni magam.

És persze kidobtam, csak kiváncsi voltam más hogy dolgoz fel ekkora hazugságot. De köszönöm hogy te felvilágosítottál, mert te aztán ismersz engem. :) De akárhogy erőlködsz nem azért írtam ide és nem az vagyok amit te mondasz. :) De mostmár tényleg leszálhatnál rólam. Nem én kötözködtem, hanem kiírtam egy kérdés, itt pedig írtam egy választ és mások kötöttek ebbe bele, én meg persze sosem hagyom magam. De nem én kezdtem ti vagytok rámakaszkodva, akármilyen választ és kérdést kiírni jogom van. Pont.

huhh. Nem olvastam el az összes választ, a 4. oldalnál meguntam..

Szerintem az abortusz magánügy, nehogy már mások felett ítélkezzünk, hogy te rohadt szemét, miért nem szülöd meg a gyereked, ha nem védekeztél/védekezés mellett becsúszott? Nehogy már mi eldöntsük, hogy a szerencsétlen nő képes-e felnevelni egy gyereket? Nem is értem, hogy oltogathatnak egyesek ennyire? Jó, én is elhúzom a szájam, ha valaki FELELŐTLENSÉG miatt teherbeesik és már rohan is elvetetni, de akkor sincs semmi közöm hozzá. Szerintem a saját életünket felügyeljük és csináljuk jól, ne másokat baszo gassunk, főleg, ha még nem voltunk olyan helyzetben, amiben ő van. És akik itt térítenek ezzel, hogy az abortusz GYILKOSSÁG, nem tudom, hogy gondolkodnának, ha VÉLETLENÜL becsúszna egy gyerek a legrosszabb időszakban? Mert szerintem az a felelőtlenség, ha megtartom a gyereket, akkor, amikor a legnagyobb sz@rban vagyok. Hány elcseszett emberi élet lett ebből? Rengeteg. Hogy az anyuka lesz@rta a gyerekét, terrorizálta, utálta, csak gondot látott benne, bulizni, tanulni járt, ahelyett, hogy a gyereket nevelgette volna. Hány lelki defektes ember lett abból, hogy az anya inkább megszülte helyett, hogy elvetette volna? Ezen kéne gondolkozni. Mert akármilyen szörnyű is elvetetni, még mindig jobb, mintha megszülöm és elcseszem az egész életét (és életemet), nem? És inkább kísértsen az abortusz, minthogy a megszületett gyereken kérjen számon a miatta elvesztegett éveim.

És mindezt úgy mondom, hogy szeretem a gyerekeket és tisztelem őket, éppen ezért én csak akkor fogok vállalni, ha MINDEN azaz MINDEN klappol. Most így 23 évesen, tanulóként, albérletben, bizonytalan anyagi helyzettel, ha becsúszna egy gyerek (gyógyszert szedek amúgy), nagyon nehezen (és a szívem szakadna meg), de az abortusz mellett döntenék. És ez az én döntésem lenne, a saját lelkiismeretemmel nekem kell elszámolnom.

És már bocsánat, de ti, gyilkosságos oltogatók olyan szűklátókörűek és alacsony szellemi szinten vagytok, a legjobban ez ír le titeket: ha megerőszakolnak/sérülten születik a gyerek, akkor megtartanátok, mert az FÉLIG TI VAGYTOK, belőletek egy darab.. ja, csak a vérszava hajt titeket. Éppen ezért sokkal többre becsülöm azokat, akik örökbefogadnak egy idegen gyereket, és felnevelik őket úgy, mintha a saját gyerekeik lennének. Náluk tényleg a gyerek a lényeg, nálatok meg csak az, hogy titeket örökít tovább, hasonlít rátok, a ti véretek.. ennyi. Állati szinten vagytok.

Kedves tegnapi 10:44-es!

Gratulálok, a te felfogásod szerint csak annak szabad megszületni, aki stabil anyagi és családi helyzetbe érkezik... Ezek szerint - ha jól értelmezem - halálra ítélnél mindenkit, aki nehéz körülmények közé érkezik, hiszen "az ő életük csak szenvedés"...

Tudod, attól még, hogy te nem lennél képes feladni az eddigi életedet a gyerekedért, mások nagyon sokan megteszik, és én tisztelem őket érte. Bennetek, "abortusz-pártiakban" nagyobb az önzés, mint a szeretet a gyereketek iránt, foggal-körömmel ragaszkodtok a szabadságotokhoz, és éppen ezért szerintem nem velünk, abortusz-ellenzőkkel van a baj.

Te "elvetetnéd" a gyerekedet, más viszont átalakítja az életét, rengeteg dologról lemond, és vállalja a nemi élet következményét. Nem a gyerekét bünteti azért, mert ő maga egyszer-kétszer jól akarta érezni magát...

Tudod, ha arra vársz, hogy minden klappoljon, mire a gyereked érkezik, akkor életed végéig sem vágsz bele a babaprojectbe. Senkinek nincsen tökéletes élete, mindig adódhatnak gondok, hol anyagilag, hol pedig a párkapcsolatban. Ha pedig meg is találod álmaid pasiját, és még az anyagiakat is sikerül megteremteni, akkor pedig azzal szembesülsz majd, amivel itt olyan sokan: hiába próbálkoztok, nem jön a baba.

Az abortusznak ára van. A magzat meghal, megölik, és szenved. Ha nem hiszed, nézz meg néhány videót, vagy nézd meg a múlt heti Naplót! De nem csak ő szenved. A nő is megfizeti az árát, ki azzal, hogy egy életen át bűntudattal a szívében él, ki meg azzal, hogy soha többé nem fogan meg.

Nem az az "állatias", aki egy gyenge, védtelen élet mellé áll. Hanem az, aki annyira önző, hogy elképzelni sem tudja, hogy a saját életén kívül más élet is ugyanolyan fontos, még akkor is, ha az az élet nem tud odaállni elé, és küzdeni az igazáért.

Úgy gondolod, semmi közünk hozzá. Biztos akkor is ezt fogod majd gondolni, ha egyszer bajba kerülsz, a padlóra esel, de mindenki üres tekintettel megy majd el melletted...

kedves tegnapi..

torzítasz, de bitangul: "Gratulálok, a te felfogásod szerint csak annak szabad megszületni, aki stabil anyagi és családi helyzetbe érkezik... Ezek szerint - ha jól értelmezem - halálra ítélnél mindenkit, aki nehéz körülmények közé érkezik, hiszen "az ő életük csak szenvedés"..."

Ilyet egyáltalán nem mondtam, állítottam, és más azt tesz az életével, amit akar, ÉN magamról írtam, és nem titeket cseszegettelek, hogy ne vállaljatok gyereket, ha nem adott minden feltétel (ellentétben veletek, akik mindenkit b@sztattok, ha nem szüli meg egy véletlen folytán becsúszott babát).

Egyébként mi 4-en vagyunk tesók, és ha a te csodás logikád szerint gondolkozom, akkor szívhatom a fogam 2 tesó miatt, mert a szüleim akkor szegények voltak, a lakás is kicsit volt, meg még mi is kicsik voltunk, így mi a francért vállalták be a másik 2 tesómat is??

Hát egyáltalán nem így gondolom.

Szerintem meg az az önző, aki a világba potyogtatja ki a gyerekeit, miközben nincs rájuk se ideje, se pénze, se energiája. Ha én önző lennék, akkor most rögtön szülnék egyet, mert szeretnék. De ez az egy dolog nem elég. SEMMILYEN, azaz semmilyen feltétel nem adott, csak az, hogy szeretem a gyerekeket. Épp ezért tűrtőztetnem kell magam és kivárni addig, amíg legalább már lesz önálló keresetem (és mint írtam, védekezem, tehát én nem adok helyet egy véletlen-felelőtlenség miatti teherbeesésnek). És mellesleg alkotó ember vagyok, ami egy egész életet jelent, és amibe nem fér bele egy gyerek, hiába szeretnék. Vagy-vagy. Így én 30 éves korom előtt biztos nem tervezek gyerkőcöt, és ezt biztosítom is védekezéssel, szóval ne cseszegess az abortuszos hülyeségeiddel.

És képzeld, mivel annyira bitang önző vagyok, nem tartok állatot se a kis albérletben, a 2. emeleten, mert szerintem nem lenne jó az állatnak egész nap bent, egy kis helyen, pedig imádom az állatokat. Bár tudom, a te nézeted szerint, ki kéne hoznom az állatmenhelyről 8 kutyát és 10 cicát, csak épp kényelmes és önző vagyok, hogy az egy szobás lakásban nem tudok helyet teremteni 1 állatnak sem.

Az állatiasságot is félreértetted, mint kb az egész kommentemet. A legtöbbségetek csak azért vállalja be a becsúszott gyerekét, mert az ő vére, húsa, akiben saját magát látja. Pusztán a vér szava az egész dolog, ez az egy számít, de hogy utána nem akar majd vele foglalkozni és csak nyűgnak fogja látni, az nem.

Ja és nem vagyok se abortusz párti, se abortusz ellenző, én magam vagyok és én döntök magamról és az életemről, más kib@szott élet- és világnézetét meg nagy ívben lesz@rom. És jó lenne, ha ti is így tennétek, ahelyett, hogy frusztráltan pampogtok minden nőn, aki nem akarja elcseszni a gyermeke és saját életét egy önhibáján kívül történt baleset miatt.

Nem értesz. Éppen magadat hazudtolod meg, amikor azt írod, hogy 3 tesód van, és hogy a szüleid a nehéz körülmények ellenére is vállalták mindannyiótokat. Hiszen ők is gondolkodhattak volna hozzád hasonlóan "felelősen", és akkor most nem lennének testvéreid...

A gyerekeket pedig az sem "potyogtatja" magából, aki a nehézségek ellenére is inkább vállalja, semmint megölje a "becsúszott" babát. És attól még nem lesz senki automatikusan rossz szülő, mert vállalja a felelősséget, és megtartja a magzatát, miközben még nem tervezte. Nem minden nemvárt gyerekkel bánnak rosszul a szülei, mint ahogy tervezett gyerekkel is megtörténhet, hogy a szülei bántalmazzák, rosszul bánnak vele. Ez nem ezen múlik, hanem azon, hogy ki milyen EMBER.

Amit te, és a hozzád hasonlóan gondolkodók nem képesek felfogni az az, hogy a magzat is érző lény. Egy apró, fejletlen ember. Tehát amikor valaki az abortusz mellett dönt, akkor nem csak a saját testéről, nem csak a saját életéről dönt. A magzatod nem a vakbeled. A vakbeled nem menekül, amikor ki akarják venni. Pláne nem sikít...

Neked is javaslom a Napló múlt heti adását, abban egy nő, aki túlélte magzatként az abortuszt, elmeséli, mit élt át, miközben az ikertestvérét kikaparták...

Amit az állatokkal kapcsolatban írtál, arról csak annyi a véleményem, hogy igenis, aki teheti, fogadjon örökbe állatot! Ne tízet, csak amennyit tud. Nekem pl menhelyi a kutyám...

És még valami: én nem írtam soha olyat, hogy mindenkinek kötelessége gyereket vállalni. Nem. Védekezz, vigyázz, légy felelősségteljes ember! De ha "becsúszik", és elveteted, akkor gyilkos vagy.

A "vér szava" dologról meg csak annyit, hogy minden vágyam az, hogy a saját gyerekeim mellé örökbefogadhassak még néhány gyerkőcöt...

Nem a vér számít, hanem az élet.

16;09-es.

Te osztottad nekem az eszt meg vartad h a tied legyen az utolso szo de nem vagy kepes TE IS BEFOGNI VEGRE A KEPEDET!?

A hulyesegedet tartsad meg magadnak mert ha eszrevenned senkit sem erdekel.