Tesóm tíz éves fia már öt éve nálunk lakik. Párom már kezdi unni, hogy plusz egy gyereket etessen. Mit tehetnénk?

Nem ítélem meg, hogy jó-e az így vagy sem.

Csak az érdekel: törvényesen eljárhattok a gyerek nevében? Már írták, hogy ki iskolázta be a gyereket, nem válaszoltál. Ha ezekre nem válaszolsz, nem tudom eldönteni, hogy hazugság-e a történet vagy hogy aláhamisítottál papírokat.

14 évesen a kis srác személyit kap, aminek az igénylőlapját a törvényes gondviselőnek kell aláírni, mi lesz akkor. Gondold át ezeket!

#70, ha az az ember azt a kutyát határozottan 1 évre vállalja a párja kívánságára hasonló okból, és ehhez képest 5 évig eteti, gondozza, gyógyíttatja, igen, ugyanúgy mélyre leveszem a kalapom előtte. Az általad írt "Mit válaszolnál, ha a kérdésbe úgy hangozna el, hogy 5 éve magamhoz vettem egy gazdátlan kutyát, de már sokba kerül, és különben is egy szukát jobban szeretnék. A gazdája még nem került elő. Útban van." dolog annak az analógiája lenne, ha a Kérdező férje örökbe fogadta volna a gyereket szabad akaratából - itt meg ugye erről szó sincs, egyszerűen a Kérdező húga bepalizta, hülyére vette, kihasználta szerencsétlent... (meg a nővérét is persze)

Ennyi.

Nekem meg őszintén szólva attól szorul össze - nem, nem a szívem, hanem az öklöm, tisztesség ne essen - ha egy ilyen kérdésnél megjelennek a "jajj, csak a gyerek" c. válaszok... tisztán kell látni ugyanis, hogy ez egy olyan történet, ahol van egy károkozó - a Kérdező testvére - és 3 kárvallott, a Kérdező, a férje és a húga gyereke... mindhármukat cserben hagyták. Ezek után alapvetően erkölcstelennek vélem a Kérdezőéktől újabb meg újabb meg újabb áldozatot ELVÁRNI.

"Nekem meg őszintén szólva attól szorul össze - nem, nem a szívem, hanem az öklöm, tisztesség ne essen - ha egy ilyen kérdésnél megjelennek a "jajj, csak a gyerek" c. válaszok..."

Hát sajnálom, ha neked attól összeszorul az öklöd, hogy a gyereket és annak érzéseit nézik a válaszolók.

Nyilván mindenki tisztába van a felnőttek áldozatvállalásával.

Abban igazad van, hogy egy évre vállalták. Abban viszont nincs igazad, hogy utána áldozatot hoztak. Ott az egy éves fordulópont volt az, hogy nem értesítettek senkit, nem kerestették anyukát, nem jeleztek a gyámügy felé stb.

Mivel nem tették, az ő döntésükké vált, hogy ott van még a mai napig is a kisgyerek. Ezen szépíteni nem lehet. Mivel az ő döntésük lett az elmúlt 4 év, nincs joguk visszakozni, a gyerek érzelmeire való tekintettel.

Nézett már rád úgy igazán szomorúan elanyátlanodva egy kisgyerek? Gondolom nem. Gondold végig még egyszer, hogy meddig volt segítség, és hol kezdődött az önálló felelősségvállalás ebben az esetben, és utána szorítsd az öklöd.

Gyerekesen, felelőtlenül álltak ehhez a kérdéshez.

#73, valszeg rosszul hangsúlyoztam, azt kellett volna írnom talán, hogy "jajj CSAK a gyerek" típusú válaszok...

Az adminisztratív dolgokban van igazságod, nyilvám mulasztottak a Kérdezőék, és ezért "ami késik az jön" alapon előbb vagy utóbb nyilván meg is kapják a büntetésüket. Ami nem függ össze természetesen azzal, hogy bármikor joguk van visszakozni, hisz vállalni nem vállaltak semmit, senkinek. Akár együtt, akár a Kérdező férjének külön oly módon, hogy lelép, és fizeti a tartásdíjat a 3 saját gyerek után, a Kérdező meg vakarja, ahol nem is viszket, lévén a férje az elsődleges pénzkereső, ezt valahol le is írta.

Mindamellett ezek persze szélsőségek, a dolognak valami ideálisabb megoldást kellene találni MINDHÁROM FÉL érdekei figyelembe vételével.

75 Igen.

Én ezt tenném.

Kérelmezném, hogy a körülményekre való tekintettel helyezzék el nálam a gyereket, és a családi pótlékot, valamint a nevelő szülőséggel járó díjat /nem tudom hogy nevezik/ nekem fizessék. Így már nem önköltséges lenne a dolog, valamint a gyerek se szívná meg.