Otthonlévő anyaként hetente 3-szor 2-3 óra szabadidő soknak számít?

Nem dobtam be semmit, de szerintem érthető, ha nem az interneten töltöm az időmet, egész nap.

21. válaszoló, ne hazudj már legalább… Semmit nem írtam a férjem munkájáról, az sem igaz, hogy édesanyám minden nap itt lenne! Hetente 1, maximum 2 alkalommal jön, ahogy ideje engedi. Bébiszitter pedig 1 hónapja jár hozzánk, próbaként (tehát nincs egyedül a babával még, hetente egyszer jön). Gondolom, a 14.-es választ is te írtad, ahogy a másik kérdésemhez is sikerült valami rosszindulatú borzalmat odaköpködnöd. Nem érzed cikinek, őszintén?

Valaki kérdezett a rendszerről:

Amíg kisebb volt, nekem sem volt ennyi szabadidőm, az első 2 hónapban szerintem el sem mozdultam nagyon mellőle, mindent hármasban csináltunk. Konkrétan úgy mentem fodrászhoz is, hogy addig a férjem sétált vele a közelben. A nagyszülők akkor is sokat voltak itt, ha aludt, akkor is csodálták. (első unoka, imádja mindenki:D)

Aztán ahogy nőtt és lett egy napirendszerűségünk, úgy próbáltam kihasználni azokat az időszakokat, mikor többet aludt. Például anyukám péntekenként nem dolgozik, így a péntek délelőtt lett az az időszak, mikor összefutok barátnőkkel, elmegyek masszíroztatni, testkezelésre stb. Szóval ilyen pihinap, ez fix.

Van, hogy hiába jön a nagyi, nem megyek sehová és együtt csinálunk valamit, akár itthon, akár elmegyünk egy nagyot sétálni, ki a Normafához vagy valahová, erdős részhez. De nem hiszem, hogy rosszul kéne éreznem magam amiatt, mert anyukámnak van lehetősége és kedve velünk lenni. Én is sokat voltam a nagyszüleimmel, kisgyerekként is, óvodásként-kisiskolásként egész nyarakat töltöttem náluk, velük és boldogan emlékszem vissza arra az időszakra.

Heti kétszer pedig eljárok edzeni, egyedül. Reformer pilates, nagyon szeretem, de csoportos óra, így oda nem szeretném vinni. Egyszer pedig személyi edzővel edzek, oda viszem, mert csak én vagyok, általában alszik végig, de ha nem, akkor is viszem a hintát, játszószőnyeget, az edzőm szórakoztatja végig (nem, nem gond neki és nem, senkit nem zavarunk, mert mint írtam, egyedül vagyunk). Szóval látom, hogy van különbség, milyen, mikor ott van és milyen, ha nincs.

Ilyenkor általában a férjem már otthon van és ő van vele, de olyan is volt, hogy elhúzódott a munka és apukám, meg a nagyim ugrottak be helyettesíteni.

Nincs kőbe vésve, hogy nekem hetente háromszor menni kell valahová, van, hogy fáradt vagyok, rossz az idő és nincs kedvem felöltözni sem rendesen. Akkor simán csak itthon vagyok, de veszek egy forró fürdőt, fürdőbombával, habfürdővel és bezárkózom olvasni borral, pizzával. Nekem már ez is elég, ez is teljesen fel tud tölteni. Vagy az, ha nasival kuckózom és zavarás nélkül nézhetem a sorozatomat, mert tudom, a babával foglalkozva van. Szóval nem kell itt mindig arra gondolni, hogy produktívan töltöm ezt az időt, néha csak jó a csend, az egyedüllét is.

Egész nap velem van a pici, ha ébren van, folyton beszélek hozzá, énekelek, mondókázok, magyarázok neki. Szórakoztatom, szeretgetem. Ritka, hogy csak úgy vagyok mellette és telefonozok, filmezek, olvasok. Ha alszik, akkor is össze vagyunk bújva, nem nagyon szoktam olyankor semmit csinálni.

Ez, hogy van szabadidőm, sosem menekülés, mert 1-1 ilyen alkalom után feltöltődve érek haza, sokkal lelkesebben játszom vele, nem érzem, hogy be lennék fásulva a mindennapokba, nem úgy kelek fel, hogy mikor lesz már vége a napnak. Ettől függetlenül rengeteg foglalkozom, foglalkozunk vele, családilag is vannak közös hobbijaink, sokat vagyunk hármasban.

Az, hogy ha van egy "álomgyereke" valakinek, szerintem nem egyenlő azzal, hogy nincs semmi dolga, gondja. A mi gyerekünk is nyugodtabb, de az anyaság szerintem magában kimerítő, az, hogy neked kell életben tartani egy kis pici embert, tőled függ, te gondoskodsz róla... Lehet bármilyen álombaba, attól még ugyanúgy van vele teendő, nincs az, hogy én most fáradt vagyok és inkább alszom 10-ig, oldja meg egyedül.

Itt nem lehet jót csinálni, úgy látom. :D

1. Nem lepasszolom, hanem az apukájával, nagyszüleivel van.

2. Ezek a "segítők" a saját családtagjai, akik rajongásig szeretik. De nehogy már az legyen a probléma, hogy a férjem hajlandó időt tölteni a saját gyerekével.

3. Mert mit csináljak a rengeteg tejjel, amit fejek? Öntsem a lefolyóba? Pont jól jön 1-1 alkalomnál. De nem gondolom, hogy rajtam kívül bárkinek is köze van ahhoz, mivel táplálom a gyerekemet! Ha épp tápszert kapna, az is rendben lenne. Nem ettől függ sem az, hogyan fejlődik, sem az, hogy én milyen anya vagyok.

4. Vicces, hogy szerinted nem kötődök, mikor leírtam, hogy még alváskor sem hagyom magára, összebújva alszunk napközben is, mindig a kezemben, ölemben van, egész nap vele foglalkozom.