Baj, ha valaki nem áldozza minden szabadidejét a gyereknevelésre, hanem fogad melléjük dajkát?

Ha meg otthon marad a gyerekkel, akkor lusta, semmirevaló anya.

Én fogadtam volna, csak heti 1-2 nap csak pár órát, hogy kapjak levegőt, de aki jó, állandó családnál volt, vagy ilyen keveset nem vállalt, ügynökségen keresztül meg nagyon drága lett volna.

Átlagember nem így él. Akkor mi értelme ezen elmélkedni?

Mondjuk én ha milliomos lennék se bíznám őket másra. Pont fel tudnék töltődni míg óvodában/iskolában vannak, akkor is ha csak fél napot.

Nem azzal van a bajom, hogy munka után velük kell lennem, hanem azzal hogy dolgoznom kell.

Amíg nem dolgoztam pont hogy tök jó volt. Még úgy is, hogy az egyik tartós beteg. Imádtam velük lenni.

Ez nem a mai Mo. - ra jellemzo.

Amerikaban 6 het a szulesi szabadsag, utana kenytelenek menni dolgozni, nem jokedvukbol fogadnak nannyt.

Amúgy meg miért lenne baj, vagy kinek lenne baj ? Ha így akarod csinálni , csináld senkinek semmi köze hozzá, Felesleges névtelen fórumokon önigazolást keresni.

A gyerek csak akkor lesz boldog, ha az anyja is boldog, kiegyensúlyozott, kipihent és friss! Nem hiába a mondás, hogy a baba akkor van jól, ha anya jól van, mert érzi minden rezgését, a feszültségét is!

Ha valaki megteheti anyagilag, fogadjon dajkát, nincs ezzel semmi baj, én is megtettem anno, mert jogi egyetemen tanultam, teljes állásban dolgoztam, hogy fizetni tudjam a lakáshitelemet, egyedülálló anya voltam, a gyerekem etetni kellett, biztosítani számára azt, hogy mindene meglegyen! Aki emiatt pálcát tör egy szülő felett (legyen apa vagy anya a szülő!), annak azt kívánom, húzza fel a másik cipőjét és járja végig annak életútját. Senki nem heccből dönt a dajka, bölcsőde, munka mellett, hanem vagy azért, mert az anyagiak megkivánják, vagy azért, mert a szülő mentális egészsége megkívánja, nos, ebben sincsen semmi kivetnivaló! Nem a középkorban élünk. Nyugaton már 3 hóbapos, illetve féléves kortól várják vissza anyákat dolgozni, nem adnak 3 évet otthon lenni!

Szerintem marhaság.. ha én megtehettem volna, ezeket biztosítottam volna: Egy éves koráig csak velem, az én társaságomban vele sokat foglalkozó anyanyelvű emberből egy, aki vele csak azon a nyelven beszél.

Ez az ember segített volna tisztába tenni meg amikor kimerülök dajkálta volna, játszottak volna.

Aztán olyan 2 éves korától egy tánc_akrobatika tanár, aki bohóckodik vele és átmozgatja a megfelelő izomcsoportokat játékosan, figyel a hajlékonyságra, szaladgál vele meg kitalál megfelelő mozgásos feladatokat és segít neki gyöngyöt fűzni meg rajzolni, tehát kis és nagymozgások nem átlagra mint egy fejlesztő, hanem magasan szinten képviseltetve, hogy legyen előtte minta, tudja másolni az ő tudásukat, ebbe nőjjön bele.

Bölcsibe nem járt volna 2,5 éves koráig, akkor is csak napi 4 órát, nem minden nap.

Rajtam kívül tartottam volna egy felolvasót, aki sokat beszél hozzá két nyelven, hogy mindenféle könyvet felolvasson.. Én meg játszottam volna vele, mindenhol ott lettem volna a háttérben, vigasztaltam volna, szeretgettem volna és tanítottam volna arra, amiket én tudok illetve sok különböző helyzetet átéltünk volna játszótéren.

Ennek csak töredékét sikerült összehoznom, volt bébiszittere, bölcsi, amit tudtam igyekeztem átadni.. szerintem jól nevelték, tanították régen az arisztokraták a gyerekeiket, fontos a megfelelő mozgás, ismeretek gyűjtése játékosan, magas szinten átadva, példát mutatva.. igazából példa és magas képzettség/szakértelem több területen, ezek kellenek egy jó gyerekneveléshez az anyán kívül. Ilyenekért érdemes otthagyni a gyereket pár órát naponta javára válik(nyilván nem egyhuzamban pár órát, de reggel egy óra az anyanyelvivel, egy óra anyával, egy óra a tornásszal, és ugyanez délután.. profi gyerekem lenne.. valaki más olvas fel a délutáni alvásnál, amíg én simogatom és vele alszom(esti alvásnál én olvasnék fel):) aki teheti csinálja, így lenne ideális a gyerek fejlődése érdekében.

Szerintem teljesen értelmes és helyénvaló válaszokat kaptál. Az első jól írja: ne aggódj, ha otthon maradnál 3 évig, akkor meg azért ekéznének. Egy "utolsó munkakerülő, lusta nő lennél, aki a gyerekkel takarózva kivonja magát a munka terhe alól". Ha leadod a gyereket, te meg visszamész dolgozni, urambocsá' elmész jól érezni magad, és kicsit élni a saját életed, énidőzni egyet, akkor "micsoda sz@ranya vagy, minek kellett neked a gyerek". Rengeteg a buta és unatkozó ember, pláne a nők között, akik unalmukban (vagy épp a keserű életük miatt) mindig másokkal foglalkoznak, közben ők maguk a legnagyobb nullák általában, és ezt valahol érzik is, s azért kötnek bele másokba, hogy addig se kelljen a saját, romokban álló házasságukkal, életükkel foglalkozni.

Tégy, ahogy Neked és a gyermekednek jó kérdező! Senkinek semmi köze hozzátok, hidd el!

En se “aldozom” minden percemet a gyerekemre, vannak mamak, van apja, veluk is tolt idot.

Ettol fuggetlenul 2 evesen megy majd bolcsibe es en addig nem szeretnem olyan ertelemben masra bizni, amit irsz.

Nem bun ez, de en nem tudnam megtenni, nincs ra igenyem es ra se vagyok kenyszeritve hala a jo egnek.

De mindenki maga dolga, hogy mit csinal szerintem, aki meg be akar szolni, az megteszi, tokmindegy mi van :D

Amerikat ne keverjuk ide, mas vilag, mas szokasokkal. De amugy tiktokon szoktam nezni amerikai anyukakat, ahogy zokognak, amikor le kell aldni bolcsibe a 6-8 hetes babajukat. Ok sem szeretik ezt, de muszaj.