Elbukott, rossz szülők vagyunk?

A gyerekek kívülről jellemzően dicséretet kapnak, hogy mennyire jól neveltek és okosak, ami részben azért van, mert igyekszünk nagyon sokat foglalkozni velük, tehát az nem igaz, hogy el lennének hanyagolva.

Az hogy azt írtam, hogy "direkt játszik arra, hogy kikészítsen minket" kétféleképpen is értelmezhető. Természetesen nem úgy gondoltam, hogy ez egy tudatos stratégia része a gyerektől, hanem csak bizonyos helyzetek logikátlanságára utaltam. Neki is rossz, hogy ellenkezik mégis megteszi, próbára téve a türelmünket. Amikor kérdezük, hogy miért általában az a válasza, hogy nem tudom.

Értem én hogy nem kéne büntetni a gyereket olyanért, amiről nem tehet, ugyanakkor korlátozottak a nevelési módszerek, amikor csakazért se, meg a képedbe röhög, amikor szép szóval kérsz vmit vagy amikor csak felemeled a hangod.

A következő szint, hogy akkor állj a sarokba pár percre, ami után elbeszélgetünk, hogy miért van ez az egész... persze ez is egyre kevésbé hatja meg, eldobol meg dúdorászik magában.

Van ez a feszegeti a határait kifejezés.. de ezzel az a baj, hogy már elvileg tudhatná, hogy hol vannak a határok, csak ép nem érdekli.

A kicsivel kevesebb probléma van jelenleg, volt amikor ez fordítva volt.

A nagy részéről persze ott a féltékenység, bár egyáltalán nincs hanyagolva, sőt. Ennek ellenére nagyon önző tud lenni hiába minden példamese, szentbeszéd.. de majd csak változik.

Részben azért írtam ennyit, mert unatkozok a melóhelyen, másrészt közben átgondoltam pár dolgot. Feleségemmel is beszéünk pár változtatásról, majd meglátjuk.

De igazából tényleg zárható a téma.

Köszönöm azoknak, akik konstruktívan szóltak hozzá.

Ép hogy nem voltak magukra hagyva.. folyamatosan igyekeztünk/igyekszünk kontrol alatt tartani őket, azzal, hogy foglalkozunk velük, mert különben nagyon el tudnak szabadulni.

ma bedurcizott azon, hogy keveset volt a játszótéren. hát igen van egy nem kivilágított játszótér és óraátállítás miatt nem lehet a megszokott rend, hogy ovi után eltöltünk egy másfél órát- ezt a frusztrációját megértem.. de minden kommunikáció, igéret a bepótolásra kudarcot vallott.. pl. hogy játszhatnak helyette az emeleti játszószobájukban, ahol van sátor, trambulin, csúszda mászókaszett stb. Plüssálat földredob, lecövekel és ordít egész hazáig.

Lehet, hogy vannak olyan jól nevelt gyerekek akik ezt megértik, a mienk most abban a korszakában van, hogy ez jó induk a teljes lázadásra.

58

Sértegetéssel meg üres frázisokkal én is tudnék dobálózni.

Vagy te az a minta szülő vagy aki tényleg mindent ráhagy a gyerekére, boldogan kidobja a kaját ha a gyereknek inkább játszani volt vele kedve, ha nem akar oviba menni otthon maradsz vele, ha nem akar aludni akkor fent maradsz és játszol vele hajnali háromig..

Mert szegény gyerek... igen ezzel nem értek egyet.. a nevelésnek a nevében is benne van hogy nevelés. Nem egoizmus, hogy van szülő meg gyerek szerep. Attól, hogy beleélem magam a helyzetébe még nekem kell megtanítanom arra, hogy vannak szabályok, ami vonatkozik ránk is meg rájuk is.

És lehet mondani, hogy empátia, megértés, megbeszélés, elterelés, kompromisszum stb, ezzel próbálkozunk először, de leggyakrabban nincs rá nyitott csatorna.. na akkor mi van? várhatunk hogy elmúljon a hiszti magától.. de akkor el elhet búcsúzni a napirendtől.. esetleg az állásunktól is, ha mondjuk felkelni meg öltözködni nincs kedve.

Igen azt elfogadom mint kritikát, hogy akkor se kéne kiabálni/erélyesen parancsolni. A büntetés mint mesemegvonás, sarokbaállítás is biztos rossz, de ezek legalább úgy néz ki működnek, a szép szó az meg nem.