Rossz anyának érzem magam.Nektek mennyi idő volt mire úgy rendesen bele rázódtatok az anyaságba?
4 hónapos a kislányom, mindig is úgy éreztem jó anyuka leszek de úgy érzem egyre bénább vagyok, van, hogy nagyon sok idő mire rájövök épp mi jó neki, hogyan tudom megnyugtani stb.
Van, hogy egyik percben azért nyugszik meg mert felveszem, utana meg sír, mert kézben van. Egyik percben hasa miatt sír, utána meg már éhes.
Van, hogy fogalmam sincs mit csináljak, amivel lefoglaljam, vagy mivel nyugtassam meg.
Van, hogy folyamat beszélek hozzá, de van, mikor egyáltalán nincs kedvem hozzá szolni, aztán persze ő rám mosolyog és olyan bűntudatom lesz, mert várja, hogy hozzá szoljak de néha egyszerűen nem megy, a fáradtság miatt vagy mert épp ideges vagyok valami miatt mert mondjuk másfél óra sírás után tudtam csak megnyugtatni.
Van, hogy elfeljtem neki beadni a vitaminokat annyi minden kavarog a fejembe...
Ő az első gyermekem, annyira vágytam rá, tudtam, hogy néha nagyon nehéz lesz, és vannak akinek sokkal nehezebb. De annyira rossz érzés mikor egyszerűen fogalmam sincs mikor mit csináljak, annyira szerencsétlennek érzem magam, pedig nagyon az elején vagyunk még.
Mindent jol csinalsz, neha nehez kitalalni hogy mi a jo egy babanak. Es ez kesobb se lesz konnyebb…🤣
D-vitamint azert probald eszben tartani, mas vitamin nem nagyon kell amugy.
Amugy egy jo tipp arra, ha nem akarsz/ tudsz annyit beszelni a semmirol a babadnak (en pl ebben nagyon rossz vagyok), akkor olvass neki hangosan. En a sajat konyveimbol olvastam fel neki, amig hagyta. Azert a “csunya” reszeket, ha voltak, hangosan kihagytam, bar lehet nem szamit egy babanal, mert nem erti, de mindegy 😀
Legalabb szorakoztattam magamat is.
És ott a kulcs mondat a végén... ,,nagyon az elején vagyunk még".
Bele fogsz jönni. Össze kell szoknotok, meg kell ismerned a babád, és ehhez rengeteg idő kell, nem megy egyik napról a másikra. 4 Fiam van, de még mindig van, amit elrontok, de igyekszem tanulni a hibáimból. Az pedig, hogy néha türelmetlen és fáradt vagy, teljesen természetes dolog és érzés, nem kell eltitkolnod a gyermek elől, azon túl, hogy úgyis érzi, ráadásul nem tanítod arra, hogy az érzéseket el kell nyomni.
Fel a fejjel! Kitartás! ❤️
6 hónapos a fiam, teljesen átérzem. Sok vele a nehézség, refluxos, két hétig voltunk az elején sárgaság miatt kórházban, hipotón, nem tudtam szoptatni csak egy hétig...
Nagyon nyugodt baba, de engem ez feszélyez, mert mások babái már ennyi idősen kúsznak és másznak, ő meg jól elvan hason, néha fordul egyet, de nem erőlteti túl a dolgokat és ez aggaszt.
Nagyon keveseket eszik, a kaját meg nem lehet beletömni nyilván, ettől tehetetlennek érzem magam. Utálom etetni konkrétan.
Nagyon nagyon vágytam már rá, ráadásul őszintén megmondom, minden álmom egy kisfiú volt és nagyon szar, hogy megkaptam az élettől őt, de nem tudok olyan boldog és jó anya lenni, amilyet ő érdemelne.
Dolgozom ezeken az érzéseken pszichológussal (perinatális szakértő), szívből javaslom!
Ezen kívül ami nekem segít:
- összegyűjteni, hogy mi volt jó az adott napban, mit csináltam jól, mi okozott örömet (pl. tudtam levest is főzni ma)
- telefonon beszélgetni barátokkal
- baba-mama programok, pl. jóga, Ringató, Kerekítő. Olyankor csinosan feltöltözni, más anyákkal beszélgetni
- napi fél óra énidő (ha van segítséged)
- ölbéli játékok, mondókák, amikkel tudsz kapcsolódni a babádhoz. Nevetni fog és az neked is jót tesz, ha együtt bohóckodtok.
Kitartás! Írj nyugodtan privátba, ha akarsz valakivel beszélgetni erről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!