Így hogy ne őrüljek meg itthon?

149, nem mi estünk a 140-146-osnak, hanem ő hazudozott le mindenkit, aki azt meri állítani, hogy élvezi a gyerekekkel való időtöltést, állatkertet, élményfürdőt.

Idézem: "Nem létezik, aki mégis állítja, az hazudik"

Én bizony gyerekek előtt is szerettem fürdőbe, állatkertbe, múzeumba járni (abszolút gyerekprogram lehet ez utóbbi is), kirándulni. S amióta ők vannak, örömmel mutatom meg nekik a jó helyeket, egyáltalán nem untat.

És attól se halok meg, ha nincs "felnőtt társaság". Egy könyv, vagy egy film jobban szórakoztat. Előbb ülök le olvasni, mint hogy kimozduljak "magamért".

Egy valami hiányzik: a magány. Szinte sose vagyok egyedül. Munkában se, otthon se.

Futni simán lehet, en futok heti 2x,könyvet olvasni is lehet,moziba,színház is menni, baratnőkkel kávézni,koktélozni stb

Azért,mert szeretek a gyerekekkel a programokat attól még a felnőtt programokat is szeretem

Pont úgy vagyok mint 145 válaszolo én is 21 év alatt párszor besokalltam a gyerekeimtöl néha ez természetes de attól még szeretem velük /szeretek velük kirándulni ,múzeumba ,állatkertbe menni stb .

Felnött dolgok

Szinház nem érdekelt soha,mozi filmet itthon is tudok nézni tv vagy tabletröl, illetve könyvet is tudok olvasni .

Nem hiszem el,hogy meg mindig irtok ez ala a kerdes ala.

Itt mar reg nem otletek vannak,hanem piszkalodasok,veszekedes.

Kerdezo mizu?

Talaltal valamit ami bejon neked is es a gyerekeknek is?

149 de itt a kérdező arra se tudott válaszolni mit szeretne.

Bármi ötlet ment semmi nem volt jó.

Ahogy a 149 írja..."Idézem: "Nem létezik, aki mégis állítja, az hazudik".

Én úgy alakítottam gyerekkel is a dolgokat, hogy legyen életem és ne kelljen szinte semmiről lemondani.

Pedig én is szeretek túrázni, utazni, barátokkal lenni (kiülünk sutögetni vagy épp strandra megyünk vagy beülünk valahova...a legtöbbnek gyereke sincs megis viszem a lanyom is meg anno is vittem), járok néha lőni, kutyázom, közbe kimegyünk lovazni. Dobolok, motorozom (pl párom megy kocsival lanyommal, Én meg motorral).

Az elején nehéz volt sokmindent megoldani, pláne hogy Nálunk apuka sehol nincs már.

Gyerekkel jártam futni is.

Mellette tanultam, dolgoztam és felépítettem egy életet. Anyámék segítettek (de itt a férjel is beszélni kéne, hogy vigyázzon a gyerekeitekre, hogy a kérdező kitudjon mozdulni...persze ehhez kell emberi kapcsolatokat is építeni, ami szintén munka).

Én is éreztem magam úgy, hogy elegem van és unom pláne azt a babakort...

Plusz lányom tesója is velem maradt (féltestvérek, Ő akkor volt 12 és elég problémás volt).

Akik itt tudnak gyerekkel is jó programokat, Nekik se feltétlen könyebb...csak tesznek érte.

Szerintem 3 különböző témáról van szó.

1. Ki mennyire élvezi a gyerekekprogramokat amiken a gyerekeivel vesz részt.

2. Ki mennyire, milyen gyakran és milyen "felnőtt programokra" (ezek szerint: mozi, színház, koktélparti, felnőtt sport) tart igényt.

3. Mennyire vagy hogyan tud, akar valaki a szülőszerepen kívül önmegvalósítani/önmaga lenni, mit ért ez alatt.

Amit pár kommenttel feljebb írtál, hogy akinek a 2 es/vagy 3-ra nincs igènye, az élvezi az 1-gyet, az szerintem nem igaz.

Pl.

Még a 2 hathat olyan értelemben az 1-re, hogy ha sosincs felnőtt társaság, vigyázási segítség, akkor jön a szülői elfáradás és kiégés és tényleg lehet már uncsi a nyüzsi meg a hiszti.

De ez nem magyarázat arra, aki szerint elméletileg kizárt, hogy a felnőtt élvezze a gyerekprogramot. Arra vmi más a magyarázat. Lehet akár nagyon mély is pl egy parentifikált gyerek aki felnőttként maga szeretne szórakozni és nem q saját gyerekeit szórakoztatni, vagy egy szegénységből jött anyuka. Akinek gyerekként nem elégültek ki az igényei, az másokét se tudja olyan önfeledten kielègíteni.

A 3-mas meg pont fordítva is hathat, gyakran pont azok tudnak élvezettel újra gyerekek is lenni szülőként, akik már megvalósítottak/kíélték magukat. Persze azok is akiknek tényleg át elsődleges önmegvalósítás a szülőség.

A 2-3 kapcsolatát meg pluszban külön kellene elemezni, mert mi van azzal, aki azért nem jár programokra mert önmegvalósít (pl èlsportoló v mas karrierje van). És akinek egy mozi nem önmegvalósítás hanem pl időpocsèkolás. Nyilván ebből is lehet egy hiàny ami robbanhat szülőként.

Az még egy plusz vonulat hogy a kisgyerek évek átmenetiek, tehát csak késleltetni kell a vágyakat, és ettől nem lesz vki nem önmegvalósított vagy nem önmaga (és persze néha ha fáradt az ember, nagyon nehéz késleltetni). Biztos lehetsz benne hogy aki 40 éves adjunktusként elmegy szülni, vagy top manager, az bazira szívesen fog lepkéket csodálni a gyerekkel (aztán majd visszamegy dolgozni és újra tolja ezerrel).

Mindenesetre tipikusan nem azok az emberek buknak el az önmegvalósításban, akik élvezik az apró dolgokat, rugalmasak és megteremtik maguknak a jó életérzést. Szóval az erre irányuló komment szerintem teljesen mellément.

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ke..

Itt egy kérdés olyantól,mint akit említettem.Valószínűleg ő is elvolt a bábszínházzal,meg a tableten filmmel, aztán eltűntek a felnőtt programok,barátok,most meg nem tud magával mit kezdeni.Félre ne értsetek,szuper ha valaki szeret a gyerekekkel programozni,amúgy mi is szeretünk,csak nem szabad elfelejteni magunkat sem.Szerintem.Valószínűleg a kérdező is ezt hiányolja,és ez természetes reakció,csak itt sokan leoltották miatta.