Így hogy ne őrüljek meg itthon?
Van 2 gyerekünk. 1.5 és 4 évesek.
A nagynak vége az ovinak, itthon van 2 hete.
A 2 hét alatt annyi történt, hogy 1x elmentünk fagyizni.
Férjem rengeteget dolgozik, én meg a 2 gyerekkel nem merek elindulni sehova, mert az nekem nem kikapcsolodás, hogy felváltva huzkodjam, fegyelmezzem őket. Barátnőim messze laknak, helyben semmi barátunk nincs. Rokonokkal nem tartjuk a kapcsolatot.
Van autónk, de a környékünkön konkrétan semmi nincs,amit ők is élveznének.
Annyira civilizálatlannak, besavanyodottnak érzem már magam, hogy megőrülök. Ha csak reggel belegondolok, hogy ugyan az a sablon nap vár ránk, felkelni sincs kedvem.
140.
"Vélhetően az anyàk kis százalékában tartozunk"
"Aki mást állít, az hazudik"
- most melyik?
Amúgy ez nagyon szomorú, minden irónia nélkül nagyon szorongató érzés olvasni, de szerintem tényleg nagyon kis százaléka lehet az anyáknak, aki ezt így kategorikusan és éveken àt megéli.
A legtöbbet ugyan bosszankodunk a hisztiken, megélünk szarul sikerült napokat meg elfáradunk, néha elegünk van, de összessègèben élvezzük a gyerekprogramokat, bábelőadast, játszóházat, állatkertet, játszóteret, biciklizést stb. Én pl szívesebben megyek Àllatkertbe, mint felnőttekkel vacsorázni vagy nem tudom, mik a felnőtteknek való felnőttprogramok.
Én is inkább kirándultam gyerekel Normafa,állatkert közlekedési múzeum stb az engem is és a gyereket is szórakoztata.
Mai napig Igaz már csak lányomal de kirándulunk és mindig jól szórakozunk.
140 tényleg sajnállak, és ebben semmi bántás nincsen.
Egyszerűen imádom a gyerekeimez állatkertekbe,élmenyfürdőbe, egyéb gyerekprogramokra, illetve nekik való múzeumokba stb vinni, szerintem Karácsonykor,Szülinapkor is én vagyok az izgatottabb,hogy mennyire sikerül boldoggá tenni Őket és itt nem az ajándékon van a hangsúly,nyilván persze az sem mindegy tetszik-e neki. Biztos ember és beallítottság kérdése de gyerekkorom óta vártam,hogy egyszer majd én vihessem az én gyerekeimet ide-oda, hintaztathassam,tologqssam babakocsiban,legózzunk,társasozni,együtt süssünk főzzünk,kirándoljunk strandoljunk, elmenjünk fagyizni,pizzázni stbstb.
Tényleg el sem tudom képzelni,hogy ezt vannak akik csak túl élik :-(
Persze vannak nehéz napjaim nyilván ahogy mindenkinek,van hogy arra vágyom csak egy kicsit egyedül legyek,mikor elfáradok,hogy a 3 gyereknek 3 féleképpen tegyek jót stb, de összességébe élvezem ahogy van.
Miért olyan elképzelhetetlen, hogy az anya és a gyermek teljesen más személyiség? Alig akad közös pont?
És kikérem magamnak a 146-os válaszát!
Hihetetlen, hogy itt midnenki elveszíti a saját egyéniségét, vágyait, amikor gyereke született.
Sokaknak rendkívül silány kikapcsolódás listája.
Nekem kikapcsolódás egy jó könyv, gyerek előtt faltam a könyveket, gyerek után ez szinte lehetetlen volt.
Imádom a színházat, az operát, balettet, jóideig ezek elképzelhetetlenek gyerekkel együtt.
Koncertek szintén.
De rendszeresen jártam közösségi festésre, na erre már hamarabb vihető a gyerek, de akkor sem tudsz elmélyedni igazán.
A sportok dettó: röplabda, futás, úszás. Gyerekkel hogyan??? Egyedül a biciklizés, ami összejött.
Jöhet megint a lepontozós cunami...
elképesztő, anya az anyának hogy neki tud esni, hihetetlen, hogy a válaszolók többségébe szemernyi megértés sem szorult. Igazán szomorú.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!