Így hogy ne őrüljek meg itthon?
Van 2 gyerekünk. 1.5 és 4 évesek.
A nagynak vége az ovinak, itthon van 2 hete.
A 2 hét alatt annyi történt, hogy 1x elmentünk fagyizni.
Férjem rengeteget dolgozik, én meg a 2 gyerekkel nem merek elindulni sehova, mert az nekem nem kikapcsolodás, hogy felváltva huzkodjam, fegyelmezzem őket. Barátnőim messze laknak, helyben semmi barátunk nincs. Rokonokkal nem tartjuk a kapcsolatot.
Van autónk, de a környékünkön konkrétan semmi nincs,amit ők is élveznének.
Annyira civilizálatlannak, besavanyodottnak érzem már magam, hogy megőrülök. Ha csak reggel belegondolok, hogy ugyan az a sablon nap vár ránk, felkelni sincs kedvem.
Nekem is két gyerekem van,igaz az egyik mar nagyobb,9 eves.a kisebbik 15 honapos ...de en is kiakadok neha.
Ma mar konkretan az csuszott ki a szamon a nagynak címezve,hogy tűnjön el a szemem elol,es ket honapig amig tart a szunet elo se jojjon
A kicsivel nincs annyi problema mint a naggyal..eskuszom direkt piszkal,idegesit.
Minden napbol megprobalom a legjobbat kihozni,de van amikor mar ebredes utan ugy szar az egesz ahogy van
Nekem eskuszom az valt be,akkor toltodom fel,amikor alszik a kicsi en pedig elmegyek zuhanyozni,sminkelek,rendbe rakom magam ugy,hogy nőnek nezzek ki..lehet hulyeseg,de amikor ez megvan,lenyugszom.
Nyugodtan pontozzatok le ha akartok.
95 es ezt ugy kepzeld el a 9 evessel,hogy nélkülem nem hajlando sehol nyaralni.a szuleimnel sem
Mindig itthon akar lenni,egyszeruen nem tudom ravenni,hogy legalabb egy hétre menjej el a szuleimhez .
En is azt hittem minden oke lesz,minnel nagyobb annal jobb lesz,erre minnel nagyobb annal rosszabb .
Konkretan meg vasarolni se lehet vele,mert csak kullog mogottem,mint aki eppen halni keszul.ha valamit nem veszek meg neki kepes fel napig puffogni.
94
Mindenkinek megvannak a saját problémái, csak van, aki azt mondja, hogy jaaaj, neki nincs, náluk minden szuper, minden vattacukor illatú. Persze. Nyilván. Aki meg mer panaszkodni egy kicsit, az azonnal sz@ranya, mert minek vállalta a kettőt, a hármat, az egyet?
Nálunk a nagy 12 éves, a kicsi 13 hónapos. Rohadtul nem könnyű olyan programot kitalálni, ami jó mindkettőnek. A nagy kamaszodik, eleve semmi nem jó neki, fáj az élet. Kettészakadni nem tudok. Így valamelyik gyerek alkalmazkodik a másikhoz. Holnap a nagyot viszem könyvtárba, mert ki kell vennie a nyári kötelezőket. Jön a kicsi is, mert nincs más választása. Ugyanígy fordítva is van, a nagy is jön velünk olyan programra, amire nem feltétlenül szeretne. Nyilván ha játszótérre viszem a kicsit, akkor a nagy maradhat itthon már egyedül. De ha pl.Budapestre megyünk állatkertbe, ami egész napos, akkor jönnie kell. Ez van. Nincs nagymama, nincs nagypapa, nincs szomszédnéni, testvér, nincs senki, aki segítene. Hébe-hóba egy barátnőm tud a kicsire vigyázni. Ez kb.2 havonta egy fél délután. Vagy annyi se. A férjemmel idén 2x voltunk kettesben el itthonról, mindkétszer egy fagyi és egy kis séta fért bele.
És igen, ebbe bele lehet fásulni. Mert elfárad néha az ember. Az én férjem is dolgozik hétköznap 7-17-ig, szombaton délelőtt. Amikor itthon van, próbálja utolérni magát a ház körüli munkákkal, teraszt befejezni, kerítés építeni, hasonlók. Meg próbál velünk is lenni. De baromi nehezen fér bele minden. Valami mindig elmarad. És ez is tudja frusztrálni az embert. Nekem van egy szintén kisbabás barátnőm, amikor már sok a sz@r a bablevesben, egymásnak szoktunk panaszkodni. Mert jólesik. Aztán iszunk egy kávét, és szépen csináljuk tovább, mert nyilván csinálni kell. De igenis emberek vagyunk, belefér, hogy időnként kiborulunk kicsit.
A kérdező kapott itt mindent, csak pont azt nem igazán, amire szüksége lett volna: egy pici megértést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!