Nem bántátok meg, hogy lett gyereketek?

"Ellenben a sok önigazoló anyuka fossa a kommenteket és szopja fel egymást, hogy a nehézségek ellenére ez mégis milyen jó"

?????

A kérdező kikéri magának, hogy önigazolna, de aki leírja, hogy nem bánja a gyerekét, az biztos önigazol?

Eskü, nem értem, mi olyan elképzelhetetlen abban, hogy az emberek többsége szereti a gyerekét, ezért, ha fáradt is néha, azt gondolja, jó hogy van?

Mi legalább nem tagadjuk, hogy van, aki megbánja és nem tagadjuk, hog vannak nehézségek és hogy nem mindenkinek való az anyaság, a kérdező az, aki nem képes elfogadni a dolog másik oldalát, azt, hogy azért, mert szerinte más így éli meg az anyas@got, még nem igaz.

Ez kb. olyan, mintha én most azt írnám, hogy látom a gyermektelen ismerőseimen, hogy irigyek rám, mert nekem van gyerekem, nekik meg nincs és de sz*r életük van, hogy nem élhetik ezt át. De sztem ilyet itt senki nem írt.

1 éves a kislányom

zenélek, terhesen is és pár hónapos babával is mentem koncertezni.

Voltam többször házibuliban, borfesztiválon, kolbásztöltő fesztiválon, busó járáson, nyaralni, balatonra strandolni, járok masszázsra, sokszor találkozom a barátaimmal...

Gyerek mellett/ gyerekkel is sok mindent lehet csinálni. Csak fel kell mérni a lehetőségeinket, erőnket.