Nem bántátok meg, hogy lett gyereketek?

Az első egy évben minden nap megbántam.

Ha újrakezdeném, előtte 3-4 évig gyűjtenék, hogy legyen napi szintű segítségem, takarítónő és éjszakai dajka.

De újra kezdeném, mert úgy vagyok vele, hogy egy gyerek kell.

Csak máshogy. Több segítséggel.

Egy cseppet bántó ahogy beszélsz, azért mert az ember gyereket vállal nem lesz vége az életének, nem minden ember bánja meg, nem hízik meg mindenki..amúgy honnan gondolod,hogy dögunalmasak a napjaik?

Nekünk 3 van, gyerekkorom óta 3-at szerettem volna én is és a Párom is. Voktak/vannak nehezebb,kimerítőbb időszakok, szülés után némi depresszió, ami teljesen természetes,dackorszak,kiskamaszkor stb. De sokkal több a pozitív oldala, az öröm, a boldogság a hála ami miatt igenis érdemes gyereket vallalni. A napjaik meg abszolút nem unalmasak, szórakozni pedig gyerek mellett is lehet miért ne lehetne? 😃

Ez a gyerek lepasszolás dolog olyan kb, mintha elmennél szabadságra a munkahelyedről, amit értelemszerűen vársz, de azért erre azt mondanád, hogy megbántad, hogy ezt a munkát választottad. Nem (feltétlenül), egyáltalán semmi köze hozzá, csak néha jól esik kicsit pihenni. Ennyiről szól ez az egész. Nem beszélve arról, hogy a gyereknevelés nonstop meló, de cserébe a nagyszülők is (jobb esetben) szeretnének részt venni benne aktívan, így sokszor az ő igényük is az, hogy "le legyen passzolva" nekik a gyerek (nálunk legalábbis így van). Az meg, hogy szerinted irigyek rátok... Előfordulhat, hogy irigylik az életetek egyes aspektusait, kétgyerekes anyukaként én is néha ábrándozok, hogy milyen jó lenne hétvégén csak úgy lustálkodni délelőtt sokáig (vagy eleve éjszaka mindenféle megszakítás nélkül aludni), vagy csak spontán fogni magunkat és elugrani egy tökre nem gyerekbarát programra, de az nem jelenti azt, hogy irigyelnék másokat a döntéseikért. Én így döntöttem, hogy legyenek gyerekeim, tudtam, mivel jár és egyáltalán nem bántam meg, hogy ennek érdekében le kellett mondanom pár olyan dologról, amiket amúgy élveztem, de kisebb prioritás voltak az életben, mint a gyerekek létezése. Szerintem az teljesen rendben van, ha az ember elismeri, hogy igenis hiányoznak elemek a régi, "felelőtlen" életéből, amikor tényleg csak annyi volt a dolga, hogy befizesse a számlákat és valahogy ne haljon éhen, de ez nem jelenti azt, hogy a változást bánja vagy összességében rosszabbnak éli meg. Én speciel most sokkal boldogabb vagyok, mint 5 évvel ezelőtt, amikor egy gyerekem sem volt még, de még csak tervben is a misztikus "majd"-ban léteztek, hiába változott drasztikusan az életem ahhoz képest.

Szóval csak azért, mert te látsz egy kis részletet a barátaid életéből, nem biztos, hogy olyan pontosan tudod értelmezni a helyzetet. Ennek ellenére teljesen igazad van, hogy ha akár látogatásokkor is inkább szorongsz és elrettent a dolog, akkor talán nem kéne mégse belevágnotok. Semmi baj ezzel, inkább értékeld át az eredeti elképzeléseidet a tapasztalataid alapján, minthogy vakon belevágj, hogy "jóvanazúgy", aztán te is és a családod is tönkremenjetek ebbe.

Kényes téma, nem is mehet róla normálisan beszélni. Látszik itt is. Vérbe vannak pontozva akik be merték vallani, hogy megbánták... Ellenben a sok önigazoló anyuka fossa a kommenteket és szopja fel egymást, hogy a nehézségek ellenére ez mégis milyen jó. És csak azért is odaszúrnak, hogy akinek nincs, nem akar, több nehézséget lát benne mint pozitívumot, az minimum sértő, megkeseredett, és ugyan már, hogy mer belepofázni gyerek nélkül.

szóval senki se várjon ebben témában érdemi vitát, amíg nincs egy érzelmi IQ előszűrés a válaszolás előtt mindkét oldalon.