Mit tegyek, ha se kedvem, se erőm visszamenni a fiamhoz és a férjemhez?

9 hónapos, többemberes baba. Az elején még nyugtatott mindenki, hogy majd ahogy nő, telik az idő és felfedezi a világot, nyugodtabb lesz, nem csak nálam fog megnyugodni, nem fog mindig igényelni... Hát ez nem így lett, úgy érzem, hogy ahogy nő, csak rosszabb minden.

Nagyon nem vagyok boldog anyukaként. Megbeszéltük a férjemmel, hogy egy hétre elutazom, hogy kicsit pihenjek, feltöltődjek, ők megoldják az otthonlétet és csak akkor hív, ha nagy baj van. Szerencsére semmi baj nem volt, holnap mennék haza, de egyszerűen a sírás fog el, ha erre gondolok. Hogy újra kezdődik a mókuskerék, a nem alvás, az, hogy a gyerekem nélkül még wc-re sem tudok elmenni (már jön utánam és üvölt az ajtó előtt).

Többször már az is megfordult a fejemben, hogy összepakolom otthon a dolgaim egy részét napközben, bepakolok a kocsiba és amikor a férjem hazaér, én lelépek... Szóval ezektől a gondolatoktól érzem, hogy ez nem sima rossz kedv, vagy depi a téli szürkeség miatt.

Valahol azt is érzem, hogy ide szakember segítsége kéne, de abban sem vagyok biztos, hogy én ebben akarom leélni az életemet, így.