Mit tegyek, ha se kedvem, se erőm visszamenni a fiamhoz és a férjemhez?

Szerintem valami nem ok a gyerekkel. Ennyit üvölteni nem ok nèlkül üvölt.

Addig jàrj az orvosok nyakàra, míg ki nem derìtik mi a baj. Bàrki bekattanna egy folyamatosan üvöltő gyerek mellett. Te kikèszülsz, a gyereknek meg valami fàj.

Nem minden gyerek egyforma, nekem az elejèn òriàsi szerencsèm volt, de ok nèlkül sose sìrt a gyerekem, ès az első egy èvben kb. egy kezemen meg tudom szàmolni hànyszor sìrt.

Nem veled vana hiba, utàna kell jàrni mi a baja.

A gyerek üvölt, ha fogzik, éhes, álmos, unatkozik, bepisilt, bekakilt, elesett, becsípte az ujját, beütötte valamijét,vagy valami nem a kívánsága szerint történik. Nagyon ritka az, amikor betegség miatt sír, de olyankor általában más tünetek is vannak pl lázas, étvágytalanság, stb...

Szimplán csak gyerek, szeparációs szorongással és ha az anyuka nem megfelelően reagál persze, hogy sír a gyerek.

"Mégis mit vártál?" Hát ez egy remek kérdés. Sajnos nálunk még tabunak számít az, ha valakinek "nem jön be" az anyaság. Mindenki a rózsaszín feljött képzeli el... miután megszületik a baba, derülnek csak ki dolgok. Nem egyszerű, ez tény. Szerintem egy lépést tettél előre azzal, hogy érzed, hogy kell szakember. Keressetek egyet!

A szepa időszak nem könnyű. Ott van a kicsi, aki 9 hónapig veled volt összeköttetésben, csak téged ismert. A világ számára ijesztő és te vagy a biztos pont az életében. Van, aki távolabb megy van aki nem, a biztos ponttól.

Próbáltad hordozni? Nem azt mondom, hogy megoldás, de valamit könnyít.

Férjednek mondd el, hogy mit érzel. Szerintem melletted lesz és segíteni fog.

Ha szerinted nem egészséges a gyerek üvöltése, akkor kérdezd meg erről a védőnőt és az orvost.

Ajánlom Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sorsok c. könyvét. Ír a kötödésröl is benne.

Nem tudom, hogy mi a következő lépésed (szakember, nem szakember, maradsz, nem maradsz), de kérlek, a kicsi gyermek ne szenvedje meg.

Szegény kisgyerek, gondolj bele ő ugyanúgy szenved mint te, de ki van szolgáltatva neked.

Érzi a te utálatodat, ettől ő még jobban sír.

Vidd el a gyerkőcöt teljes kivizsgálásra, zárjátok ki, a bármilyen betegség lehetőségét.

Közben keress bölcsit.

És mihamarabb magadnak egy pszichátert, mielőtt kárt teszel a babában.

Szeparációs szorongás van, aminek egyetlen ellenszere, ha nem eltolod magadtól, hanem engeded, hogy kövessen a vécére is. Pont akkor lesz vége hamarabb. Tipikusan 8 hónapos korban kezdődik, s másfél éves korban lesz még egy hulláma. Annyi, hogy megijed, hogy ha eltűnsz, nem jössz vissza. Ez az a kor, amikor rájön, hogy te egy külön ember vagy, nem az ő része. És tapad és nincs el senki mással, csak veled. Olvass utána, hogy értsd a gyereked, lásd magad az ő szemével.

Tudom, hogy nehéz, az én kisebb fiam is 4-5x kelt még 3 éves koráig, a nagyobbik ovis volt, ő bölcsis, dolgoztam, a házasságom romokban volt, mert a férjem szerint direkt elszúrtam a gyereket, és mellé autoimmun bélbetegség meg gerincsérv, amit csak megjátszom, mert nem szeretem őt... szóval 0 támogatás vagy bizalom vagy énidő mindez mellé és nem léphettem le. De elmúlt ez a korszak. Minden elmúlik.

Járj el pszichológushoz, hogy ennyi rossz között is tudj jót is találni. És persze nézesd meg a gyereket. Nálunk idegrendszeri éretlenség és túlhallás volt valószínűleg a ludas a nemalvásban, de ez csak iskolaérettség vizsgálaton derült ki. S ő is elég hangos volt/van a bátyjához képest. De mára egy jól tanuló, segítőkész, sok mindenben tehetséges elsős lett. És nagyon jól is alszik. :)

Akkor takarodj el a gyerek áéletéből. hidd el sokkal jobb lesz neki ha nem rontod mellette a levegőt, és visszatérhetsz az életedhez. Csak könyörgöm soha ne vállaj gyereket ne tegyél tönkre még egy életet úgy mint a kisfiadét. Szerencsétlen, gondolom ő se arra készült hogy normális anya helyett téged kap...

Amúy nem tudom hogy állna a szád ha a férjed lépne le pihikézni egy hétre. Gondolom földön fetrengve hisztiznél hogy jjaaaj de rossz nekeeedd.

Komolyan nem értem minek kellett neked szülni.