Mit tegyek, ha se kedvem, se erőm visszamenni a fiamhoz és a férjemhez?

Na, én pontosan ezért nem szülök, mert velem - sok szerencsétlennel ellentétben - rhadtul nem tudják megetetni a gyereknevelés rózsaszín köd, c. kamut.

Teljesen nyilvánvaló, hogy NEM alszol akár éveken keresztül, megy a hiszti, az ordítás, a nyávogás, még 8-9 évesen is, ha rájön a gyerekedre az ötperc, stb.

Kérdező: kérd szakember segítségét, mert bár teljesen jogos a kiaakadásod, a gyereked nem adhatod el.

Megszülted, ott van, úgyhogy együtt kell élned vele - ha hibának érzed, akkor is.

Három lehetőséged van:

1. Elváltok, férjed vállalja a gyerek nevelését

2. Együtt maradtok, örökbe adjátok

3. Összeszorítod a fogad, mert változtatni akarsz és elmész terápiára.

Elfogadjuk, megértjük, de valamit tenni kell, mert már most jóvátehetetlen károkat szenvedett a gyereked. Olvasd el Vekerdy Tamás - Jól szeretni, Belső szabadság, Érzelmi biztonság és Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors és Szabad akarat c. könyveit.

Mindenkinek nehéz,mindenki kiborul néha

Én volt h éjszakákat végig sírtam

Ha ő sírt én is sírtam. De ki írtam mert ki kellett bírni

Vállaltam a kislányom,nem ő kérte hogy megszülessen

Mint írtam egyedül nevelem,és nem,nem lennék boldog ha napokra elmennék és nem látnám.

Borzasztó nehéz volt,van hogy most is. De soha nem mondanék ilyet h nem akarok hazamenni hozza mert mindig sír.

Nem azért írtuk le sokan,mert mi szuper anyák vagyunk,hanem azért hogy tudd h ez nagyon nagyon sokmindenkivel előfordul hogy hónapokig nem alszik.

Felelősséggel tartozol a gyermekedért,szedd össze magad. És tedd össze a két kezed hogy ilyen férjed van,aki elenged egy hét pihire.

Elmondhatatlanul szemetek itt a válaszolók, persze érthető, senki akár gondolni sem merné, hogy a "kisbabában van a hiba". Anyukának már van egy gyereke, mellette nem kattant meg, meg amúgyis. Ha úgy érzi valami nem oké, akkor valami nem oké!

Annyira visszataszító itt mindenki.. több évvel ezelőtt engem is így kikezdtek kérdező, mondjuk az enyém aludt, de hangosabban sírt, mint a többi, ha bevásárlóközpontban voltam, minden fej felénk fordult, mert túlüvöltött minden babát, és alig jöttek a könnyei, csak a magas hangon sírás, később sikítás is néha és hú, kegyetlen nehéz volt. Másoktól is kaptam visszajelzést, elkényeztetem a babát, meg ők se tudják megnyugtatni, pedig ők mindenkit elringatnak, rosszul ringatom, rosszul etetem, meg mindenféle ilyen szrság, hogy "érzi hogy ideges vagyok" a nagy fszt.

A gyerekemről pár kegyetlen nehéz évvel később mondták, hogy valami nem oké(autista, adhds), de korábban mikor én is fordultam mindenkihez, azt mondták semmi gond, csak én nem tudom kezelni, velem rossz a kapcsolata(egyedülálló, huszonéves szülő voltam, instant támadásfelület hogy elcseszem), biztos kötődési zavar.

Az egész kupac emberiség egy rakás kaki ilyen szempontból, de érthető, hogy senki nem akar "rossz szemmel nézni" egy kisbabára, hogy valami baja lehet, inkább földbe tiporják az anyát. Mondjuk én is leléptem volna mellőle néha, de mikor megtettem iszonyat lelkiismeretfurdalásom volt már pár óra után is, hogy csak én tudom megnyugtatni, mégse vagyok ott. Lett egy szuper bébiszitterem, egy teológus hallgató határtalan türelmű lány, ő simán kibírta pár órát, nem tudom hogy csinálta. Nem asztalom a vallás, de abban a lányban volt valami extra, amitől megmaradtak az idegei. Utána próbáltam mást, de velük nem ment úgy. Rokonoknál sem maradt meg úgy, mint nála, mert mindenki ráhangolódik a baba üvöltésére és ideges lesz(ugye az üvöltés stresszt termel, hogy ellásd a babát), ő meg valahogy kibírta.

A sok idióta ember. Azóta láttam rengeteg babát, MINDEGYIK könnyebb eset volt, mint az enyém. Ha úgy érzed túl sok a gyerek, túl hangos a gyerek, akkor nem veled van gond, és nem is a férjeddel. A gyerekkel valami más. Nem tudom, pontosan mi, de nem kellene ostoroznod magad, mindenkinek beletörne a bicskája.

Egy hét szerintem rengeteg, arra nem elég, hogy a baba "elfelejtsen" és máshoz kötődjön legjobban, vagy annyira, mint hozzád.. csak ideges lesz, kiugrik a biztos pontja és üvölt egy hétig a másiknak, utána ha visszamész még tapadósabb lesz.

"Ördögtől való", de én beszereznék valamit, ami leköti a gyereket annyira, hogy legyen kis nyugtod. Én többször kakiltam úgy, hogy a gyerek rajtam csüngött, szóval átérzem nagyon. Ez az az időpont, hogy bevezethess valami új dolgot, nyomkodós zenés mozgós játékot, és kimenj az egyik szobából a másikba. Én nagyon sokat feküdtem az ágyban, miközben egy szobával arrébb a gyerek a tanulókutyust nyomkodta, meg ilyen gagyikat. Menő volt még a magától ugató/mozgó kiskutya is neki és a játszóház. Ha elviszed játszóházba, hirtelen úgy érzed, mintha bébiszittered lenne. A bababiztos hely király a kicsiknek, óriás tapiszőnyeg, más anyukák babával, sok mütyür és nagy tér mászni. Ott is csak elterültem a kanapén, miközben leraktam a gyereket. Egy óriási járóka az egész, közel is vagy, mégis távol, van wifi és vannak anyukák, akik szívesen tutujgatják a tiedet is. Vagy néha nagyobb gyerekek, az enyém pl imádja pesztrálni a kicsiket, mindig lecsap egy két gyerekre, amiért az anyák nagyon hálásak, mutogatja nekik a dolgokat, követi őket, dicséri őket..

Aztán ha sír, felveszed, de fél perc múlva úgyis menni akar felfedezni a kisházat meg a szivacslibikókát. Szerintem legyen ez a napi programotok része, te is ki tudsz kapcsolódni, meg a gyerek is. Mi több, mint 5 éve járunk, megváltás a játszótérhez képest, ahol folyton sasszemmel kellett figyelnem, mikor nyom be egy adag homokot vagy lépnek rá a nagyobbak, vagy egyik rá valami keményre, vagy kiabál mert rámászott egy bogár.

Menj haza, változtass ezzel a játszóházas dologgal, megkönnyíti az életed. A gyerek NEM MIATTAD NEHÉZ GYEREK! A legszrabb drogos, piás, ordibálós verős szülők gyerekei is átlagosan viselkednek, nem matricák.

Szóval szerinted azért, mert szülő lett, fel kell adnia magát, és a gyereknek élni, akkor is, ha nem érzi magát képesnek rá?

Valahol megértem, engem is ez húzott vissza, de nálunk nem volt se támogató környezet, se apuka. Ha lett volna a gyerekem körül egy biztos háló, akiről tudom, hogy a helyembe tud lépni(pl apa), akkor én is szabadabban mozogtam volna, akár lettem volna egy "hétvégi", dolgozó anyuka "elsődleges gondozóból". Nem teljesen lelépni, csak visszavenni és átadni valakinek a vezetést. Szerintem ez teljesen elfogadott a mai világban, és ha mondjuk nem igény szerint szoptatsz, teljesen kivitelezhető. Persze nem ideális, de az embernek attól még vannak problémái, amiken egyedül nem képes úrrá lenni(a depresszió pl pont ez, fogalmam sincs honnan veszed, hogy elhatározás kérdése, felborult kémiai folyamat a testben, nem az akaratgyengeségen múlik), akkor igenis menteni kell a felnőttet, ha a gyerek KICSIT sérül is. Inkább jöjjön vissza a szakadék széléről egy felnőtt ember és érje ezért a gyerekét kellemetlenség, mint hogy így maradjon a helyzet, kockáztatva a legrosszabbat.

Nem fog rámenni a gyerek, ha mostantól nem az anyja lesz számára a biztos pont. Persze nem ideális váltani, de ez az a helyzet, amikor szükséges lehet.. szerencsétlen kérdező kimenekülne a világból és nem akarja az életét. Itt kell változtatni, és ezért lecserélni a gyerek elsődleges gondozóját nem annyira nagy ár. Mondom nem jó, de nem annyira rossz. Bár szerintem ha egész napra beköltöznek a játszóházba(napi 2500 ft), akkor helyre fog jönni.

És de, oldalakon át a szidása ment a kérdezőnek. Egy két támogatóbb(de az is lekezelő) komment volt csak, mint pl a tiéd. A kérdező nem akaratgyenge és nem önző. A kérdező a túlélésért menekült, mert úgy érzi megőrül, ez önvédelem, és csak a legsúlyosabb esetekben kapcsol be. És nem, nem biztos, hogy az átlagos kisgyerek nyafitól menekült el, amit a legtöbben átélnek.

Kérdező, megértem, hogy nehéz. Valóban, rettenetesen nagyon nehéz, elhiszem. Próbáld meg, hogy játszóházba viszed!

#76

Ilyet itt nem szabad leírni, itt csak az teljesen elfogadott, ha apuka lép le (sőt, még olyankor is a nőt ekézik sokan, hogy nézzen magába, mert biztos oka van, hogy lelépett - például hogy az önző némbernek nem az volt a 6 hét gyermekágy alatt a fő prioritása, hogy minden nap lepippantsa még az "urát" is, hát ne csodálkozzon, ha másfelé kacsintgat - és hasonlók). A férfi esetében el van intézve annyival, hogy fizesse a gyerektartást, néha esetleg vigye el hétvégén a gyereket, aztán csók, ő a világ legjobb apája. De ha ugyanezt az anya tenné, hajaj, nem teszi zsebre, amit kap...

Azért ez már bőven a huszonegyedik század, szerintem leírható, hogy normális, ha van háztartásbeli gyerekező apa dolgozó anya mellett. Semmivel sem rosszabb, mint fordítva..

Azt aláírom, hogy nem nyerő, ha hirtelen váltják az elsődleges gondozók egymást, nem pedig átszoktatással, tényleg nem túl jó a babának, de mikor anyuka az őrület határán áll(mint itt), akkor inkább a babának legyen picit rossz, mint veszítse el örökre az anyját, aki számára az elsődleges gondozó volt, az meg valami borzalmas lenne a babának, illetve a család többi tagjának, akiknek az érzései szintén nem hanyagolhatóak. Akár örökre tűnik el, akár meghal, mindenki többet veszít, így meg csak a baba vesztene minimálisat.

Semmi baj nincs a GYEDen lévő apukákkal, miközben anya dolgozik. Ahogy a GYEDen lévő nagymama is teljesen normális(és érdekes módon sokkal kevésbé felháborító mások számára, mintha a gyerek apja lenne a saját gyerekével otthon).

Szóval szerintem ezek elfogadott dolgok, nehogymár megbotránkoztasson valakit, hogy egy családban anya dolgozik bármi miatt, apuka meg otthon babázik. Ettől nem lesz rosszabb a babának, ugyanúgy teljes értékű szülők és emberek mindketten különböző érzékekkel. És ha nekik annyira nem megy, az sem borzalmas, ha a nagyi(vagy a bölcsi) van a legtöbbet a babával ők meg dolgoznak. A babának állandóság kell és figyelem, ezt bárki biztosítja számára, akkor már jól vannak a dolgok:)

Nem a depresszió az akarat kérdése, hanem belátni, hogy nem elmenekülni kell, hanem pszichológushoz elmenni. (Mondjuk ha már 9 hónapja szült és nem szoptat, az is fura, ha hormonális oka van - persze érdemes pl. pajzsmirigyet nézetni, mert az okozhat nagyon szélsőséges hangulatingadozásokat is.)

Nem írtam, hogy 0-24-ben ő legyen a gyerekkel, de a lelépést, mert "nem érzi magát képesnek rá" egyik szülő részéről sem tartom jogosnak, mert a gyerek nem tehet róla, hogy megszületett, sem arról, amilyen, ellenben a szülő felelős érte. Persze sajnos az apáktól gyakoribb, aminek logikus biológiai oka is van, és mivel az, jobban megszokta a társadalom, ezért magasabb az ingerküszöb.

Egyébként én kettőt nevelek egyedül, és anno 3 hós koruktól dolgoztam, szóval messze állok a klasszikus 50-es évekbeli htb-től. 75.

Most a férjed is lépjen le mert nem ilyen nőt képzelt a gyerek anyjának?

3 órát alhatsz egyhuzamban? Jajj te szegény borzalmas...képzeld van akinek 40 percenként kel a gyereke. a 3 óra teljesen jó.

Tegyél jót nekik, lépj le és vissza se néz, csak a gyerektartást fizesd. Hátha talál a férjed egy normális nőt.