Mit tegyek, ha se kedvem, se erőm visszamenni a fiamhoz és a férjemhez?
9 hónapos, többemberes baba. Az elején még nyugtatott mindenki, hogy majd ahogy nő, telik az idő és felfedezi a világot, nyugodtabb lesz, nem csak nálam fog megnyugodni, nem fog mindig igényelni... Hát ez nem így lett, úgy érzem, hogy ahogy nő, csak rosszabb minden.
Nagyon nem vagyok boldog anyukaként. Megbeszéltük a férjemmel, hogy egy hétre elutazom, hogy kicsit pihenjek, feltöltődjek, ők megoldják az otthonlétet és csak akkor hív, ha nagy baj van. Szerencsére semmi baj nem volt, holnap mennék haza, de egyszerűen a sírás fog el, ha erre gondolok. Hogy újra kezdődik a mókuskerék, a nem alvás, az, hogy a gyerekem nélkül még wc-re sem tudok elmenni (már jön utánam és üvölt az ajtó előtt).
Többször már az is megfordult a fejemben, hogy összepakolom otthon a dolgaim egy részét napközben, bepakolok a kocsiba és amikor a férjem hazaér, én lelépek... Szóval ezektől a gondolatoktól érzem, hogy ez nem sima rossz kedv, vagy depi a téli szürkeség miatt.
Valahol azt is érzem, hogy ide szakember segítsége kéne, de abban sem vagyok biztos, hogy én ebben akarom leélni az életemet, így.
válasza:Egy 9 hónapos már simán megérzi, ha érzelmileg elérhetetlen az anyja, különösen, ha mindig is az volt. És annál jobban sír. Ha nem változik a hozzáállásod, így marad, csüggni fog rajtad, pont azért, mert tudja, hogy nem szereted, és próbal teperni.
Két lehetőséged van, ha valtoztatni akarsz. Vagy elhagyod őket tényleg, vagy pszichiáterhez mész terápiára.
válasza:Hát felőlem engem is pontozzatok le,ugy ahogy a 6ost de teljesen igaza van neki.
Más anya se alszik(énse),más anyanak sincs napi-heti-havi szinten énideje.Másnak is sír a gyereke ha nem az anyjaval van.Másnak is a gyereke igenyli a törödést akar 0-24ben.Mindenki menekülne el ez elől?
Bárki belevág az anyaságba jól tudja hogy teljesen más lesz az élete,minden perce.
Irigylésre méltó a férjed viselkedése,a tied meg undoritó.Minek szültél?Tudtad hogy mibe vágsz bele,elsosorba tudhattad volna hogy amin anyaleszel a gyereked lesz az első és nem saját magad,ott kezdodik a probléma hogy nálad ez nem változot.Jobban is jár az a szegény gyerek ha meg időbe lelépsz.
válasza:Az a baj, hogy már a kórházban is rengeteget sírt. Aztán mikor hazajöttünk, akkor is. Mindig hallgattam, hogy majd ha nő, beindul a mozgása, nyit a világ felé, akkor ez nem így lesz, nem fog ennyit ébredni éjszaka stb. De semmivel sem lett jobb, csak már nem a hasfájás miatt üvölt, hanem mert fogzik, vagy mert éppen 2 méterrel arrébb merek menni.
Nem sírdogálásról van szó, hanem lila fejjel üvöltésről, amit még az utcán is hallani.
Bébiszitterünk volt, de vele is csak úgy működött a dolog, hogy én is itthon voltam, egyedül nem vállalta. Pedig egy nyugdíjas hölgy volt, akit több barátnőm is ajánlott... De mondta, hogy egyszerűen nem tudja megnyugtatni, így nem szívesen marad vele itthon nélkülem, vagy megy vele valahová. Pedig 3 hónapig próbálkoztunk.
válasza: válasza:Csak szólok, hogy teljesen normálisan viselkedik a gyereked. De ha már ezt sem bírod, fordulj szakemberhez.
Azért annyira ne verd a sejhajod a földhöz, hogy min mész keresztül, a legtöbb szülô végigcsinálja ugyanezt.
válasza: válasza: válasza:Hát ez ilyen, ha kicsit rázósabb gyereket fog ki valaki. 15 hónapos korig aludt szarul a lányom, aztán 23 hónapos korig jól, de a kistesó óta megint káosz, újabb 15 hónapja.
Szeptemberben "elromlott a kistesó". közben otthonról végzett munkám is van. Finoman fogalmazva én se aludtam 3 órát egyben, de néha van, hogy kettőt sikerül. A kisfiam nekem is nagyon anyás és hajlamos a rugalmatlanságra. Amellett viszont nagyon cuki és én sok örömöt éltem meg.
Ezt azért írom, hogy a kialvatlanság egy pokol, de Nálad itt más baj is lehet, pszichológusra lenne szükséged egyártelműen (hacsak nem gyógyszer is kell), de ezek hosszú pszichoterápiák szoktak lenni, gyakran a korai kapcsolatok mély zavara, súlyosabb szerep- vagy házassági konfliktus az ok.
Menj most haza szerintem és keress szakembert.
Amellett: jobb lesz a tapadós rész, ahogy nő a baba. Ez az állandó reklamáció és nyűgösség tudom néha nagyon nehéz lelkileg.
Lehet azért is van bennem hatalmas csalódásérzés, mert én magamat mindig lányos anyukának képzeltem el. Vagy mert nem ennyire katasztrófa képet láttam az anyaságról a közvetlen környezetemben (barátnőknél, unokatestvérnél).
De ne legyünk álszentek, ha nektek lenne lehetőségetek, ti is mennétek pihenni gyerek mellől.
Attól nekem nem lesz jobb most, amiért leírjátok, hogy nektek is sz-r.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!