Mit tegyek, ha se kedvem, se erőm visszamenni a fiamhoz és a férjemhez?

#51

Azért lehet normálisan is írni! A kérdező most kikészült. Ha valakit ennyire zavar a stílusa, akkor nem kell neki írni, és nem kell bántani. Nem tudhatod, hogy mi történt az elmúlt hónapokban! Én akkor sokalltam be, amikor meghalt az apám. El is költöztem a családomtól, mert nem bírtam lelkileg, öngyilkossági gondolataim voltak a nem alvástól, a folytonos készenléttől, és még erre rájött apám hirtelen halála. Csütörtök este beszéltem vele, pénteken reggel hívtak, hogy meghalt. Szerinted?

Minden emb3r másként él meg mindent, hiába írjatok le még 20-an, hogy nektek évtizedek óta nem alszik a gyerek, vagy már 50 éve készenlétben vagytok, nem segít.

Nem tudom a kérdező hogy van ezzel, de nekem azzal volt a legnagyobb problémám, hogy ugye állandóan jöttek ezzel a sz.r dumával, hogy azért sír, mert az anyját szereti a legjobban és hianyzik neki, meg nála nyugszik meg. Na nekem ez nem jöttbe, ordított a karomban, másnál meg megnyugodott. Könnyű írni, hogy ne legyél feszült meg ideges, amikor feszült és ideges vagy.

Biztosan nagyon rossz lehet, hogy egész nap sír :(

Van egy ismerősöm, azt mondta neki az első gyereke is ezt csinálta, folyamatosan szórakoztatni kellett, egy percig nem volt el egyedül. Mondta, hogy kőkemény.. De azt mondta, hogy idővel jobb lesz! Fel a fejjel!

Az én fiam is 9 hónapos jövőhéten, mondjuk ő úgy alapból áldott jó baba és azért simán eljátszik nélkülem, vidám, mosolygós.

Viszont az éjszakák születése óta pokoliak. Egyetlen éjszakát sem aludtam át! Jobb napokon óránként kel, rosszabbakon 5-10 percenként egész éjjel, ergo akkor semmit nem alszom. Segítségem nincs, párom kamionsofőr nemzetköziben, rokonok nincsenek és emellett van még 2 iskolás lányom akikkel foglalkozni kell. Hát mit mondjak, nagyon nem egyszerű, volt már szikralátásom is a nemalvástól, nehezen bírok figyelni bármire is. A két lányom 6 hetes koruktól átaludták az éjszakát, szóval igazán nem voltam erre felkészülve. Viszont ettől függetlenül eszembe sem jutna, hogy nem szeretem a fiamat. Imádom! Rajongok érte! Tudom, hogy ő sem tehet róla, hogy nem alszik, nem kicseszésből csinálja, hogy haha most jól bosszút áll anyán (oka sem lenne rá). Mi mindent kipróbáltunk az égvilágon, vagyonokat költöttünk alvás szirupra, teára, fehér zaj plüssre, párásítóra, illóolajra...már nem is számolom. Ha együtt alszom vele még rosszabb, elaludni sem hajlandó úgy, megszokta a saját ágyát. Hát ez van, még egy kicsit ki kell tartani.

Ha erőt ad egy kicsit, a nehezén már túl vagy! De tényleg 9 hónapja csinálod.. Hamarosan tudatosabb lesz, jobbak lesznek a kommunikációs eszközei plusz az idegrendszere is megérik. Kérlek tarts ki, elvileg másfél éves kora körül lesz egy nagy változás. Én is azt várom nemalvás terén. Plusz akkor már meg lehet mondani neki, hogy alvás van, érteni fogja amit mondasz neki, most még csak maximum a hangsúlyt.

Hatalmas erőt és kitartást kívánok, hidd el, vége lesz ennek a korszaknak! :)

Menj vissza dolgozni,gyereket meg ad be bölcsibe,9 hónaposan már mehet bölcsibe .

Lányom ezt a nem alszom dolgot akkor csinálta mikor már nem volt elég neki az addigi megszokott esti ennivaló ja akkor változtam egy laktatobb esti vacsorára.

Mindegyik gyerekemnél volt ez a mindenhová követem anyát meg a wcre is ezért eleve nyitva hagytam így láthata ha keresett tudhata nem vesztem el.

El lehet ítélni, de én se bírom a gyerek sírást.Szerencsére az én fiam éjjel alszik,és nem hisztis tipus,de a nem alvás + sírás kombótól lehet én is bekattannék!

Én szerintem is a bölcsi a legjobb megoldás,ismerősöm hasonló módon volt,már konkrétan az öngyilkosságot fontolgatta,aztán 15 hósan beadta a gyereket a bölcsibe,ő meg tanult valamit,és teljesen rendbe jött.

A lényeg,hogy erre a mostani állapotra kell valami megoldás,mert ez nem jó senjinek.

Nagyon nehéz a soraidat és a reakcióidat olvasva türelmesnek és megértőnek lenni veled szemben. Elhiszem és sajnálom, hogy nehéz időszakon mész keresztül és egyáltalán nem erre számítottál. Viszont! Akiknek te azt írod, hogy ne írják le, hogy nekik is szar, mert neked ettől nem jobb.. Na az ő egy részük empátiával fordulna feléd és azért írja le, hogy velük is ez van, hogy ne gondold, hogy egyedül vagy a világon ezzel. Nem mindenki, mert mindenhol vannak szuperanyák, akik mindent is jobban csinálnak, hiszen "erre születtek". Ahogyan reagálsz a dolgokra az viszont egy nárcisztikus emberre vall, aki kicsit túlértékeli magát és nem veszi észre, hogy pl a férje támogatni szeretné. Valószínűleg látja, hogy nem minden oké, mert neki sem egy leányálom otthon egy síró 9 hónapossal 1 hétig, akit addig te gondoztál és akit te kellene ismerj a legjobban. Mindenképp szükség lesz szakemberre, mert az kisbaba, aki most ébredezik öntudatra semmiről nem tehet. Ő ösztönösen tud reagálni a környezetéből érkező ingerekre és érzésekre, hiszen nincsen nagyon más eszköze, mint a sírás, ha valami nem jó.

A válaszadók is sokan friss anyák és ingerültek, fáradtak, na meg persze irigykednek, hiszen a legtöbben nem tehetik meg, hogy lelépnek egy hétre vagy a férjük önként jelentkezik, hogy majd átveszi ő a gyereket akár egy délutánra. De dolgozij bennük a felelősségtudat és az anyaság, ami mindennél erősebb, ezért is reagálnak ilyen hevesen. Nem egy ilyen fórumon fogod megtalálni sem a válaszaidat, de ahogy írták is egy szakember tudna leginkább segíteni nem csak a családod miatt, hanem leginkább a te mentális és lelki egészséged miatt is.

Nálunk is ez volt a helyzet. A gyerekem folyton ordított, egy idegroncs voltam mellette.

Barátnőmmel egyszerre szültünk, mindig panaszkodott, hogy milyen nehéz a fiával, hogy több emberes baba, én meg csak pislogtam, mert az elmondottak alapján nálunk egy jó nap nézett úgy ki, ahogy náluk egy rossz. Veszettül nehéz volt és erre még jöttek a bezzeg én sem alszok, mégis kibírom dumák. Egy tündéri, megértő férjem van, aki támogat, de olyan szintre süllyedtünk, hogy én csontsovánnyá fogytam és majdnem elváltunk. Teljesen kikészültem a helyzettől és a sok "jó tanácstól".

Később kiderült, hogy korántsem volt normális ennyi és ilyen mértékű sírás. A gyerekem súlyos autista, és azért viselkedett úgy.

Az is tény, hogy megérzik, ha az anyjuk hideg és elutasító, csak piszkosul nehéz szeretni egy olyan gyereket, akivel csak a baj van, aki miatt öngyilkossági gondolataid vannak és úgy érzed, hogy az egész életed tönkrement.

A helyedben nagyon sokat beszélgetnék a férjemmel az érzéseimről /érzéseinkről, keresnék egy jó pszichológust (vagy akár pszichiátert) és ha a gyereked havibitusa nem változik, akkor őt is elvinném kivizsgálásra. + tudatosan figyelnék a gyerekre, hogy neki mi a jó. Ha attól nyugszik meg, hogy vele vagy, akkor tojd le a házimunkát, rendelj kaját és legyen néhány közös napotok, amikor mást sem csináltok, csak egymásra fókuszáltok. Mindegy, hogy ez azt jelenti, hogy összebújtok az ágyban, vagy kimentek sétálni, vagy csak egész nap szórakoztatod, de nyelj egy nagyot és legyél mellette. ÁLLANDÓAN! Vidd magaddal zuhanyozni/WC-re mindenhova, hogy megértse, te ott vagy neki. A biztonságot lássa benned és ne az őrült szélén álló felnőttet. Tudom, hogy nagyon nehéz, de erősnek kell lenni és ha látja rajtad, hogy te rendben vagy (még akkor is, ha belül már meghaltál), egy kicsit nyugodtabb lesz ő is. Ahogy a férjem mondta: ez egy farkába harapó kígyó. Egymást hergelitek és egy véget nem érő körforgásba ragadtok. Te vagy a felnőtt, neked kell uralkodni magadon és ha elindultok a pozitív irányba, akkor egymást fogjátok ösztönözni-segíteni a babával a jobb kedv felé.