Mondjátok már meg nekem, miért olyan nagy büszkeség az ha valaki gyereket szül?

Nilvánvaló hogy provokatív a kérdés de azért leírom a véleményem. Szerint nem az.

Persze terhesnek lenni, szülni, kisgyereket nevelni rengeteg fizikai és lelki fájdalommal jár. Még egy könnyebb szülés és baromira fájhat/fáj.

De az az igazság hogy az ember vagyis hát a női nem , biológiailag erre lett kitalálva tetszik, nem tetszik. Más kérdés hogy manapság ugye az embernek van már választása vagy épp nem jön össze, de alapvetően a nő, erre lett "gyártva".

És épp ezért személy szerint én azt gondolom (ha valaki nem ért egyet, nem kell lepontozni köszi) hogy maga a csúnyánszólva szaporodás nem egy akkora dolog.

Ámde tisztességes, intelligens, a társadalom számára hasznos gyerekeket/embereket nevelni már sokkal-sokkal nehezebb és (szerintem) bagyobb büszkeség is.

Csak olyat találok, hogy "x jel, hogy trombózisa van", de arról nem ír a google, hogy mit kell tennem azért,hogy szülés közben a vérrögöm a helyén maradjon, és ne öljön meg. :D De ha te ennyire képzett vagy, tényleg szívesen olvasnám összefoglalva azt,hogy mit lehet tenni. Hátha még több ember élete megmenekülne, ha megtanulna trombózist megállítani.

Máskülönben meg,ha ennyire büszke erre ez az anya, akkor korábban is megoldhatta volna a trombózisát, hogy szülésnél már ne is veszélyeztesse a gyerekét meg magát. De lehet csak később akart büszke lenni magára, ezért nem előzte meg ezt.

Az ősanyák sem kezelik a helyükön a dolgokat, meg a 24-es sem szerintem.

Remélem azért abban egyet lehet érteni, hogy egy gyereket megszülni egy fokkal nagyobb dolog, mint másnaposan sört fosni.

Gyereket csinálni meg ugyan olyan természetes igény, mint megvédeni a törékeny kis tested az elemektől, így lakni valahol. Te odateszed magad és építessz házat, lakhatnál barlangban is, ahhoz nem kell magad odatenni. A gyerekcsináláshoz/szüléshez (tegyük fel) nem kell magad odatenni, de ahhoz, hogy az a gyerek egy olyan ember legyen, aki ha kell, odateszi magát, akkor ahhoz a szülőnek sem árt, mert elsősorban a példákat szoktuk követni. Így tanulunk.

Átéltem két szülést, rohadtul megszenvedtem mindkettőt. Ennek tudatában mondom, hogy ez nem teljesítmény, hanem majdnem teljesen önjáró folyamat. Ha bármi miatt nem sikerült volna a kitolási szak, akkor császárral megoldották volna. Az teljesítmény lenne, de a szakszemélyzet részéről. Arra büszkének lenni, hogy túléltük a szülés fájdalmait? Miért, mégis mit csináltunk volna? Nem igazán lehet kikapcsolni a programot menet közben, lezajlik így vagy úgy, a fájdalomba nem fogsz belehalni.

Arra vagyok inkább büszke, hogy szerintem jól neveljük a gyerekeinket, ez tényleg sok munka és tudatosság.

Én is azt látom, hogy azok verik a mellüket a szülés hősiességével, akiknek ez az egyetlen "teljesítményük".

Sűt belőletek a rosszindulat,nem mindegy ki mire büszke?Tipikus irigy szokás,folyton máson csámcsogni,meg kiemelni na ez mire olyan büszke.

Mindenki nyugodjon le,senki nem éli a másik életét ergo beleszólása sincsen.Mehetsz a wcre ...

29-es!

Annyira jó, hogy ezt leírtad!

Totál egyetértek veled.

28as!

"Gyereket csinálni meg ugyan olyan természetes igény, mint megvédeni a törékeny kis tested az elemektől, így lakni valahol"

a gyerekcsinálás nem igény, hanem biológiai késztetés az emberek nagy részénél. A ház az már igény. De a gyerekcsináláshoz nem kell tanulni, azt a fogyatékosok is meg tudják csinálni (akár a fosást), míg egy ház megépítéséhez már ész is kell, tanulás, kognitív funkciók.