Miért van az, hogy akinek babája születik, szellemileg is visszasüllyed a szintjükre, és felnőtt emberekkel is úgy beszél mintha ovisok lennének?

Mint azt már sokan előttem leírták, a gyerek nem hülye. Mindössze annyival szeretném kiegészíteni: csak keveset tud...

Előbb-utóbb persze mindent megtanul magától is, az anya (szülő) szerepe/feladata, hogy segítse gyerekét mihamarabb minél nagyobb tudásra szert tenni. Az már az anyuka döntése, hogy ezt miként teszi. "Felnőttként",vele egyenrangú emberként kezeli, vagy (már bocs a kifejezésért, de most pont ez a szó illik ide) "visszasüllyed" a szintjére és úgymond együtt tanulják meg a dolgokat.

Minden anya a maga belátása szerint döntse el, hogy gügyögni akar a gyerekkel (bennem mondjuk ez kissé fogyatékos-benyomást kelt) vagy normálisan beszélni vele.

Hála Itennek nem vagyunk egyformák. Ha mész az utcán és megfigyeled a gyereküket sétáltató anyukákat,általában 3 típust látsz:

1. barátnős együttsétáltatás, "dumcsizás", rejtett rivalizálás, gyerekre néha rápillantás,olykor 1-2 üntyipüntyi cuki odamondás

2. egyedül sétáltatja és folyamatosan beszél (normál szavakat) hozzá, még ha úgy tűnik is, hogy anyuka nem normális, mert magában beszél

3. viszi, mint egy reklámszatyrot,hogy a napi "kötelező" sétát letudja

Nem lehet következtetést levonni ebből, mindenki másképp éli meg az anyaságot, a fenti 3 viselkedéstípus nem tükrözi,hogy valamelyikük is jobban szeretné a gyerekét,mint a másik.

Mindaz, amit átadunk a gyereknek nagyrészt saját neveltetésünkből is ered (hiszen onnan hozzuk a mintát).

Láttam a korábbi hozzászólásokból, hogy másként kezeli a kicsit egy többdiplomás és másként egy -tegyük fel- betanított munkás. Egyik sem jobb a másiknál,ahogyan egyik sem létezhet egy társadalomban a másik nélkül.

Ez így lesz a gyerekekkel is.

Pusztán annyi lesz a különbség, hogy míg a "tej", "aludni","fürdeni" stb. szavakat használó gyermekek megértik a többieket, addig a "fürcsi", "buvi", "tejci" stb. szavakat használók csak hosszas "átnevelés" után lesznek képesek normálisan kommunikálni,hisz elsődlegesen nem a teljes szavak fognak az eszébe jutni.

És még egyetlen megjegyzés egy korábbi,mesével kapcsolatos hozzászóláshoz:

A könyvesboltok polcait rengeteg úgymond divatkönyv-divatmese árasztotta el - sajnos. Nem tudom,hogy a hozzászóló milyen könyvekből olvas fel esti mesét a gyermekének, igazán nem is az én dolgom, de!

a mesék -pláne népmesék- évszázadok óta nagyrészt /kicsi/ gyerekeknek szólnak. Én nem emlékszem olyan népmesére,mint pl. A szegény ember törcsije a vau-vauval.

Ezt kéne ebben a rohanó világban belátni és nem a gyerektől sajnálni azt az időt, míg kimondjuk a hozzá intézett szavakat azok teljes hosszában és nem sietve rövidítgetni. (Én pl. inkább később mosogattam, minthogy olyanokkal akarjak időt spórolni, mint ital helyett iszit mondjak. Ami egyébként is egyforma hosszú...:-S )

Nem értem miért kell állandóan belekötni az anyákba...

A 9 hónapos kisfiam már mondja a vau-t, gondolom ha csak kutyának hívnám a kutyánkat, azt nem mondaná, biztosan nem véletlenül... :)

A válasz megírásának időpontja: ma 16:49

Ebben a korban a gyerekek leginkább szótagokat mondanak. Azt, hogy kutya még nem fogja mondani, de azt, hogy 'ku' már valószínűleg igen. Sőt! Sokan ilyenkor már mondják,hogy apa,baba,mama...stb.

Ezért nem értem,te miért inkább "ugatni" tanítod a gyerekedet...:-S

Ne haragudj,de az olyan anyukákat,akik szépen tagolva, elvékonyított hangon mondjáák,hogy " Nééézd kicsiim, ott a vaúvaúúú!" legszívesebben szájbaverném (még1x bocs, ezt általánosságban írtam).

Még jó,hogy az én anyukám sosem volt ilyen! :-))