Már nem bírom ezt tovább?
Persze bírni kell, tudom. Most kérem, senki ne jöjjön azzal, hogy tudtad mit vállaltál, erre most nincsen szükségem.
A 8 hónapos kislányom körül, mindent de mindent én csinálok, semmi segítségem sincsen. Úgy érzem, ha most nem tudom legalább egy vagy két órára otthagyni valakinél a gyereket begolyózik.
Apa nem fürdet, nem pelenkáz, semmit nem segít. Reggel mindig én kelek fel a gyerekhez, addig apa kétszer is megfordul álmában. Még szerencse, hogy a baba éjjel alszik.
Mielőtt jönne a kérdés, igen ő is szerette volna a babát, közös döntés. Nem hiszi el mennyire kivagyok már az egész napos gyerekfelügyelettől. Nem igaz, ha elmondom neki, hogy 8 hónapja sehova nem tudtunk elmenni ketten gyerek nélkül mennyire fárasztó.
Még ő van fennakadva azon, hogy szóvá tettem hogy legalább a morzsáit szedje fel maga után, ha már éjjel eszik. Ilyenkor nem is szól hozzám, mint pl ma sem.
Elmentünk 2 hete egy étterembe, még szerencse , hogy kiülős volt. Éppen, hogy kihozták a levest a gyerek rázendített. Fél órát vagy negyven percet kellett tologatni. Én mérgemben inkább kértem csomagolják be az én ételem, a maradék étvágyam is elment.
Nincsen nagyszülői segítség. Már nagyon kivagyok ,azt sem tudom mi zavar jobban, a gyerek körüli monotónia, hogy nem mozdultunk ki még nélküle soha vagy a párom dolgai. Végtelenül trehány, mindent én pakolok utána. Ma is együtt kellett volna menni vásárolni, de amiért szóltam neki, hogy ugyan már takarítsa már fel maga után ha már ennyit takarítok szó nélkül elment vásárolni. Azt sem tudja miket kellene venni. Ennek mindig az a vége, hogy nekem még egyszer el kell menni a boltba. Állandóan azt vágja a fejemhez, mert ő dolgozik. Mondtam, cseréljünk. Visszamegyek dolgozni, lehet a gyerekkel. Kezdem azt érezni, hogy nem fogom sokáig bírni. Nem jutottam el arra a szintre, hogy poharat vágjak a földhöz, de ma már nem kellett hozzá sok. Apuka jön megy napközben én idő az megvan. Nekem meg már két hónapja kellett volna mennem a levéltárba és még most sem jutottam el odáig. Ilyenkor nagyon tudok rá haragudni, mert tudja hogy az én munkámhoz ez kell.
Másoknál hogy mennek a baba körüli dolgok?
Mióta vagytok együtt a pároddal? Nem láttad előtte ennek a jeleit? Hogy ennyire önző, nemtörődöm, és csak magával foglalkozik? Hány évesek vagytok?
Szexuális életetek hogy alakul? Bocs a sok kérdésért, csak próbál az ember rájönni,hol lehet a hiba...
Pontosan így van, ahogyan az egyik válaszadó írta. Nálunk nem fürdet, nem pelenkáz.
Valaki írta, hogy 3 órát hagyta őket otthon. Itt konkrétan az volt, hogy a lefejt anyatejet itthon hagytam a baba öt hós korában, mondja menjek nyugodtan. Mindent megmutattam neki. Mikor hazajöttem az anyatej kint hagyva, dobhattam ki az egészet.
Most azt érzem, ezt egyedülállóként is meg tudnom csinálni, mert most is egyedül vagyok mindenre. Reggel a kutyinak én adok enni, este a cicáknak ( reggel máshol reggeliznek :) ). Mondjuk az állatkákat szeretem, de nem megy hogy egyik héten én adok , másikon ő ad enni.
Sitteren gondolkodtunk, de én arra gondoltam amit az egyik válaszadó írt, hogy egy játszóházba elmenni és megnézni hogy tetszik neki. Most már csak 8 hónapos. Jövő hónapban 9 lesz.
Köszönöm a válaszokat, jöhetnek még :)
Az fog működni, amit többen írtak, hazajön,nyomd a kezébe a gyereket, és tipli. Kicsit szellőztesd ki a fejed, bőgj egyet, egyél egy fagyit, igyál egy kvt, halgass zenét, ami jól esik.
Nálunk is ment ezen vita, leléptem pár órára, mikor hazamentem bocsánatot kért, aztán megbeszéltük, hogy heti 2x du pár órát elviszi a fiúnkat sétálni, és vasárnap ő kel hozzá. Azóta béke van :)
A babával is minden nap mozduljatok ki, keress társaságot, barátkozz, az anyatársak megértenek ;)
Valaki kérdezte:
4 éve vagyunk együtt . Én 15 évvel fiatalabb vagyok nála, de nem kívántam el soha, hogy tartson el, mert legalább annyira iskolázott vagyok, mint ő.
Ezt így előre nem láttam, hogy ilyen lusta. Azóta pakolok ennyit utána, amióta a baba megvan, szóval trehány. Hiába húzza fel magát, szólok neki a morzsáért, mert ha látom szépen fel van takarítva alap, hogy vigyázok a rendre.
Amit nagyon nem szeretek benne, ha látja rajtam, hogy türelmetlen vagyok, azt mondja vegyek erőt magamon. Tényleg? Nagyon könnyű mondani.
Alapjába véve vannak gondok a kapcsolatottokkal. Mint ahogyan írod magasról tesz rád és az érzéseidre, ezek hosszú távon nem mehet majd tovább. Mikor változott meg? Milyen volt a hozzáállasa a dolgokhoz a gyerek előtt?
Szerencsére nálunk nem voltak gondok. Apás szülés volt, hamarabb fürdette, mint én. Rendszeresen pelenkázta, etette (tápszer, később pürék), az első hónapokban kelt is hozzá, mert én teljesen ki voltam. Csak a mellkasunkon aludt, mert fájt a hasa, tejfeherje allergiás és tejcukor érzékeny volt. A fogzás időszakában meg éjszaka kocsikaztunk, másképp nem aludt vissza. A férjem egyébként rengeteget dolgozik 4 nap nappal 12 óra 2 nap pihi (ilyenkor van, hogy maszekol) 4 nap éjszaka 12 óra. Bevásarolni együtt szoktunk, moziba vagy vacsizni minden hónapban elmegyünk kettesben, nyaralni, wellnesezni a gyereket is visszük. A háztartást én vezetem, nem kérem a segítségét, ha nagy takarítást csinálok akkor szokott segíteni. Nem várom el, mivel én tulajdonképpen diplomás gyedet kapok, ami nem sok, mondhatom, hogy a férjem tart el minket. Volt egy nehezebb időszak a gyerekkel, akkor javasolta, hogy rendeljek és ne főzzek, illetve beszereztünk egy mosogatógépet és egy szárítót. Én jobb férjet nem tudok elképtelni magamnak, persze van, hogy összekapunk, de mindig támogatjuk egymást. Közel 10 éve élünk együtt.
Mindezt nem azért írtam le, hogy rosszabbul érezd magad, hanem, hogy lásd milyen a normális hozzáállás. Remélem megoldódik a problémátok!
Kérdező, gondolkozz el azon, hogy bántalmazó párkapcsolatban élsz. Megkezdődött most, hogy anyagi függőségben vagy, és érzelmi kiszolgáltatottságban a baba miatt, az önbizalma módszeres lebomtása.
Melyet követ vagy követnek majd kedves, bocsánatkérő időszakok, és utána egyre súlyosabban folytatódik. Egy beteg ember játszmájában veszel részt.
Kérlek, olvass utána, amíg még lehet. Így sodródik bele az ember, ahogy írod.
A válaszokat elnézve nagyon le leszek pontozva, de nem érdekel.
A párkd valószínu előtte is ilyen volt. Vannak ilyen férfiak, ha eddig elfogadtad, most nem értem miért nem. Az ém férjem mondjuk mosogat, elpakol, ha itthon van főz. Ha itthon van. Mert egyébként külföldön dolgozik, 2 kisgyerekkel vagyok itthon. Ha minden kötél szakad, barátnőm tud rájuk vigyázni. De ő is dolgozik, családja van, gondolhatod, hogy ez évi pár alkalom. Akkor bevásárolok egyedül kb. Volt, hogy az első gyerkőccel kivoltam, mint te, kb ennyi idős lehetett. De aztán elkezdtem más szemmel nézni a dolgokat. Most már azt mondom, soha nem voltam még annyira kiegyensúlyozott mint most. Iszinyat hamar megnőnek a gyerekek, most kell kiélvezni ezt az időszakot. Énidőm kb nulla, de majd lesz épp elég. M.rha könnyű azt mondani, hogy 1. válj el - tényleg az első problémánál meg kellene futamodni?? 2. hagyd rá apukára - gyakorlatilag alig van a kicsivel, nem is minden férfi tud ennyi idős babával mit kezdeni, én ott nem hagynám vele másnapig! Milyen anya aki otthagyja? Most konolyan ezt tanácsoljátok??
A párod valószínű szeret titeket, nekik elég nehéz megérteni, hogy a nő amikor otthon van a gyerekkel, nem a lábát lógatja. Ha azt mondta keress segítséget, hát keress! Bejárónő heti 1x, heti 1-2 óra játszósarok felügyelettel, és máris van énidőd. Kitartás!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!