Már nem bírom ezt tovább?
Persze bírni kell, tudom. Most kérem, senki ne jöjjön azzal, hogy tudtad mit vállaltál, erre most nincsen szükségem.
A 8 hónapos kislányom körül, mindent de mindent én csinálok, semmi segítségem sincsen. Úgy érzem, ha most nem tudom legalább egy vagy két órára otthagyni valakinél a gyereket begolyózik.
Apa nem fürdet, nem pelenkáz, semmit nem segít. Reggel mindig én kelek fel a gyerekhez, addig apa kétszer is megfordul álmában. Még szerencse, hogy a baba éjjel alszik.
Mielőtt jönne a kérdés, igen ő is szerette volna a babát, közös döntés. Nem hiszi el mennyire kivagyok már az egész napos gyerekfelügyelettől. Nem igaz, ha elmondom neki, hogy 8 hónapja sehova nem tudtunk elmenni ketten gyerek nélkül mennyire fárasztó.
Még ő van fennakadva azon, hogy szóvá tettem hogy legalább a morzsáit szedje fel maga után, ha már éjjel eszik. Ilyenkor nem is szól hozzám, mint pl ma sem.
Elmentünk 2 hete egy étterembe, még szerencse , hogy kiülős volt. Éppen, hogy kihozták a levest a gyerek rázendített. Fél órát vagy negyven percet kellett tologatni. Én mérgemben inkább kértem csomagolják be az én ételem, a maradék étvágyam is elment.
Nincsen nagyszülői segítség. Már nagyon kivagyok ,azt sem tudom mi zavar jobban, a gyerek körüli monotónia, hogy nem mozdultunk ki még nélküle soha vagy a párom dolgai. Végtelenül trehány, mindent én pakolok utána. Ma is együtt kellett volna menni vásárolni, de amiért szóltam neki, hogy ugyan már takarítsa már fel maga után ha már ennyit takarítok szó nélkül elment vásárolni. Azt sem tudja miket kellene venni. Ennek mindig az a vége, hogy nekem még egyszer el kell menni a boltba. Állandóan azt vágja a fejemhez, mert ő dolgozik. Mondtam, cseréljünk. Visszamegyek dolgozni, lehet a gyerekkel. Kezdem azt érezni, hogy nem fogom sokáig bírni. Nem jutottam el arra a szintre, hogy poharat vágjak a földhöz, de ma már nem kellett hozzá sok. Apuka jön megy napközben én idő az megvan. Nekem meg már két hónapja kellett volna mennem a levéltárba és még most sem jutottam el odáig. Ilyenkor nagyon tudok rá haragudni, mert tudja hogy az én munkámhoz ez kell.
Másoknál hogy mennek a baba körüli dolgok?
Egyedül álló anya vagyok, külföldön lakom , tehát családi segítség nincs. Tehát , évek óta nulla azaz 0 percet voltam távol a gyerektől, mindent én csinálok. Lehet bírni, de nehezen.
Csak 8 hónapos a gyerek, van férjed is, szedd össze magad. Mi lesz, ha jön a dackorszak?
Kedves első válaszadó. Biztosan nagyon nehéz lehet neked is. Nyilván az ember próbálja magát összeszedni, de nem vagyunk egyformák.
Gondolkodtam már azon,hogy elhúzok.
Most, ebben apillanatban a kezébe adod a gyerekÉT, lezuhanyzol, közlöd, hogy holnap jövök, kikapcsolaom a telefonom, és mész.
Közlöd, hogy pihenned KELL, a gyerek az övé is, te pedig holnaptól 1 gyerekről avgy hajlandó godoskodni, nem kettőről, azt is felesben. A pasid egy érzéketlen, lusta here.
Neked pedig ÉLETMENTŐ, hogy pihenj. A gyerek miatt is.
MENJ! MOST.
Kérdező, a 4-es válaszoló vagyok. Ne beszélj SEMMIT meg.
Írj egy higgadt levelet, emailt, énkommunikációban, azaz én ezt érzem, neekm így telik a napom, ennyire fájó látni, hogy semmit nem teszel a gyerekeddel nap nap után, stb.
Majd közöld, hogy baby, szeretlek,holnap jövök, a telefonom ki lesz kapcsolva.
Ha holnap hazamész, és nem fog magába szállni, hanem te leszel a hibás azért, mert elhagytad a gyereked és milyen anya az olyan, aki merészeli a saját apájára hagyni a gyerekét és mit képzelsz, na akkor kezdj el gondolkodni, de nagyon.
Sok sikert.
Én is voltam így. Mindenki dolgozott a családból, ott volt a gyerekünk, akit gondoznom kellett ezen kívül nemcsak magunkra főztem, mostam, takarítottam, mosogattam, hanem még anyósomékra is. Plusz a gyereket rendeztem, a bevásárlást intézem, stb. Marhára elfáradtam és miután mindenki hazaért a munkából, senki nem segített, senki nem vette át a gyereket, a nagyszülőktől igazából nem is vártam, de a férjemtől jól esett volna, ha legalább s..ros 30 percem lett volna. Egy idő után belefáradtam. Közöltem a férjemmel, hogy ennek a gyereknek nem csak anyja van, hanem apja is, szóval fogja a gyereket és menjenek el sétálni, vagy bárhová, mint bármelyik másik apuka, aki ugyanezt teszi. Vegye ki a részét a gyereknevelésből, mert mindketten akartuk, mégiscsak én csinálok mindent. Megette. Onnantól fogva vette a lapot és "lett apja is" a gyereknek.
Állj a sarkadra és add oda neki a gyereket, te meg kapcsolódj ki.
És még mielőtt valaki azzal jönne, hogy de a férje meg egész nap dolgozik, annak meg elárulom, hogy más nő is egész nap dolgozik, mégis otthon ugyanúgy háziasszony, anyuka, mint én magam is. Most már nem pici a gyerekünk, de magam is dolgozom, hazaérek és bár fáradt vagyok, de attól még foglalkozom az itthoni dolgokkal és a családdal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!