Jól csinálom, vagy túlságosan komolyra veszem?

Fordítva is lehet példálozni, barátnőm sosem tartott semmilyen napirendet.

Evett, aludt a gyerek amikor éppen igény volt rá. Volt, hogy reggel 5kor kelt, volt, hogy 9kor.

Majd ha ovis lesz, mondta az anyja. Ott meg már vagy az ebéd közben elaludt, vagy sehogysem, és a többit sem hagyta, mert azt tanulta otthon, hogy nem kötelező a pihenés, alvás.

Nem köszönte meg azt a 3 évet anyuka és a gyerek sem, mert ő lett a "rossz gyerek" a csoportban.

Inkább legyen rendszer, mint nem.

Fél óra nem számít, nekem is ezt mondta a védőnő.

Inkább az a lényeg, hogy a sorrend meglegyen. Még ha csúszol is, ne kapkodj, akkor is egyen ugyanúgy,ha mindig van 5 perc mese vagy altatódal, legyen meg akkor is, ne hagyj ki lépéseket, és ne türelmetlenkedj,mert idő van.

Mindkét gyerekkel volt egy nagyjábóli napi rutinunk.

6-8 között ébredés, ebéd utáni alvás, 8 körül este fürdés.

Ezen kívül ugye napi 5 étkezés.

De hogy ne menjünk el kirándulni vagy azért valahova mert éppen az alvásidejébe esik. Ez nekem túl merev. Ha álmos alszik a babakocsiban vagy hordozóban

Fiam se aludt soha babakocsiban, autóban is ha már nagyon fáradt volt, nagy sírás után fél órát.

Nálunk is úgy 3 éves kora után lehetett egész napos programra menni.

Tesónak mindegy. Ő alszik mindenhol, mindenhogy.

1 gyerekkel működik. 2 gyereknél már tapasztalatból mondom, hogy nem.

Szóval jól csinálod szerintem, örülj, míg ilyen egyszerű vele, a gyerekeknek fontos az azonos napi rutin.