Teljesen kisemmiz, vagy van esélyem?

Valaki említette, hogy azért nem jó vele a szex, mert én vagyok a rossz. Sajnos ezt őneki is sikerült elhitetnie velem. Az előző kapcsolataimban (bevallom nem volt sok, sőt), nem volt ilyen jellegű problémám. Az is tény, hogy ő az első olyan "csajom", akin végigment a fél város, persze ez csak pár éve kezd körvonalazódni, mert mindig is tagadta. Azt elfogadom, hogy velem van a baj, de azt nem, hogy nem lehet erről beszélni. És azt sem értem, hogy akkor miért nem mondja meg, hogy ügyetlen, vagy kicsi vagyok neki. Ha azt mondja, hogy nincs semmi baj, akkor nem tudok változtatni a problémán. A silány szexet konkrétan úgy értem, hogy két pozícióban, sötétben, és nagyon ritkán.

Köszi.

Valóban abban bíztam/bízok, hogy csoda történik, és jobb lesz minden, még ha nem is tökéletes. Mindannyian emberek vagyunk, vannak rossz időszakaink.

Hazudozásnak én sem látom az értelmét, mert azzal csak magamat csapnám be.

Ha nem gond, akkor nem kérem meg, hogy írja le az ő verzióját is. Amit én tudok, az az, hogy tudja, hogy "könnyű" élete van, és tisztában van azzal is, hogy nagyon rossz lenne neki, ha elválnánk. Szerinte csak én hiszem azt, hogy nem szeret engem, mert bebeszéltem magamnak. A szexel kapcsolatban meg szerinte nekem vannak extrém elvárásaim.

Ha kérdeztek konkrétabbat, akkor az ő véleményét is megírom szívesen, persze csak ha tudom. De ha nem tudom, akkor rákérdezek.

Az vitathatatlan tény, hogy elk..rtuk, nem kicsit, nagyon. De ekkora bö....eséget, látott már az ország...

Visszaolvasok, próbálok válaszolni.

Soha nem vágtam a fejéhez, hogy én tartom el, még a mai napig sem. Főleg, hogy ez az én döntésem is volt. Soha nem aláztam meg, egyszerűen nem ilyen a mentalitásom. (Viszont utaltam már pénzt, rászorulóknak, de ezt is csak titokban, nehogy megszóljon még emiatt is.)

Valószínűtlen, hogy csak a pénzemért jött össze velem, bár biztos számított az is, mert szépfiú sosem voltam. De ha az akkori autómat láttátok volna...

"Nem szeret, nem dolgozik, nem főz, nem takarít, nem jó anya." Ez azért ebben a formában erős túlzás. Tény, hogy nem szeret, bár ha nem is tökéletesen, de a háztartást ellátja. Hisztis, következetlen, de azt nem mondanám, hogy nem jó anya. Én még most is szeretem, de igaz, hogy egyre kevésbé.

A "karrierjét" nem áldozta be. Max betanított munkás, (bocs operátor) lenne valahol. De ez nem baj!!!

Én is biztos rosszul gondolom, hogy egy nőnek a gyerekei a legfontosabbak. Amíg én "csak" dolgoztam, ő látta a gyerekek első lépéseit, fogaik megjelenését, kiesését, örömét, bánatát, játszat velük amennyit csak akar. Nem tudom, hogy mi kellhet egy anyának annál több, hogy gondtalanul, láthatja a gyerekeit felnőni, úgy hogy szinte mindent megadhat nekik, és mással nem is kell törődnie. És bizony ezeket az alkalmakat az apukák áldozzák be a megélhetésért cserébe. Inkább lemondunk a játékról a gyerekekkel, csak hogy megkeressük az ennivaló árát. Mi is eltölthetnénk velük az egész napot, de az milyen lenne??? Az egész nap a gondtalan játék helyett arról szólna, hogy "kicsim nem tudok enni adni, mert nincs pénzem". most őszintén, ez jobb lenne???

A fizetésünket meg nem választhatjuk meg. Hiába lenne elég kevesebb pénz ez nem úgy működik, hogy "oké fizessetek kevesebbet, de kevesebbet is melózok". Ha elvégezzük a melót megkapjuk a pénzt, ha nem akkor kirúgnak. Tehát vagy a teljes fizetés, sok munkával, vagy semmi, munka nélkül.

Ráadásul még a napokban is emlegette, hogy szeretne még egy gyereket. De már attól tartok, hogy csak azért akar, hogy több gyerektartás kelljen fizetnem.