Van jogom a saját vágyaim miatt felborítani a boldog, elégedett férjem életét?

Sziasztok,

hallgattam, mert nagyon-nagyon megváltozott az életem az elmúlt időszak alatt, és nagyon nem olyan irányban, amit eddig terveztem/feltételeztem/reméltem.

Válok a férjemtől, de nem a szeretőm miatt, hanem önmagam miatt. Olyan csúnya konfliktusunk lett otthon a házasságunkban, amit nem tudunk, de én nem is akarok rendezni. A férjem bepróbálkozott azzal, hogy éljünk külön, de ugyanabban a lakásban, de ezt én nem fogadtam el, a közös, normális élet pedig esélytelen, ezt ő is tudja. És itt jöhetett volna a happy end, mert természetes következmény lett volna, hogy a szerelmemmel kezdek új életet. Ez a ’kiborult a bili, felborult a házasság, válok’ sztori pont 6 hetes, de a szerelmem kihátrált. Gondolkodott, de éppen ma reggelre írta meg, hogy döntött, nem válik, mert nem tud megküzdeni a lelkiismeretfurdalásával a felesége felé. Örömmel megtartana engem titkos szeretőnek, de érti/tudja, hogy ezt én elutasítom. És valóban: nem váltunk el haraggal, mindketten szerelmesek vagyunk a másikba, de nincs közös jövőnk. Tehát itt a lehetőség/kihívás/feladat/megoldandó probléma, hogy egyedül, úgy kezdjek új életet, hogy senkire nem kell tekintettel lennem. Az ügyvéd dolgozik a válással kapcsolatos ügyeken, én csomagolok, hét végén elkezdem áthordani a cuccomat az új lakásomba, itt pedig rendezem az állapotokat úgy, hogy a férjem számára is élhető legyen a lakása. Az, hogy hogyan tovább a magánéletemben? Még nem tudom…. Egyelőre értelemszerűen egyedül fogok élni, de nyitott leszek mindenre, ami felkelti az érdeklődésemet: legyen ez új munka , új szerető, új kapcsolat , utazás, de az is lehet, hogy veszek egy macskát és én leszek ’az egyedül élő macskás vénasszony’, akinek a halálát a macska nyávogása és a kellemetlen szagok fogják majd végül jelezni… Szóval mint látjátok, a lehetőségek határtalanok, a kihívások komolyak és én állok elébük.

És még egyszer köszönöm a nem bunkó, hanem együttgondolkodó, segítő kommenteket.