Nők, össze tudnátok foglalni, hogy miért ráztátok le vagy fogadtátok el a próbálkozót az elmúlt pl.5 alkalommal?

11:19, engedd el, előtte írt ki másik kérdést, ott is fárasztja az embereket, nem ismeri be saját hülyeségét.

Ennyi jut neki, hogy itt balf.szkodik, hagyjátok, ne etessétek tovább.

Te most egy kérdést szerettél volna feltenni, vagy kioktatni mindenkit? A dühöddel Dunát lehetne rekeszteni, csillapodj már le kicsit.

Hogy a mocskolódásodban félénken megbúvó kérdésre is válaszoljak:

1. Elhajtottam, mert nem jött be külsőre, de gondoltam, adok neki egy esélyt, beszélgettünk facebookon, és pár nap után jó hogy nem az esküvőnket kezdte tervezni, mikor én még a flörtig se mentem el. Mikor jeleztem, hogy részemről nem téma a dolog, tovább zaklatott. Letiltottam.

2. Helyes pasi volt, jól kijöttünk. Miután lefeküdtem vele kétszer, a harmadik alkalom valamiért nagyon fájt, de ő ennek ellenére nem állt le, hiába mondtam, hogy elég. Amikor sikerült kiszabadulnom alóla, mentem a rendőrségre.

3. Külsőre nem jött be, de nagyon bírtam a személyiségét, és kifejezetten jó társaság, de nem éreztem szexuális vonzalmat iránta hosszú idő után sem (talán az előző trauma miatt sem). Sokszor közöltem vele, ő tovább ostromolt meglehetőseg kitartóan, de az agresszióig nem ment el. Vele a mai napig beszélőviszonyban vagyok, miután kb fél év után megértette, hogy nem akarok tőle semmit romantikus szinten, de a barátságát nem akarom elveszíteni. Azóta mindketten kapcsolatban vagyunk.

4. Jóképű, jól szituált, intelligens, nagy könyvben megírt álompasi kategória, kb egy tízessel idősebb. Egyszerűen nem éreztem iránta semmit, visszautasítottam, látszott, hogy nem tudja értelmezni a jelenséget.

5. Jóképű, meglehetősen szimpatikus korombeli srác, elfogadható jellemhibákkal, azonnali kémiával. Tulajdonképpen én kezdeményeztem nála. Azóta is együtt vagyunk, már egy éve, nem kellene senki más. Nem bántam meg egyik döntésemet se.

Tudod mi a szánalmas és az uncsi?

Az, hogy téged kidobtak, és ezért nem azt az 1 nőt hibáztatod, hanem az összes nőt a világon leírod, hogy mind olyan, pedig írtad hogy öreg róka vagy, 30 éves. Lehet hogy valóban 30 éves vagy, de agyilag a 20-at se ütöd meg. Ciki és szánalmas, hogy 30 éves felnőtt emberként így gondolkozol és siránkozol, én nem reklámoznám a helyedben hogy ennyi idős vagy. Egyébként a 24 éves unokaöcsém érettebben gondolkodik,mint te.

Nem biztos, hogy segíteni fog a válaszom, bár ez a színtiszta igazság. Mielőtt megismertem a férjemet, elég sok "próbálkozóval" randiztam. Eleve a randiig csak olyannal jutottam el, aki alapból szimpatikus, ápolt, normális volt. (Mindenkit személyesen ismertem meg, online társkeresős zsákbamacska élményem nem volt)

A randik alatt semmi negatív élményem nem volt, egy idő után mégis volt olyan, akinél azt éreztem, hogy idegesít a társasága és szeretnék minél hamarabb hazamenni. Aztán volt olyan, akivel jó volt beszélgetni, de amikor megfogta a kezem, az már nagyon kényelmetlen volt. Nem tudtam elképzelni, hogy közelebb jöjjön, nem kívántam a folytatást. Pedig ők már mind az "első szűrön" átment, vonzó pasik voltak.

A férjemet viszont úgy ismertem meg, hogy segédmunkásként dolgozott (mint kiderült az egyetem mellett) egy építkezésen. Koszosan, izzadtan, borotválatlanul is tetszett. Úgy, hogy azt hittem, egy egyszerű melós. Tetszett, hogy megszólított és egyáltalán nem jött zavarba attól, hogy ő fülig sáros volt, én meg épp valami alkalomra indultam és ki voltam öltözve.

Nem horoszkóp és nem útlevélszám szerint választottam partnert. Teljesen az ösztöneimre hagyatkoztam.