Szerintetek (főleg nők) nem gáz, hogy a nők nem jönnek össze a lelki társukkal, csak mert az béna az ismerkedésben?

Had dontsem el en, hogy kivel akarok lenni, ki a lelkitarsam, es ne te mondd meg, hogy te vagy az.

Bocsi, de ezt csak te erzed igy szerintem.

*Olyan férfival, aki a legjobban passzolna a nőhöz, szerelmes lenne belé, egy hullámhosszon lennének, de ügyetlenül ismerkedik, ideges, izzad, zavarba jön, fél, dadog, hadar, leblokkol, nem tud megszólalni, stb.

Sosem volt probléma nálam, ha ilyen férfivel ismerkedtem, mindig megpróbáltam oldani a feszültségét, egy kis humor, egy kis emberség, egy kis figyelemelterelés.

Nem értem, hogy ez miatt miért vagy kibukva?

#3: ugye te pszichiatriai kezeles alatt allsz?

Tudod, allitolag nem erdekelnek a nok, megsem tudsz leszakadni roluk.

Olyan mocskosul férfiatlanok vagytok, úr isten.

Sőt, ez nem is férfiatlanság; bármelyik valamire való felnőtt embernek lesülne a képéről a bőr, ha bármilyen szituációban csak dadogni, hebegni-habogni tudna. Egy taknyos kis óvodásnak elnézhető, hogy mikor zavarban van, azt akarja, hogy az óvónéni megfogja a kis kezecskéjét és megnyugtassa, hogy "jól van, pistike, minden rendben van" de hogy egy felnőtt ember azt tartsa gáznak, hogy nem csinálják vele ugyan ezt?

Ilyen nekem sosem lesz a lelki társam. Nőj fel. Egy olyan emberre, aki maga alá pisil pusztán attól, hogy beszélnie kell egy nővel nem lehet jövőt építeni.