Tényleg rosszul érzem, hogy egyedül a megjelenésem akadályoz az ismerkedésben?

28 éves, az életben amúgy igen sikeres, értelmes, kulturált, ambiciózus, ápolt férfi vagyok. Az ismerkedésben viszont mintha egy láthatatlan fal állná az utamat. Számomra minden jel arra mutat, hogy ez a kinézetem, és egyéb, genetikailag adott tényezők miatt van. A csontozatom miatt vékony a testalkatom, igen feminin az egész megjelenésem, viszonylag magas a hangom és arcra sem vagyok jóképű.

Elég jól megtalálom a közös hangot az intelligens emberekkel, sok téma érdekel, igazából mindenhez hozzá tudok szólni, de nem sablonos módon. Interneten, főleg anonim oldalakon, de közösségi alkalmazásokon, sőt társkeresőn is rengeteg nővel elbeszélgettem (publikus) kép nélkül. Természetesen nem mindenkivel volt meg az összhang, de némelyikkel igen. Képküldés után -- immár több éve -- szinte az összes eltűnt. Az a kevés, szám szerint kettő, akivel randiig eljutottam, utána szívódott fel.

Tinderen alig van match-em (sőt, mivel van pénzem prémiumra, így látom: alig húznak jobbra), ha van, azok sem nagyon válaszolnak. Sima társkeresőn senki nem ír vissza, ha van publikus képem. Az utcán, tömegközlekedésen, este a Deákon, stb. gyakorlatilag senki nem néz rám. Ha Instagramon elkezdek követni egy lányt, szinte garantált, hogy nem követ vissza.

Tudnék még pár ilyen példát mondani. Nekem ebből az jött le, hogy bizony, a kinézetem a hibás. Ha nem tetszem valakinek, akkor lehetek akármilyen jó fej, lehet rendes egzisztenciám, izgalmas életem, áttörhetetlen a fal.

Viszont sokat olvasom ezt az oldalt, és szinte kivétel nélkül elhangzik, hogy csak rinya, ha valaki a megjelenésére fogja a sikertelenségét, és csak akaraterő, energia és idő befektetésének kérdése, hogy változtasson. Igazából ezekhez az emberekhez szólna a kérdésem, szerintetek min kéne változtatnom? A külső terén nem tudok jobban: abszolút igényes vagyok, drága fodrász, jó ruhák; kihozom a maximumot. Sajnos borostám nem nagyon nő, tehát sokan automatikusan gyereknek néznek.