Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jobban járok ha prostihoz megyek?
Sziasztok!
Sajnos azt vettem észre, hogy egyáltalán nem érdeklem a lányokat. Ők nem nyitnak felém és ennek köszönhetően én sem próbálok feléjük közeledni. Tele vagyok gátlásokkal és inkább nem erőltetem azt ami nem megy. Arra gondoltam, hogy ha el járnék egy prostituálthoz így talán le tudnám győzni 1-2 gátlásomat mert úgy érzem, hogy kevés lennék én egy nőnek minden téren. Persze tudom, hogy a legtöbb lányt ezt elitéli és megértem őket. Mivel nincsen esélyem arra, hogy egyszer párkapcsolatom lehessen.
Tehát akkor egyáltalán nem akarsz változtatni, vagy jobb emberré válni?
Lehetetlen rajtad segíteni ugye?
Nem a csajok miatt, hanem magad miatti változásról beszélek.
Szerintem ez egy szociofóbia, szorongás, és minor depresszió kombinációja azzal, hogy egy befőttesüvegben élsz. Semmi stimulációt nem kap az agyad, a jutalomközpontod semmi ingert nem kap.
Eleve szorongó típus vagy, ahogy én is az voltam/vagyok. Nekünk az agyunk neurohormon rendszere máshogy működik, mint az egészésges életerős boldog embereknek.
Egyrészt pszichiáter és gyógyszer segíthet (nekem segített a lustaságot legyőzni,és áthuzalozni a rossz beidebzödéseket huszonévesen)
Másrészt napi sikerek, folyamatos pozitív visszacsatolás kell, különben elhal az egész életkedv.
Magadtól nem fogsz ezen változtatni, csak külső behatásra. Ami általában a barátokat jelenti, családot, jófej munkatársakat/csoporttársakat, vagy pszichológust, pszichiátert. Ez csak úgy magától soha nem fog változni és egyre mélyebbre és mélyebbre kerülsz, mint én 22-23-24 éves koromig, amikor már majdnem késő volt. Alvás, tévézés, piálás, néha munka, életuntság... ez volt az életem. Nekem sokkal több problémám is volt, az fix.
Én is mindig hittem benne, hogy majd kinövöm a tini kort és jobb lesz minden. Áh fenéket. Csak rosszabb lesz, minél többét vársz és halogatod a dolgokat, annál nehezebben fogsz belőle kijönni.
# 44/45: Szia!
Valószínű,hogy szociofóbia, szorongás, és minor depresszióm van. És sajnos nagyon szorongó is vagyok. Egyáltalán nem szeretek sehová sem eljárni. Mindent meg kell velem szerettetni ( pl. menjek el nyáron a strandra ) és utána talán már bátrabb leszek és elmegyek de ez sem biztos. Több éve úgy telnek el a nyári szüneteim,hogy sehová sem megyek de ez jellemző a mindennapjaimra is. Ha nem járnék iskolába akkor kis sem mozdulnék a házból.
Sajnos szakemberhez nem fogok fordulni de azt,hogy miért nem arra én sem tudom a választ. Lehetséges,hogy azért mert annyira ellenkeznék mindenféle segítségnyújtástól még akkor is ha tisztában lennék vele,hogy csak ártok magamnak akkor sem engednék,hogy segíteni tudjanak rajtam.
Már arról letettem,hogy nekem vala lesz is párkapcsolatom de már nem is érdekel. Ha megtetszik egy lány inkább többet rá sem nézek és ha közeledne is felém akkor eltaszítanám magamtól és úgy tennék mint akit nem érdekel. Így lesz a legjobb. Mit is akarok én és persze mit is tudnék én nyújtani és persze minden téren kevés lennék én egy lánynak. Mindig csak ezen jár az eszem másfelől pedig semmibe sem akarom beleélni magamat így inkább mindenben csak a rosszat látom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!