Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jobban járok ha prostihoz megyek?
Sziasztok!
Sajnos azt vettem észre, hogy egyáltalán nem érdeklem a lányokat. Ők nem nyitnak felém és ennek köszönhetően én sem próbálok feléjük közeledni. Tele vagyok gátlásokkal és inkább nem erőltetem azt ami nem megy. Arra gondoltam, hogy ha el járnék egy prostituálthoz így talán le tudnám győzni 1-2 gátlásomat mert úgy érzem, hogy kevés lennék én egy nőnek minden téren. Persze tudom, hogy a legtöbb lányt ezt elitéli és megértem őket. Mivel nincsen esélyem arra, hogy egyszer párkapcsolatom lehessen.
Ha mindenki igy allna hozza akkor mindenki maganyos lenne.
Megos mi a turoert mosolyogjak olyan emberre, akit nem ismerek, nem beszelek vele? Tenyleg forditva ulsz a lovon.
Nem figyelsz. Vizsgazni se jo, de ha diplomat akarsz megcsinalod. A tarsasag pedig nem csak a fektelen bulikat jelenti, lehet az szakkollegium, neptanc egyuttes, amit akarsz. Olyan nincs, hogy senkivel nem erzed jol magad es semmilyen kozosseg nem jo neked. Legyen csak ot embet az eletedben, nem kell szaz! Te most allandoan a kifogasokat mondod. Nem kell kifordulnod magadbol, de egy kicsit rugalmasabbnak kell lenned. Baratkozz olyanokkal, mint te vagy.
Es azzal mi a helyzet, hogy suli utan ne menj rogton haza? Ez egy kicsi erofeszites lenne a mostani allapothoz kepest. Ezt meg tudod csinalni, igaz? Kezdd ilyenekkel.
A programokat se kell halmozni, eleg csak neha. A semmihez kepest az is nagy valtozas. Probalj meg ne rogton tiltakozni, kifogast keresni, hanem aprankent vidd bele az eletedbe a tanacsokat. Ha valaki elhiv szilveszterezni mondj igent. Ha nyaron szervez a sulid vizi tabort menj el. Jovore menj el sitaborba, becsi adventi vasarra. Hasznald ki a lehetosegeket. Ha meg a mindenki altal lenezett, nyominak tartott anime meg star wars rajongok is el tudnak menni neha egy rendezvenyre, akkor te is el tudsz! Meg a kereszteny fiataloknak is vannak programjaik, ok sem a begubozast valasztjak.
Én kopasz, mérsékelten kigyúrt SW rajongó vagyok, de soha nem hívtak nyominak. :D
Kérdező!
Jelen esetben Lollypop 93 minden szava aranyat ér.
Nem kell először nagy dolgokra gondolni - járni is apró lépésekkel tanultál meg.
Nézd, az élet úgy működik, hogy valamit valamiért. Te antiszociális vagy, OK, de az ismerkedés bizony egy szociális interakció. Mivel ez utóbbi nem változtatható, úgy Neked kell változnod, tesó, de kifogáskereséssel ez nem fog menni.
Sziasztok!
# 31/33: "Megos mi a turoert mosolyogjak olyan emberre, akit nem ismerek, nem beszelek vele? Tenyleg forditva ulsz a lovon." De ha mindenki póker arccal néz rám akkor mégis hogyan vegyem észre ha esetleg szimpatikus vagyok valakinek? Bevallom őszintén pofára esni pedig nincsen kedvem.
lollypop93: Azért nagyon furcsa nekem és nem is vágyom a társaságba mert idáig sohasem mentem el sehová sem. Nem is igazán volt kivel és nem is igazán vágytam arra,hogy elmenjek bárhová. Barátkozni pedig nagyon nehezen tudok és nincsenek is új barátaim. Egyetlen egy barátom van de ő is pont ugyan olyan mint amilyen én vagyok.
Ha úgy döntenék,hogy iskola után nem megyek rögtön haza de viszont a probléma ott kezdődik,hogy nincsen kivel elmenni sehová sem. Egyedül pedig nem megyek sehová sem. Inkább hazamegyek és elleszek a saját kis világomban egyedül. Tényleg nem vicceltem vele,hogy nem igazán vágyom az embere közelségére inkább szeretek egyedül lenni.
Tudom,hogy nagyon elkeserítő és idegesítő az állandó kifogásaimat olvasni higgyétek el sokszor saját magamhoz sincsen türelmem. Édesanyámnak lehet,hogy igaza volt amikor azt mondta rám,hogy önző vagyok mert csak saját magammal foglalkozok és másokkal egyáltalán nem foglalkozom. Tegyük fel,hogy ha megbántom valamivel,bárkit képes vagyok levegőnek nézni mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül.
Lifeishard: "Jelen esetben Lollypop 93 minden szava aranyat ér. " Tisztában vagyok vele és hálás vagyok mindenkinek aki megpróbál nekem segíteni de lehet,hogy rajtam már nem lehet. Tudom,hogy a saját magam ellensége vagyok de ebből a helyzetből nem tudok kitörni és van egy olyan érzésem,hogy sokszor nem is akarok.
Nem mindenki érzi jól magát társaságban.
Attól, hogy valaki egyedül van, egyáltalán nem egyenlő azzal, ha valaki magányos.
Közel sem ugyan az a kettő.
Én próbálkozok és mindig ráveszem magam, hogy járjak társaságba, legyen ez bármiféle dolog. Nem feltétlen partizás, buli.
De mindig megbizonyosodok róla, hogy én csak egyedül tudnék és tudok boldog lenni.
Tudom, hogy egyáltalán nem normális, hogy van olyan nap, amikor csak a családomnak köszönök, amikor hazajövök vagy épp megyek el és senki máshoz még hozzá sem szólok.
Aki közeledni próbálna felém azt elutasítom, legyen akár fiú vagy lány.
Eddig mindenkit visszautasítottam, még, ha egyértelműen ki is fejezte, hogy szeretne megismerni közelebbről.
Nem szeretném, hogy bárki szeressen vagy kötődne hozzám.
Bőven beérem azzal, ha elvisel a környezetem.
Úgy érzem NEKEM ez az életforma megfelelő, nem érzem, hogy bármi hiányozna
vagy elszalasztottam volna lehetőségeket.
DE! Nem ajánlom senkinek, mert azért számos hátránya is van ennek az életmódnak.
Úgy érzem nagyon gazdag és színes, egyáltalán nem monoton vagy kényszerű életmódot folytatok egyébként. Az eddigi összes napom, amire emlékszek ilyen volt, kiskoromtól kezdve. Nem történt semmi olyan velem, ami miatt okom lenne így viselkedni.
Nyugodtan le lehet pontozni, mert tudom, ezt az emberek többsége nem fogja megérteni, mi a jó ebben. Miért különbözök ebben ennyire másoktól.
F20
Kipróbálhatod, én is így tettem, nagyon jó élményekkel lettem gazdagabb, erősen össze is barátkoztunk 1-2-vel.
Igaz nekem nem emelte az önbizalmamat, pedig érezhetően jól érezte egyik másik magát velem, de legalább lett tapasztalat.
Az én önbizalmamon pszichológus tudna talán segíteni, mert egy fullos, tökéletes testű, széparcú barátnő is összejött, aki félve mondta is nekem, hogy "te is biztos elszállsz magadtól miután párszor megdugtál, és megcsalsz, mint kb minden exem", de sajnos semmi nem változott, nem is " emelkedtem" :(
De kevésbé defektes önértékelésű embernek egy prosti is elég lehet, hogy nőljön az önbizalma.
Mostanában 100%-ban ezeket a típusú kérdéseket olvasom...
Mindig arra lyukadunk ki már az elején, hogy
"rajtam úgy sem lehet segíteni"
"nekem sohasem lesz barátnőm"
"nem tudok ellene tenni semmit"
"egyszer majd talán megváltozok"
Akkor miért teszitek fel a kérdést? Mások itt az idejüket nem kímélve próbálnak segíteni, tanácsokat adni, miközben egyáltalán nem is akartok megváltozni.
Gyerekek ez így lóf..sz!
Két dolgot mondok... az első, hogy felismertétek a problémát. Ez oké, első lépés... Második, hogy tenni akarnátok valamit, na ezt soha nem látom, mert már most lemondtatok az egészről.Ez így teljesen esélytelen. Sohasem fogtok megváltozni.
A "majd megváltozok" egy nagy szart... nem fogsz se most se jövőre semikor sem megváltozni. Nem tervezgetni kell a változást, hanem a felismert problémákat elkezdeni megoldani. Hiába vársz, magadtól nem lesz semmi.
Nem hirtelen kell elkezdeni, hanem szép fokozatosan. 19 évesen még nincs veszve semmi. Ha máshogy nem próbálkozz pl neten, Tinderen. Húzogasd a csajokat, aztán előbb utóbb lesz valami. Ott nem kell pókerarccal nézegetni, hanem cseten kialakul valami közös téma, képek alapján aztán élőben lehet találkozni.
Ha nagyon nem megy, akkor érdemes ellátogatni egy lakásos csajhoz, tuningoljad kicsit a szexuális tapasztalataidat. Nem szexelni tanulsz meg, hanem tisztában leszel max a női anatómiával. Ez is egy dolog legalább...
"Akkor miért teszitek fel a kérdést? Mások itt az idejüket nem kímélve próbálnak segíteni, tanácsokat adni, miközben egyáltalán nem is akartok megváltozni."
Egyetértek, bár inkább itt vezessék le a feszkót, mintsem bekattanjanak és vonat elé ugorjanak vagy ámokfutást rendezzenek.
Amúgy van egy csomó személyiségfejlesztő anyag, azokon érdemes átrágnod magad és meg is csinálni a leírt feladatokat. Társasági embernek nem muszáj lenni, legfeljebb erősen ajánlott, ha valaha is szeretnél valamiféle emberi kapcsolatokat az életedben. Ha nem vagy ilyen alapból, erőltesd meg magad és idővel olyanná vagy legalábbis olyanabbá válsz. Nincs kőbe vésve a személyiségünk, mindig lehet változni, ha tényleg akarsz is változni.
Bárkiről lehet egy normális fotót csinálni. Csinálj 100-at, egy csak jó lesz.
Élőben minden ezerszer nehezebb. Egyrészt mindig írom, utcán, kisboltban, megállóban nem csajozunk, csak ha kiemelkedően jó pasik vagyunk. Mindenki megy valahová, haza akar érni, vagy vásárol stb... senki nem akar creepereket a nyakába.
Más lehetőség: társaságból ismerős lány. Nincs
Nem jársz sehová így bulin megismert spicces, sokkal elfogadóbb lány is kizárva.
Hobbid nincs, vagy nem érdekes. Ezáltal sem találkozol senkivel.
Munkahely sivár, férfiak vagy asszonyok.
Akkor mi más lehetőség van komolyan? Az égből nem potyognak csajok. Max a neten, ha kicsit is érdekes személyiség vagy. Esetleg sok csalódott lány, aki nem alfakant akar, hanem egy apafigurát.
Minden lehetőséget kizársz. Menj prostihoz, vagy pszichiáterhez.
Erős szorongás és szociális fóbia a te bajod, erre gyógyszert kell szedni, meg terápiát tolni. Magadtól nem lesz semmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!