36 éves incelnek van még reménye megtalálni az álmai asszonyát?

79-80: valójában pont azt írod, amit én. Ha az elvált apuka, ami a legrosszabb kategória, talált nőt, ő pedig nem, akkor ezután se fog. Vidéken meg ha ennyire szűk a kínálat, és már mindenki ismer mindenkit, akkor ugyancsak nem fog.

Egyébként a példának felhozott távoli haver csávó nyilván nincs ennyire ráfeszülve a kérdésre mint ti.

81.

Én se vagyok ráfeszülve. Már nem. Csak az életem annyi, hogy... várom a végét. Ha most helyben lelőne valaki, nem érdekelne. Max annyit kérnék, hogy pontosan célozzon, mert nem szeretnék szenvedni. Az életben nincs igazán boldogság vagy értelem. Csak ugyanazok az értelmetlen rutinfeladatok, bioritmus, néha 1-1 élvezet, de azok is inkább illúziók, mesterséges úton elérve. Ráadásul akármit teszel úgyis meghalsz egyszer. Ez így minden erőfeszítést azonnal értelmetlenné tesz. Akármit csinálsz... úgyis megdöglesz. Ugyanúgy, mint bárki más. Nem emel magasabbra a tett, nincs az, hogy "aki sok jót tesz az tovább él és nemesebb halála lesz", hanem ugyanúgy beszophatja a 10 éves rákos legyengülést vagy akármilyen más betegséget. A halál után pedig nincs semmi, így még a vallásos emberek hangoskodása is komolytalan, hogy "szar az élet, de bezzeg majd ha meghalunk!" - nem fog történni semmi.

Az egyetlen jó lehetőség a "carpe diem" életmód volna, mindent és mindenkit leszarva élni, valami motorsbandába belépni, inni-inni-inni, mindent megenni, többi motorossal verekedni, drogozni, lekúrni mindenkit, aki a motorosbanda mellett van kísérőként, amolyan vadnyugati életmóddal.

Csak ezt egyrészt börtönnel jutalmazzák, másrészt "fix" bevételnek lennie kell. Az pedig munkát feltételez, ami a boldogságot el is veszi rögtön, mert a munka az rabszolgaság, semmi több. Így mi értelme bárminek is? Jópofáskodni a kollégákkal, szar fizetéseket kapni (Magyarországon csak ilyen van), várni, hogy mikor rúgnak ki éppen vagy szűnik meg a cég, ahol vagy.

83.

You don't say? meme