Elkészült egy tudományosan kidolgozott intézkedéscsomag az incelek problémáinak megoldására. Mit gondoltok róla?

#3381

Például az egyetemet elkezdtem anglisztika szakon, de egy év után váltottam művészettörténetre, mert rájöttem, hogy hiába szeretem az angol nyelvet és irodalmat, maga a szak nem illett annyira hozzám. Most végig kellett volna csinálnom egy olyan szakot, amit nem élvezek és egy olyan területen kellene dolgoznom, ami nem vonz? Minek? Inkább váltottam és most elégedett vagyok. Hittem valamit a szakról, nem úgy alakult, ahogy terveztem, ezért váltottam. Tévedtem, kijavítottam a hibámat, ennyi.

Az exemnek és nekem se lett semmi bajunk abból, hogy szakítottunk. Szerettük egymást, majd rájöttünk, hogy hosszútávon nem vagyunk kompatibilisek, ezért ahelyett, hogy egymást idejét pocsékoljuk, békében elváltunk és megadtuk a lehetőséget a másiknak, hogy egy magához jobban illő társat találjon; ami mindkettőnknek sikerült. Mégis hol itt a probléma?

Ha nem engeded meg egy párnak, hogy elváljanak egymástól akkor, amikor ők azt jogosnak tartják, akkor bizony megfosztod őket egy igencsak alapvető joguktól.

Az a baj, kérdező, hogy egy olyan témában próbálsz okoskodni, amihez semmi közöd nincs. Sose voltál szerelmes, téged se szeretett soha senki, honnan is tudhatnád, hogy milyenek egy párkapcsolat legmagasabb és legmélyebb pontjai? Sehonnan. Mintha egy vak ember magyarázna az színárnyalatok mibenlétéről.

25/N

"De nem veszíted el a választás lehetőségét. Szabad akaratodból választasz párt, és házasodsz."

Hazudsz.

"Az incelek problémájával egyik hatóság vagy szerv sem foglalkozik, mi jogosan mondhatjuk, hogy nincsen részünkre érdekképviselet, jogi védelem."

Nagyon helyes.

"Abban igazad van, hogy nincs tapasztalatom, de talán pont ezért látom objektíven, ellentétben azokkal, akik pl. már megéltek szerelmi csalódásokat vagy párkapcsolati nehézségeket."

Ez csak a Dunning–Kruger-hatás...

#3384

Miért ne? Szerintem érthetően levezettem a hasonlatot és számomra igenis fontos a tanulmányi utam, ami egyenesen a karrieréletemhez vezet. Más módon, de ugyanannyira fontosak, mint az emberi kapcsolataim.

Semmit se látsz objektíven, a saját felszínes és értelmetlen gondolataidat erőltetnéd rá másokra. Az emberi kapcsolatok komplexek, pont ezért lenne gerinctelen dolog törvénnyel korlátozni, hogy ki és kivel lehet. Milyen jogon szabná meg nekem bárki, hogy meddig élhetek a párommal? Te komolyan évekig ülnél egy olyan nő mellett, aki nem szeret téged, undorral tölti el a látványod is, mintsem hogy békében elváljatok egymástól? Komplett őrület.

Ismételten, egy ilyen disztópikus világban örök szűz és örök szingli maradnék. Számomra a szabadság szent és sérthetetlen, inkább kimaradnék az egész dologból, semmint hogy egy pillanatig is más szabja meg, hogy kivel lehetek.

25/N

#3387

Az a helyzet, hogy nincs, elvégre ha igazad lenne, már rég meggyőztél volna itt mindenkit, de amint bárki láthatja, közel se ez a helyzet. Ez ovis "nekem van igazam" kijelentés pedig kifejezetten szánalmas.

Nyilván te is tudod, hogy butaságokat írsz, csak örülsz, hogy más emberek végre hozzád szólnak. Elég szomorú, hogy inkább lejáratod magadat és másokat provokálsz, csakhogy valaki egy picit is foglalkozzon veled. Ennyire nem számítasz senkinek a való életben? Jó az idő, utazz el valahova, élj egy kicsit.

25/N

"Abban igazad van, hogy nincs tapasztalatom, de talán pont ezért látom objektíven, ellentétben azokkal, akik pl. már megéltek szerelmi csalódásokat vagy párkapcsolati nehézségeket."

Hát sztem ez inkább az a típus, aki a séfvetélkedőt nézi a tévé előtt parizeres szendvicset zabálva, mert csak azt tud készíteni, és üvölt a versenyzővel, hogy miért nem tudja megcsinálni a sous-vide-et, mekkora hülye csicska.

“békében elváltunk és megadtuk a lehetőséget a másiknak, hogy egy magához jobban illő társat találjon; ami mindkettőnknek sikerült. Mégis hol itt a probléma?”:

Ott, hogy az exednél meg a mostani pasidnál sokkal értékesebb férfiak közben incelként kell, hogy éljenek a jelenlegi rendszerben.