Miért baj hogy incel és mamahoteles vagyok?

#50 megint nem a pénzre megy ki. Otthon testped, a minimális munkát ami életben tartja megcsinálja, ezen kívül semmit se csinál. Nem dolgozik a saját jobbjáért mint mondtam, akkor a családja jobbjáért miért tenné? Nincs igénye az önálló életre, nem csinál semmit valószínű a munkán kívül, én hiába fizetem a nyaralás saját részét magamra ha ő az övét nem tudja, ha egy hónapra kikerül a munkaerő piacról mondjuk egy baleset miatt, mit csinál?

Egy embert (nőt és férfit is) onnantól lehet komolyan venni, hogy elkezd magáért tenni és nem csak a minimumot. Ennek semmi köze ahhoz hogy MOST 300-at keres és anyjánál lakik, hanem hogy ennél tovább nem is akar semmit és ezzel nem lehet tervezni.

#39 "Egy nő döntheti el hogy ad-e esélyt a hozzá közeledni vágyó férfinak, vagy sem. Egy nőnek sosem kell törnie magát, udvarolni vagy épp csalódást elszenvednie."

Hehe! Nálunk épp fordítva volt. Én is tetszettem Neki, de ÉN kezdtem el mégis jobban udvarolni, elhívni, írni, közeledni. És pont, hogy Ő döntötte el, ad-e esélyt kapcsolatnak...

#32, #34 vagyok

"Én is tetszettem Neki, de ÉN kezdtem el mégis jobban udvarolni, elhívni, írni, közeledni. És pont, hogy Ő döntötte el, ad-e esélyt kapcsolatnak..."

Még akkor is a te kezedben volt a döntés amikor te udvaroltál

Hiszen írtad hogy bejöttél neki, ez nyilván egyértelmű volt, te csak megkönnyítetted a dolgát.

De te választottad, és te döntöttél itt is. Női privilégium

"Nem dolgozik a saját jobbjáért mint mondtam, akkor a családja jobbjáért miért tenné?"

Miért dolgozzon valaki a saját magányos életéért?

Boldogabb nem lesz tőle

51#

Én tettem magamért és kiköltöztem külföldrae mert elegem lett a magyar nők érdek megnyilvánulásaikból.

Anno átlagos fizetésem volt ami kb arra volt elég, hogyha bérlek egy kis garzont akkor semmit nem tudok félre tenni. Inkább haza költöztem gyűjtöttem pénzt és külföldre költöztem mert 0% esélyt láttam arra, hogy egy nekem tetsző lány elfogadna engem és közösen elérnénk a céljainkat szeretetben és békében.

Mindig azt várták a nők tölem, hogy én oldjam meg a lakást meg minden ami nehéz egyedül egyedül és majd ha meg van akkor majd jönnek. Majd ugyan ezek a nők tagadták, hogy ők érdekből választanának párt.

Mind ezt úgy, hogy sokan jóképűnek tartottak, de ez édes kevés egy kapcsolathoz.

Volt egy pár jó éjszakám, de a vége mindig ugyan az volt, hogy nincs lakásom.. és én vagyok a férfi és én teremtsem meg..

Utólag vissza gondolva azt bánom, hogy miért nem költöztem ki hamarabb mert csak az időmet vesztegettem otthon.

Ha fiú vagy és nem egy gazdag családba születtél akkor bas.hatod mert a nők szemében egy senki leszel hosszú távon..

#53 Nem csak én. Mert Ő is választott és döntött. Ketten kellettünk hozzá, nem én egyedül. Az, hogy beengedett az életébe, az Ő döntése volt.

#52 vagyok

Amúgy ha valaki tényleg tök egyedül van és akár ez már évek (év tizedek) óta tart, akkor mégis mire fel dolgozzon meg akarjon "fejlődni"? Amikor más a leghalványabb esély sincs arra, hogy ne magányosan kelljen meghalni akkor mi értelme van hajszolni a pénzt és a luxust? Mert az a baj, ahogy megfigyeltem a legtöbbeknek a "cél" mindig ez. Csak és kizárólag anyagi értelemben vett dolgok. Nem az, hogy mondjuk bölcsebbé, intelligensebbé váljon, jobb ember legyen, hanem csak az számít minél több lóvét és fölösleges státusszimbólumokat fel tudjon halmozni.

Mi van ha valaki elégedett azzal, ha van egy kis lakása, akár mondjuk egy zártkerti részen egy kis házikója, kertészkedik, megtermeli magának a legtöbb gyümölcsöt, zöldséget, nem vágyik luxusautóra és nem akarja szarrá robotolni magát valamilyen embertelen multivállalatnak...

ha valaki nem akarja magát feláldozni a kapitalizmus oltárán, nem akar mindenáron FOGYASZTANI, akkor az már céltalannak és életképtelennek van kikiáltva. Mennyire szánalma ez már. A soha semmi nem elég "kultúra".

Puzsér tényleg jól mondja, manapság az embert a fogyasztói kosara, a fogyasztási szokásai határozzák meg és semmi más nem számít.

Érdekes régen nem volt gond ha az emberek otthon maradtak a szülőkkel, akár 3-4 generáció élt együtt, nem volt divat, hogy mindenáron el kell költözni valami putriba egy nagyváros közepére, hogy aztán ott legyen nyomorult valaki és dolgozhasson azért éjjel nappal, hogy legyen tető a feje felett.

Mi van ha valaki nem vágyik erre?

59#

"Puzsér tényleg jól mondja, manapság az embert a fogyasztói kosara, a fogyasztási szokásai határozzák meg és semmi más nem számít.

Érdekes régen nem volt gond ha az emberek otthon maradtak a szülőkkel, akár 3-4 generáció élt együtt, nem volt divat, hogy mindenáron el kell költözni valami putriba egy nagyváros közepére, hogy aztán ott legyen nyomorult valaki és dolgozhasson azért éjjel nappal, hogy legyen tető a feje felett.

Mi van ha valaki nem vágyik erre?"

Sajnos akkor az van, hogy nem lesz nőd, ha férfi vagy és kb hülyének, tehetetlennek fognak tartani. Ellenben az a nő aki szintén nem tud egyedül lakást venni várja, hogy a két szinttel felwtte lévő férfi majd bele szeret és feljarolja őt.

A kegtöbb nő a 2 szinttel a saját szintje felett keres, mert tudja, hogy puncival, kinézettel, szexel el tudja ezt érni. Majd élete végéig ezt tagadni fogja.

Ez a szomorú valóság.