Miért nem kellek soha senkinek, akinek akarok?

Voltak már kapcsolataim, de abban mindig kapcsolaton belül alakult valami érzelem (vagy nem.) A megtartással már nem lenne bajom, egy kivétellel mindig én szakítottam. De! a legtöbb időt azzal töltöm, hogy van egy plátói szerelmem és azzal nem jön össze, más meg nem érdekel. Szóval a kérdés ez. Miért nem jön össze pont azzal az eggyel, akivel szeretném? Nyilván én is hibás vagyok, mert nem adom jelét soha, ha odavagyok valakiért. De azt mondják, ha egy férfinak kell a nő, akkor egyértelműen lép felé, nem jelezget, az csak önbecsapás. Szóval levonom a következtetést, nem kellek neki. Ugyanis soha nem fordul elő, hogy randira hívjon a kiszemeltem. Mások próbálkoznak, de ő nem. Volt olyan, hogy végül összejöttünk, de már túl későn. Épp esküvő előtt volt🙈Akkor derült ki, hogy amúgy őt is érdekeltem, de nem tett semmit(amikor nem volt párja, már akkor is). Akkor miért nem próbálkozott? Valahogy csak lett felesége, tehát tudott lépni, ha akart.

Nem tudom, mások, hogy csinálják. Ott vannak boldog kapcsolatban (legalábbis egy darabig.) Tehát vagy bele tudnak szeretni, abba, akivel vonzalom nélkül összejönnek, vagy akkora mázlisták, hogy nekik összejön a kiszemeltjükkel, csak én vagyok ilyen béna, hogy egyik se. Mint írtam, kapcsolaton belül nincs velem baj. Könnyű velem élni. Nem érzem azt, hogy rondább, butább, elviselhetetlebb lennék, mint akiknek összejön. De lehetek ennyivel lúzerebb?