Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem kellek soha senkinek, akinek akarok?
Voltak már kapcsolataim, de abban mindig kapcsolaton belül alakult valami érzelem (vagy nem.) A megtartással már nem lenne bajom, egy kivétellel mindig én szakítottam. De! a legtöbb időt azzal töltöm, hogy van egy plátói szerelmem és azzal nem jön össze, más meg nem érdekel. Szóval a kérdés ez. Miért nem jön össze pont azzal az eggyel, akivel szeretném? Nyilván én is hibás vagyok, mert nem adom jelét soha, ha odavagyok valakiért. De azt mondják, ha egy férfinak kell a nő, akkor egyértelműen lép felé, nem jelezget, az csak önbecsapás. Szóval levonom a következtetést, nem kellek neki. Ugyanis soha nem fordul elő, hogy randira hívjon a kiszemeltem. Mások próbálkoznak, de ő nem. Volt olyan, hogy végül összejöttünk, de már túl későn. Épp esküvő előtt volt🙈Akkor derült ki, hogy amúgy őt is érdekeltem, de nem tett semmit(amikor nem volt párja, már akkor is). Akkor miért nem próbálkozott? Valahogy csak lett felesége, tehát tudott lépni, ha akart.
Nem tudom, mások, hogy csinálják. Ott vannak boldog kapcsolatban (legalábbis egy darabig.) Tehát vagy bele tudnak szeretni, abba, akivel vonzalom nélkül összejönnek, vagy akkora mázlisták, hogy nekik összejön a kiszemeltjükkel, csak én vagyok ilyen béna, hogy egyik se. Mint írtam, kapcsolaton belül nincs velem baj. Könnyű velem élni. Nem érzem azt, hogy rondább, butább, elviselhetetlebb lennék, mint akiknek összejön. De lehetek ennyivel lúzerebb?
válasza:Nem olvastam el mindegyik hozzászólást, úgyhogy lehet hogy már írtak ilyesmit.
Ezek a szemezések, meg "bújócskák" szerintem elég fárasztóak egy idő után, tehát ezt a részét megértem nálad. Én is unom már ezeket, mert megoldást szeretnék, nem pedig ilyen szeret-nem szeret dolgot.
Viszont elmondanám egy tapasztalatomat. Szerintem sok ember megakad a flörtnél, és a külső szimpátiánál. Aztán menet közben derül ki, hogy idegesítik egymást, nincs közös gondolkodás, stb.
Nekem volt olyan illető, aki számomra nem volt szimpatikus (csak kicsit), főleg arcra nem tetszett. A személyisége is nekem fura volt, idő kellett, hogy megértsem hogyan gondolkodik... és a reakciói mögött mi áll.
Kb 1,5 év telt el, mire tudtam komolyabban érezni iránta, és mire úgy lettem, hogy MOST már el tudnám vele képzelni az életem, mert addigra tudtam teljesen megkedvelni, és megszeretni.
Előtte olyanokkal ismerkedtem, akiknél kapásból volt szikra. Aztán kiderült, hogy fellángolás az egész, és baromian nem vagyunk egymáshoz illők.. vagy pedig nagyon gyorsan kihült a dolog.
Szóval én arra jöttem rá, hogy meg tudok valakit szeretni akkor is, ha elsőre nincs szikra... sőt esetleg még fél év múlva sem. Mi barátok lettünk, és így több figyelmet fordítottunk egymásra. Ez meghozta bennem a ragaszkodás érzését.
Ezeket azért írom le, mert lehet hogy nálad is jön olyan fordulat, akivel kapcsolatban most tutira mondod, hogy ezzel a "szürkeegérrel" nem lennék. Közben meg bennem például teljesen meg tudott fordulni a dolog. Én nem hittem ebben, egész addig, amíg meg nem tapasztaltam.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!