Miért nem kellek soha senkinek, akinek akarok?

#38! Nem hiszem, hogy túl sokat agyalok. Csak hát nem az első, és az elsőből se tanultam. Én társfüggő se vagyok, épp ellenkezőleg. Nagyon ritka, hogy valakiért eldobnám a szabadságom. Lehet, hogy pont azért van ez. Csak olyanba szeretek bele, akiről tudat alatt megvan, hogy nem kell érte eldobni 🤷🏼‍♀️

#39!Tudom, hogy sokak szerint nincs igazi, de szerintem meg van. Róla például tudom, hogy külsőleg teljesen az "igazim" és amennyire kiderült belsőre is. Tény, hogy az igazinál is szükség lehet kompromisszumra, de ha olyan minimális, hogy észre se veszem, az nem zavar. Sok kompromisszumot viszont nem akarok. Minek? Miért nem azzal van az ember, akivel nem , vagy nagyon minimális kell? Ezért nem értem a példádban leírt gondolkodásmódot. Ok. tegyük fel nem vagyok elég "proaktiv", ezért nem teper, hanem összejön mással, mert ő meg az. Miért jó neki, ha azzal a másikkal mondjuk 100x annyi kompromisszumra lesz szükség, mint velem lett volna? Miért nem éri meg az elején egy kicsit több befektetés, ha hosszú távon sokkal boldogabb lehet az életed? Nekem volt részem mindkettőben. Ég és föld! Hiába könnyen elérhető valaki, ha utána több gond lesz vele, mint öröm. Akkor inkább küzdenék többet, de van miért, mert utána tényleg JÓ lesz. (Én nem szoktam egyébként soha direkt flegmázni. Semmit nem taktikázom, simán csak valóban mulya vagyok.)

#40! Egy alkesz incel. Elég ismert figura itt. De szerintem ez nem ő volt, csak koppintotta valaki.

#42! Félreérted. Abban teljesen igazad van, hogyha akarok valakit, akkor többet kéne érte tennem érte. De ha nem lép felém egyértelműen, akkor joggal gondolom, hogy nem érdeklem. Ilyenkor a te elgondolásod szerint jönne az, hogyha vele nem foglalkoznak, akkor próbálkozik mással. Tehát az ő esetében "megengedett" szerinted, nálam meg nem. Mert tulajdonképpen én ugyanazt csinálom. Azt látom, hogy nem érdeklem, tehát nem kezdek utána futni.(Az már az én döntésem, hogy én nem próbálkozom mással se, mert nem érdekel.) De idáig ugyanaz a helyzet.

Nem gondolom azt, hogy különb vagyok másoknál! Egyáltalán nem. Pont azt gondolom, hogy mindenki egyenlően jó, vagy rossz. Mert aki nekem borzalmas kategória az máshoz tökéletesen illik, és viszont. Bennem arra van igény, hogy azzal a hozzám tökéletesen illővel legyek, hisz az jó neki és nekem is. Ha ő összejön valaki mással, aki kevésbé passzol hozzá, én is így teszek, akkor azon 4 ember bukott. Négyen élhetnének tökéletes kapcsolatban, a NEKIK tökéletes társsal, ahelyett pedig négyen élnek elfogadható, ám kompromisszumokkal teli kapcsolatban.

#46!De ki mondta, hogy ismeretlen? "Más kérdés, ha valahol már meg van ugorva az egymásnak bemutatás baráti társaság stb." Pontosan erről van szó. Végig azt írtam, hogy nagyon is ismertekről van szó. Nem egy pillanatban játszottam "jégszobrot". Sose játszottam ilyet. "Akkor veled nem foglalkozik már többet." Pont ez az, hogy de. Újra és újra foglalkozott, csak sose lépett előrébb. Ezt nem értem, hogy miért.

#47! Te beteg vagy. Hol írtam, hogy főnyeremény lennék??? Kinek bizonyítanék? Egy kérdést tettem fel, arra várok választ. Ha nem tudsz/akarsz, ne válaszolj, aludj nyugodtan. Világosan leírtam, hogy nem az a problémán, hogy nem tudok "pasit szerezni". Ez simán megy. Ha akarnék, lenne pasim. Engem konkrétan az érdekel, hogy az miért nem, akit én akarok. "Aki pozitív jelzést ad, arra koncentrálnak." Bár így lenne! "A zárkózott nők és férfiak általában arról panaszkodnak, hogy hú, de nehéz nekik ismerkedni." Te nem olvastad a kérdésemet? Benne van, hogy "koncentrálnak" rám, sokan, akiknek biztos, hogy nem adok pozitív jelzést, mivel NEM érdekelnek. Szóval az elméleted megdőlt. Ebből következik, hogy nem küzdök zárkózott emberek problémáival. Mint már 20x leírtam, nem az a problémám, hogy nem kezdeményeznek elegen, hanem az, hogy az az egy, akit én akarok nem, vagy nem eléggé, vagy számomra nem egyértelműen. Mások viszont igen, de velük meg nem akarok összejönni.

#49! Ok.,tanultam az esetből. Legközelebb odaírom, hogy nőgyülölő incelektől nem kérek választ 😉Te meg örülhetsz, hogy van egy kérdés, ahol kiélheted magad.

Az meg nehogy összezavarjon, hogy sehol nem olvashattál tőlem olyat, hogy nekem nőként privilegium járna, vagy, hogy egyáltalán emberként bármi elvárásom lenne.

"Veled ellentétben tudomásul vettem, hogy valamiért nem vagyok vonzó a számára és kész. " Mit nem értesz azon, hogy utóbb bevallotta, hogy szerelmes volt belém? Ezek szerint csak vonzó voltam valamennyire a számára. Szerinted a kettő ugyanaz a helyzet?

"Majd később találtam olyanokat, akik viszonozták az érzéseim". Nagyon ügyes vagy. Én meg nem, mivel mint írtam, aki iránt voltak érzéseim, nem derült ki, hogy viszonozza, aki iránt meg nem voltak, annak nem volt mit viszonozni. Szerinted ez ugyanaz a helyzet?

"Írjunk doktori disszertációt, hogy vajon miért is lehet ez?" Hát, nem tudom, én szerintem feltettem egy kérdést egy oldalon, ami nem mellesleg arra van. Megkértem, hogy aki TUD és AKAR válaszoljon. Nem gondolom, hogy ez egyenértékű lenne egy doktori disszertációval. Az már kiderült, hogy te nem tudsz, és nem akarsz. Kényszerített rá valaki, hogy írjál, vagy csak elengedhetetlennek tartottad kiadni a gyűlöleted valahol? Mert amiket írtál, annak a kérdéshez semmi köze. Nekem nem segít, te meg ideges vagy. Akkor minek erőlteted?

"Ha a félvilág meghajlik a szépséges előtt." Senki nem beszélt szépségről. "Tanulj egy kis alázatot elsőnek." Mivel eddig se írtam magamról egyetlen pozitív szót se, nem hinném, hogy hiányozna. Az, hogy te mit látsz bele abba, ami nincs ott, az inkább a te problémád.

"Beszélgess el azokkal akiket elutasítasz, hogy miért is teszed velük mindezt." Hátha fény gyúl a sötétségben. Nincs miről beszélgetni, szerencsére többségük elég értelmes ahhoz, hogy felfogja, azért nem jövök össze vele, mert normális ember nem jön össze azzal, akihez nem vonzódik. Ha további kérdés van, nagyon szívesen válaszolok, de ez csak nektek ilyen atomfizika. Szerencsére az életben tök normális férfiakkal találkozom.