Miért van ilyen kevés fiatal nő aki gyereket szeretne majd a jövőben?

27. A szingliségnek ehhez semmi köze nincs. Attól hogy valaki nem vágyik gyerekre, és a vele együtt vállalt rengeteg teherre , nos attól még párra, házastársra vágyhat és lehet is bárkinek.

Én pl 12. éve vagyok együtt a férjemmel, 10 éve vagyunk házasok, és kifejezetten így vagyunk boldogok ketten, egyáltalán nem vágyunk gyerekre, sem szingliségre nyilván.

2 teljesen össze nem függő dolgot akarsz erőszakosan egymás mellé tenni. Semmi értelme.

33:

"Mitől rosszabb mint 20, 50, 100 éve?"

Semmivel.

Akkor is embertelen volt.

Attól rosszabb, ahol korábbi életeinkben éltünk, és amihez hozzá vagyunk szokva.

Ahhoz képest ez a pokol, ahonnan csak szabadulni szeretnénk.

Senki másnak nem akarjuk azt okozni, hogy itt kelljen élnie.

"(Afrika Száhel-öv)"

Ott a nők nem rendelkezhetnek a saját testük felett, azért.

Mert egy gyerek nem egyszerű feladat. Rengeteg lemondással jár, sokba kerül, megromolhat a kapcsolat, és az esetek többségében a nő marad vele segítség nélkül.

A nőket csak úgy lehet ösztönözni a gyerekvállalásra, ha minden meg van adva. Anyagi/érzelmi biztonság.

Talán mert a nők is önálló, szabad emberek, szabad akarattal? Vagy mert talán a gyerekvállalás úgy általánosságban is óriási szívás, de legfőképpen a nőknek? Vaaaagy....talán mert a hátuk közepére sem kívánják az egészet, mert nem szeretik őket, nincs hozzájuk türelmük stb stb? Nem értem miért tartják néhányan evidensnek, hogy csak azért, mert punci van a lábunk között, máris instant elfojthatatlan vágyat érzünk egy kölök iránt. Hát nagyon nem.

Számomra a gyerekvállalásban nagyjából semmi szép nincs, csak a negatívumokat látom a környezetemben is. Ott kezdődik a dolog, hogy soha nem tenném ki a testem/szervezetem 9 hónapnyi terhességnek és egy embertelenül fájdalmas szülésnek. Valahogy nem hiányzik az állandó rosszullét, hányinger, hányás, dagadt boka és társai, se az hogy egy aprócska lyukon kinyomjak magamból egy több kilós gyereket, szakadjak, repedjek, vágjanak-varrjanak. Köszi, de csinálja az, akinek 2 anyja van. A gondolattól is rosszul leszek. Arról ne is beszéljünk, hogy rengeteg nőnél maradnak vissza szövődmények, amik akár életük végéig is megkeseríthetik a mindennapjaikat.

Na de nézzük miután megszületett a gyerek. Kezdődik az örökös éjszakázás, nem alvás, fáradtság, szoptatás (amitől engem is a hideg ráz amúgy..), szaros pelenka cserélés. Ha olyan gyereket fogsz ki, akkor még wc-re is nehezen jutsz el. Hmm, tiszta élvezet. Ahogy nő meg csak rosszabbodik a helyzet, mert most dackorszakos, csak azért sem csinálja azt, amit kérsz tőle, mindennel ellenkezik, hisztizik, vinnyog, semmi se jó, sehogy se jó. Most beteg, most a foga jön, most a hasa fáj, most ez a baja, most meg amaz. Ez megy pár évig, aztán jön az iskola, házit kell írni, tanulni kell, de nyilván minden más érdekesebb, mert ő inkább játszana, ezt meg azt csinálna, csak tanulni ne kelljen. Aztán jön a kamaszkor, amit szerintem senkinek sem kell bemutatni. Ismételten semmi sem jó, bármit teszel te vagy a szar szülő, mert miért nem veszel 300 ezres ájfont meg fél millás gamer gépet és társai. Bár szerintem a felét még így is kifelejtettem, de úgy gondolom ez is bőven elegendő.

Egy szóval: a gyerek zabálja az idegrendszered meg a pénztárcád, méghozzá kőkeményen. Felnevelni egyetlen egy gyereket is több MILLIÓ Ft. Hát köszi, de azt inkább költöm magamra meg a férjemre és élvezem az életet, ahogy nekem/nekünk megfelelő, nem pedig állandóan egy gyerekhez alkalmazkodva. Ha épp bulizni akarok menni, akkor elmegyek, ha edzeni akarok, akkor edzeni megyek, ha 2 napra lelépnék pihenni valahova, akkor megtehetem, mert nincs otthon egy bőgő gyerek, akihez mindig alkalmazkodnom kell.

Nagyjából az összes gyerekes ismerősünk/barátunk/rokonunk csak megállás nélkül panaszkodik, hogy mennyire hullafáradt, ideges, stresszes, feszült, semmire nincs ideje stb stb. Mint az élőzombik úgy néznek ki nagyjából. Ja és a kapcsolatokra/házasságokra gyakorolt negatív hatásokat még meg se említettük. Csak ebben az évben 4 barátunknak is gallyra ment a házassága a csodálatos gyerek miatt, pedig mindenhol jaj de nagyon akarták és nagyon várták, aztán mégis szétmentek. Az egyiknél még csak 1,5 éves a gyerek. Na tehát köszönöm, de én ebből inkább nem kérek, teljesen boldog vagyok így kettesben a férjemmel, jó és kiegyensúlyozott a házasságunk, mi a francnak vállalnánk erre egy gyereket, aki mindenbe belerondít? Nem mondom, hogy mindenhol ez van, mert nyilván nem, de mi alapjáraton is irtózunk a gyerekvállalás gondolatától is, egyikünk sem akart soha egy pillanatig sem, így pedig őrültség lenne.

Amúgy meg mitől is lenne önzőség nem szülni?! Kivel/mivel szembe lenne egyáltalán az? A meg nem született, nem létező gyerekkel szemben? Oké. :D Mert gyereket csinálni aztán kicsit sem önzőség, hisz mik az okok 99%-ban? ÉN vágyok rá, ÉN akarok, NEKEM legyen valaki, akit babusgathatok, NEKEM legyen majd öregkoromban valakim, aki talán rám nyitja az ajtót és még lehetne sorolni. És mindezt úgy amúgy, hogy már most is óriási probléma a túlnépesedés, de hát kit érdekel, mert ez úgyse a mi problémánk, hisz itt nem vagyunk sokan.. (??) Úgyhogy ilyen alapon a gyerekvállalás az egyik legönzőbb dolog.