Fiatal nő vagyok (25), férjem 50 fölött, gyereket szeretnénk, ez így rendben van?

Ha van annyi guba, amiből te is meg a gyerek is még éltek, ha aptyuk eldobja a kanalat, akkor persze, rendben van.

32/f

Mielőtt hozzámentél a férjedhez, arra nem gondoltál, hogy gyerek is lesz, akit félárvává fogsz máris tenni?

Az egyetemi diplomaosztólyát az apja már nem biztos, hogy meg fogja érni. Sőt, ha olyan állapotba kerül, még az érettségijét se biztos.

Apakomplexusos vagy. De miért egy kétszer annyi időshöz mentél hozzá?

C..gány vagy, komolyan? Vagy valami otthonról menekült?

Házasság előtt hány évig jártatok? Akkor nem esett le neked, hogy eleve ez egy halott kapcsolat minden szempontból?

#4

Ohh...bocsánat, diplomaosztóját! Gyorsan gépeltem. Ennyi. Egyébként, te pedig nem válaszoltál a kérdésre, akkor minek koptatod a billentyűzetet?

Nem unjátok még ezt a rengeteg öreg pasis kamut?

Persze, bárki is itt fogja ezt megkérdezni egy ilyen semmilyen kérdéssel.

Őszintén szólván marhára nem érdekel.

Mindenki úgy b**assza el az életét ahogy akarja.

Nem te lennél az első a történelemben, de nem is az utolsó.

Én azért mondom azt, hogy inkàbb ne, mert én ezt végigcsinàltam.A lànyom rajong az apjàért, és vissza is így van, de!50-es volt mikor lànyom fogant, mamàr 60 felett van.Ha meghal, abba a lànyom beletörik, és valljuk be őszintén, nem sokan vagyunk, akik 120 éves korukig élnek.

Amikor jelenlegi pàrommal összejöttünk, 50-es volt ő is, de mi megbeszéltük, hogy csodàs együtt élni, nagyon jól passzolunk minden téren, de gyereket nem akarunk.Azt mondta, ha fiatalabb lenne, elgondolkozna rajta, de így màr nem.De viszont én sosem akartam amúgysem màsodik gyereket.

Persze, ne temessünk el senkit 50-60 éves koràban, de gyereket vàllalni abban a korban nem túl sikeres.

Jóindulatból és tapasztalatból írtam neked ezt le.