Létezhet működő feminizmus equal dating market nélkül?

Amúgy én is 30 alatt vagyok, és a monogám kapcsolatos rész nem tudom pontosan mire vonatkozott, az ismerőseim teljesen átlagos (magas) százaléka él kapcsolatban, egy-két embert tudok mondani, akinek még sosem volt huszonpáréves korára. És nem, nem azért, mert a krémmel veszem körül magam. Mind átlagos/átlag alatti pasik, nem igazán van közeli "jópasi" ismerősöm, valahogy így alakult. Akik pedig kapcsolatban élnek, monogám kapcsolatban élnek.

Abból az egy szempontból válogatott a társaságom, hogy egyetemi ismerősökről van szó, de megintcsak nem azért, mert valami sznob vagyok, hanem mert egyszerűen az elmúlt 5-6 évemben ők vettek körül. Azt elismerem, hogy ha az egyetemet végzettek köre nem reprezentatív neked, akkor nem vagyok kompetens a vitában. Akkor sem hiszem azt, hogy igazad van, de mivel nem vagyok más körökben tapasztalt, nem tudok veled vitázni róla.

Ajj, hogy lehetsz ennyire értetlen? Rendben, vannak olyan ismerőseim is, akiknek korábban volt kapcsolatuk, de most nincs. Én azt látom, pontosan ugyanannyira jó esélyeik vannak párkapcsolatot találni, mint amilyenek akkor voltak, amikor az előzőt megtalálták. Kinek több, kinek kevesebb, de főleg ha már egyszer sikerült, miért ne lehetne megint?

Azért írtam azokat, akiknek még egyáltalán nem volt, mert úgy látom, nekik talán nehezebb. De amúgy biztos vagyok benne (azt a 2-3 konkrét embert tekintve, aki most eszembe jutott), hogy meg fogják találni a párjukat, mert nagyon értékes emberek.

De akkor koncentráljunk rád. Ha már volt barátnőd, mi változott azóta? Miért gondolod, hogy annyira esélytelen párt találnod, hogy pl. külföldi, mâs kultúrából származó nőket akarsz betelepíteni, vagy megadóztatni random embereket? (ne haragudj, ha nem emlékszem pontosan melyik volt a te terved, és hogyan is szólt, egyformán irreálisnak tartom ezeket mind, így összefolynak a fejemben)

835 ezzel se tudok egyetérteni. Egyrészt sok átlag Jóska él kapcsolatban, másrészt az ismerőseim többsége nem online ismerkedett meg, akik igen, azok közül is alig páran konkrét társkereső oldalon. Jellemzően inkább csak valamilyen közös érdeklődés/vita folyamán beszélgetni kezdtek amiből találka lett.

Emellett az is az elméleted ellen szól, hogy sokkal kevesebb nő van fenn online társkeresőkön, mint férfi és alig van több férfi úgy általában, így gyanús, hogy a nők többsége nem társkeresőzik. A Facebookon többnyire ignorálják a nők a random "kérőket" olyat még egyáltalán nem ismerek aki instagrammon keresztül ismerkedett meg valakivel. Lehet csak az én ismerősi köröm ilyen, nem tudhatom, de az itteni nyígás és a különböző platformokon is ellenállást tapasztalok az online ráírogatós ismerkedéssel szemben. Tehát mit takar szerinted az online dating?

Szerintem nem a nőkre gondolsz, zsenikém. Pont, hogy ti éltek egy alternatív univerzumban. A nőknek sem jön minden könnyen. Pl.: egy állásra sem vesznek fel előbb, sőt. Néha nehezebben, mert "mi van ha szülsz". Ráadásul tanulni, dolgozni ugyanúgy kell. Képzeld, a tanulmányai eredményeimért küzdök, nem ajándékba kapok az állami helyet, minthogy nem is alacsonyabb a határ. Csak te még ehhez is buta vagy, hogy belásd, mennyire nincs igazad. Egy férfi átlagos külsővel is lehet sikeres. Hány párt látni, de látszik, hogy be vagytok rohadva a gép elé, mert különben vagy vaknak vagy szellemi fogyatékosnak kell lenni, hogy ne érzékeld a realitást. Képzeld, hogy nekem is full átlag pasi a párom, azt mi van akkor? Én sem Miss Instamaca 2000 vagyok. Nem milliomos, még jogsija sincs, szóval nem is ezzel fogott meg, egyszerűen csak egészséges, normális világképe van és nyitott meg intelligens, ami te nem vagy.

Na, erről ennyit.