Ő nem fizetett én viszont így nem szeretném folytatni. Szemét lennék?

Hát na ja a magunkfajták sztorijai sosem happy endek!

Amúgy tényleg nem volt egy se :D Csak egyszer majdnem, még 14 évesen a suliban (mármint úgy hiszem akkor lehetet volna valami dolog, legalábbis az volt az egyetlen egy alkalom, hogy amolyan igazán mélyen belenéztem egy csaj szemébe... Egész nyáron kísértett a dolog, mert mire tehetettem volna valamit eljött a nyár! Meg 14 évesen kb. elég alacsony értelmi szinten álltunk még... Mint minden 14 éves arc...) de akkor tényleg egész sokat dumáltunk (szubjektíven mérve persze) meg két alkalommal "ölelkeztünk" is - utána az egész nyaram egy taccs volt mert nem tudtam mi meg hogy meg másik középsuli ugyebár, apám megalomán őrült randalírozásai részegen és a csótányok is akkor törtek be a lakásba. Életem legrosszabb éve volt.

A lehúzást csak látom a haverjaim példáinál... Az egyik srác - nálam is rondább - például egy olyan lánnyal "van együtt" aki sosem ér rá, viszont mindig "elhagyja a tárcáját" és persze haverom van olyan balek, hogy ad neki annyi lóvét amennyit csak akar. A SEMMIBŐL! Már a régi ereklyéit adja el, csak hogy legyen erre lóvé. A csaj meg jókat röhög rajta. Undorító.

Már ne haragudj,de ezek szerint nem tudsz igazából mi alapján tanácsot adni párkapcsolati témában!

ha egy csávó hagyja magát persze,hogy kihasználják. Nekem van olyan ismerősöm,aki együtt van egy nála 20 évvel idősebb (gazdag)nővel. Megismerkedett a barátnőmmel,aki a sráccal egy idős, egymásba habarodtak és mikor a csaj rákérdezett-csak poén szintjén-hogy mit szólna,ha lelépnének együtt a csávó első reakciója mi volt? 'Áhh nem is tudom.. de a kocsi, meg a motor...nem tudnék hova parkolni, nem lenne valami kényelmes...' Na ez normális?? A fejedben kéne változtatni a dolgokon és akkor nem mindig más lenne a hibás.

Jó lenne tudni, hogy pontosan mit.

Mindenki ilyeneket mond, hogy "pozitív hozzáállás" meg "vigyorogj sokat" meg ilyenek...

Jó lenne valami iszonyat pontos leírás erre vonatkozóan. De ilyennel még nem találkoztam.

Ti hogyan fogadtátok el magatokat? Gondolom nem egyik napról a másikra, és csak volt valami segítő dolog nem...?

Vagy jó neveltetés eredménye? Nekem az ilyen dolgaimat apám verte szét, csak még valamiért nem építettem vissza... Ez már az én hibám. Mondjuk jó lett volna, ha alapból csak úgy spontán kialakul.

Nem azt mondom,hogy magadat hibáztasd,senkit sem kell hibáztatni.

Vegyél példát 'valakiafalatkaparja'-ról pl,láthatóan ő sem elégedett magával kapcsolatban mindennel,de mégsem annyira negatív mint te. Nem is annyira a külső a fontos,mint inkább a fellépés, az ember modora..ha ennyire negatív a kisugárzásod,ezt mindenki érzi (még így monitoron keresztül is igen erőteljesen:) ) egy ilyen gondolkodású lánnyal te se beszélgetnél/találkozgatnál szívesen,nem?