Nők, intelligencia, hahó?

Nem hiszem okosabbnak magam, mint amennyire az vagyok, sőt inkább az ellenkezője. Inkább azt érzem, hogy nem vagyok elég okos és még engem sem érnek fel. Ez zavar. Nem vagyok arrogáns, ha nagyon alaposan nézem a dolgokat, akkor nem nézek le senkit, persze néha nincs hozzá kedvem, hogy nagyon alaposan nézzem a dolgokat. Irritáló lehet vagyok, nem sokan szeretik a mélységeket, vagy erőszakosnak hatok, ellenszenvesnek - itt is láthatjuk -, de nem feltétlen azért vagyok irritáló, mert kötelezően irritáló vagyok ezzel a személyiségemmel.

Mostanában engem mindenki ezzel a szabad akarattal akar meggyőzni, lehet szerencsétlen Nietzsche miatt vagyok ennyire megrögzötten híve a világ metaelemeinek, tényleg nem tudom, de manapság csak akkor lehet intelligens valaki, ha másik nézőpontját hajlandó elfogadni. Miért kell kötelezően elfogadnom egy nézőpontot, ha téves, ha nem? Én úgy érzem, ez a szabad akarat inkább csak ilyen búvóhely, amivel eltudok menekülni állításaink felelősségének súlya alul és meggondolatlanul vagdalkozhatunk akármivel a szabad akarat jogával. Ez azért vicces számomra, mert a pszichológusom is hozzá tette a szabad akarat kritériumaihoz, hogy amennyiben nem ártunk vele másnak. A világban minden kihatással van mindenre - pillangó effektus. Hogy lehetne nem kihatással lenni mindenre, amíg itt vagyunk? Emellett milyen szabad akarat az, ami megtehet bármit, de nem árthat másnak, szóval még sem tehet meg bármit. Máris ellentmondásba jutunk a hipotézisben. Megállapítottuk az orvosommal, hogy képes vagyok beleélni magam mások nézőpontjába, csak szerinte akkor sikeres ez a művelet, ha el is fogadom a másik nézőpontot, ami nekem még mindig abszurd.

Mindig ezzel a hülye példával jövök. Ha vagyunk ketten és leteszek eléd egy piros ceruzát, az piros lesz. Attól függetlenül, hogy te azt mondod, hogy kék, hogy kéknek látod, az én véleményemtől is függetlenül. Én nem azért mondom, hogy piros, mert ez az én saját igazságom. Én azért mondom, hogy piros, mert piros, ez a világ igazsága.

Nem vagyok arrogáns sem, a stílusom nyers, amit sokáig nem tartottam problémának, mert szerintem az a hibás, aki nem képes túl lépni a stíluson, de valahol elgondolkoztatott, hogy lehet ő a hibás, de így még sem érek el semmit és lehet változtatnom kéne. Majd meglátom.

Egyébként mindenki aki szerint egy magányos lúzer vagyok, aki elől menekülnek a nők, téved. Habár nem hozom haza százával a lányokat és kifejezetten a külsőmmel sem tudok hódítani, bőven akadna lány szexre és párkapcsolatra is. Nem bőven, inkább elégségesen. Csak velük nem akarom egyiket sem. Volt már olyan, amikor nem bírtam ezt, és leakartam feküdni az egyik ilyen lánnyal, az éjszaka közepén szó szerint az ágyamból anyaszült meztelen zavartam ki, amivel nem felvágni akarok, mert nekem undorító volt az egész élmény, szabályszerűen rosszul vagyok tőle akárhányszor rá gondolok. Úgyhogy ha akarnám, hogy kötelezően legyen valakim, akkor lenne. De nem kell akárki.

Hogy jön ide a szabad akarat? Állandóan mindenki arról beszél, hogy én sértem a szabad akaratát. Ezért vagyok arrogáns, nárcisztikus, kis pöts. Élből elutasítom. Miből gondolod, hogy nem fontolom meg, amit a másik mond. Nekem ez megy gyorsan is nem kellenek hetek egy egy gondolat megemésztésére, főleg, hogy nagy valószínűséggel már találkoztam is ezen gondolatokkal, mert továbbra is ugyebár szeretjük azt hinni, hogy mennyire egyedik vagyunk, pedig hát nem. Attól mert valakinek a piros ceruza, nem piros, az még piros lesz. Mert úgy lett megteremtetve. Nem tőlünk függ. Nem tőled, nem tőlem, s főleg nem a betegségtől, ami hazugságot eredményez, tévképzetet, látod, megint takargatunk, takargatjuk a valóságot. Ha színvak, ha debil, ha nem, ha annak látja, ha nem, az a ceruza piros és kész. Akkor tessék bebizonyítani, hogy én vagyok a hülye.

Én mindent megkérdőjelezek. Még magamat is. Az elveim képesek egy egész skálát lefedni, azon belül rugalmas és nyitott vagyok, illetve nyitott vagyok elismerni tévedésem, amennyiben valaki bebizonyítja, hogy tévedem.

Nietzsche szóforgató. Igen, egy nálunk valószínűleg százszor okosabb, aki posztumusz közel kétszáz év filozófiáját leírta, ami bebizonyosodott, szóforgató, aki a szavakat tisztázza és a grammatika illetve filozófia viszonyát vizsgálja, és szóforgató, aki képes egy elv átültetésére és minden elvet egységesen néz, nem pedig speciálisan. Ez valóban szóforgatás. Egy újabb takargatás. Manapság azt nevezzük szóforgatásnak, ha valaki bebizonyítja, hogy az elvük romlott, és nem csak ama szegmense és, amit vázolnak nekünk és ami önmagában jó, hanem ott az elv "sötét oldala" is. Ez nem szóforgatás. Ez alapos vizsgálat. Én nem szeretem a szép irodalmat, mert sok a köntös még mindig. De én nem erre céloztam, amikor Nietzschét említettem, hanem a világ bizonyos dogmatikus elemeire. Nietzsche és szépirodalom hogy egyeztethető össze, mikor Nietzsche tömör filozófiát tol, a szép irodalom meg általában valami elbeszélés környezetébe rejti el mondani valóját, még Nietzsche csak úgy zúdítja rám minden eszményét.

#86

Tudok mellette érvelni, illetve képes vagyok cáfolni a másikat. Hogyne lehetne megmagyarázni a világ dolgait objektíven? Ismerem Szókratészt! Vicces, hogy őt említed, mert pont ő alkotta meg a metafizikát, ami teljes ellentmondásba áll azzal, amiről beszélsz :D

#87

Infantilis? Hah, nem. Megtámadja az érveim, akkor előrántom pisztolyom és habzó szájjal tüzelek? Hol? Ennél a kérdésnél szerintem még egy válaszon nem húztam fel magam, kivéve amikor kiírtam magát a kérdést, akkor tény, hogy kicsit zaklatottabb voltam. Igen, mert pszichológushoz csak őrültek járnak tipikusan. Hát ez k**va jó. Egyébként már réges régen nem kéne pszichológushoz járnom és a drága doktor nő minden tizedik alkalom után leakar rázni, én ragaszkodom hozzá. Tudod a pszichológushoz egyáltalán nem őrültek járnak, ha őrültek lennének, nem fordulnának segítségéért, mert nem tudnák, hogy bajuk van. Egyébként nagyon sok remek ember járt pszichológushoz, mert ellenben sokakkal, érteni akarta saját magát. Na látod, az ilyen primitív sztereotip üres véleményekre nyilván nem fogok adni, mikor láthatóan egyszer nem gondoltad át, csak ide büfögted, hogy megint kedve trollkodhass, esetleg sértődötten idehánytad, mert magadra ismertél a kérdésből, de ahelyett, hogy nem lennél idióta, inkább ide jössz és jól megmutatod, hogy mennyire az vagy. Gratulálok!

Igen különlegesnek képzelem magam, miután már legalább tízszer leírtam, hogy nincs így, de mondd el újra kérlek!